Üresség

Vers

Szobám sarkában áll a mérleg,
fenyegetőn várja dagadt testemet,
ma mutass kevesebbet, kérlek,
hadd csillapítsam egyszer éhemet.
Reggelim egyetlen darab alma,
félve nyelem le, mert hizlal, tudom,
hiába növekszik keblem halma,
én csökkenteni szeretném, elárulom.

Délben mindenki habzsolva ebédel,
eltűnik egy nagy tányér tarhonya,
én beérem egy salátalevéllel,
nem kell nekem se hús, se kocsonya.
Délutánra szemem hallhatóan kopog,
a gyomorsav már a számat marja,
szívem kegyelemfalatért dobog,
de nem eszem, pedig előttem a tarja.

Lássuk: mennyi vagyok. Szent ég! Harminckettő,
hát mégiscsak megártott a rengeteg alma,
híztam két kilót, mennyei teremtő,
holnaptól nem lesz más, csak egy fél szál szalma.
Azt mondják, lassan túl nagy lesz majd a ház,
elfogyok apránként, mint a gyertyaszál,
hozzám képest kövér bálna a csontváz,
én így vagyok szép, lelkem békés, messze száll.