Üresség

Egyszerű mint az egyszer egy! (?)

Nehéznek tűnik, de nem is annyira borzalmas csak bele kell jönni.
Mint minden másba..
Egy idő után nem is kell koncentrálnod rá hogy vajon mennyi kcalt tartalmaz az az étel amit eléd raknak mert a számok mint a déli báb csak úgy belekúszik az elmédbe és gondolkodás nélkül tudod hogy ezt sem eheted meg mert túl sok kalóriát tartalmaz. Egyszerűen nem ehetsz ennyit. Meghízól tőle. Kövér leszel.

De amúgy mégis nehéz..nincs olyan ami könnyű lenne mint az egyszer-egy. Semmi sem lehet ilyen egyszerű.
Mindenért meg kell dolgozndod. Néha sikerül..néha nem. De legtöbbször nem jön össze a dolog és minden elveszik. Minden amiben hittel. Minden amit szerettél. Egyszerre csak semmivé válik és már nem számit neked semmitsem...
-Megváltoztál!
-Meg.
-Hova lett a mindig boldog éned?
-Tönkre ment..
-Mit tettél vele?
-Ti tettétek ezt velem!

Azthiszik, hogy figyelemre vágysz hogy magad miatt tetted tönkre a tested és az életed..de ez igazából csakis miattuk történt.
Ha nem kezdtek volna el piszkálni már az első napon azzal hogy disznó meg hájas tudtad te is magadtól hogy nem vagy egy modell alkat de eddig nem is zavart ez a tény..
De miután többször is szembesültél azzal hogy az ajtón csak akkor férsz be ha oldalra fordulsz és tesin futás közben a pólód alatt lötyög össze-vissza a hájad egyszer csak leültél a szobádban a földre. A tükörben bámultad a fél tested..mivel a tükör is kicsi volt az alakodhoz képest.
Akkor sírtál először azon hogy ilyen vagy. Gyűlölted magad. Undorodtál attól a lãványtól ami a tükörben volt.
Meg akartál változni..és itt jött képbe Ana. Röktön hallotta a rázkódó vállad miközben könnyes szemed törölgetted. Ő ott termedt és hátulról hideg, vékony ujjaival átölelte méretes derekadat. Elhallgattál. Nem tudtad mi történik.
Ana megszólalt:
„Kedves Kövér Lány! Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Nevem, amellyel olyan sok orvos is megnevez, Anorexia… de becézhetsz Anának… Mindenki azt hajtogatja, hogy ’annyira érett vagy’, ’meg értelmes’, ’14 és 45 év közötti’ és hogy annyi potenciál van benned. De hadd kérdezzem meg, mit használt ez neked? Semmit az égvilágon! Nem vagy tökéletes, és nem is próbálkozol eléggé az lenni. Ezenkívül arra vesztegeted az idődet, hogy gondolkozz, barátokkal beszélgess és rajzolj! A továbbiakban ilyen az önmagad iránti engedékenységre utaló cselekedetek tilosak… Szabad enned. Nem foglak az életed egyetlen igazi örömétől megfosztani. Egy igaz barát soha nem tenne ilyet. De segítek neked az étkezést ellensúlyozni… Veled leszek, amikor kiterveled az aznapi tennivalókat: 1.500 kalóriát enni, hat órát sportolni, négyszer hányni, hét hashajtót bevenni. Ezeket már én találom ki, mert ekkorra már az én gondolataim és a te gondolataid összemosódnak… Hamarosan nem csak az étkezéssel kapcsolatban fogom uralni az életedet, hanem MINDEN más területen is én határozom majd meg, hogy mit tegyél. Mosolyogj, és bólints! Fogadd jól a hírt! És húzd be azt a hájas hasadat, a fenébe is! Istenem, micsoda kövér tehén vagy! Mindig is dagadt leszel, és soha nem fogsz olyan szép lenni, mint [a barátaid]. Amikor a tükörbe pillantasz, én majd eltorzítom a képet… senkinek sem szabad megtudnia, senki se nyithatja ki a kalitkát, amibe bezártalak. Én teremtettelek téged ilyen fegyelmezett, tökéletes és mindent elérő gyermekké. Csakis az enyém vagy. Nélkülem, semmi sem lehetsz…”

Ettől a naptól kezdve megváltoztál.
Mindenhol ott volt ő is ahol ételt láttál és egyre csak azt hajtogatta: kövér! Ha eszel senki sem fog szeretni. Nem szabad enned!! Hájas! És így tovább..