Üresség

újra..

Bár azt akarom, hogy elfogadjanak
Én még sem fogadom el önmagam.
Azt akarom, hogy szeressenek
De én sose szeretem önmagam,
így mások sem fognak szeretni engem.
Próbálom megérteni azt amit teszek csak néha minden olyan összeszedetlen..zűrös az életem. Persze ha ezt annak lehet nevezni. Elpazarlok egy életet. És ez bánt igazán. Nem is élek rendesen..ezt nem lehet annak hívni.
Ha másokért mindig megteszek mindent..akkor magamért miért nem tudok?
Az utóbbi pár hétben tényleg boldog voltam és sokat mosolyogtam, a súlyom sem jutott annyiszor az eszembe mint eddig és még normálisan is ettem de nem igen aggasztott. Jól éreztem magamat mert éreztették velem hogy szeretnek. És, hogy fontos vagyok! Fontos. Az vagyok!
De a jó dolgok után mindig jön egy kis földre esés mint a dombot követő lejtő egyszer fent s aztán lent találod magad újra. És újra. Sírok. Újra. Megvágtam magam. Zabálok. Bőgök. Újra és újra. Egy nyomorék vagyok, hogy ahelyett hogy végre kiszakadnék ebből a körforgásból (ami azthittem már  majdnem sikerült is) ahelyett visszazuhanok. Mert utálom azt aki vagyok. Vagy inkább azt ahogy kinézek, mert nem is tudom valójában, hogy ki vagyok.
Ha megkérdeznék, hogy ki vagyok én? lehet nem tudnék normálisan válaszolni..egy lány aki másnak mutatja magát mint ami, egy lány aki megbánta a tetteid és gyűlöli magát érte, egy lány aki a világon magára haragszik a legjobbam..egy lány..aki semmiben sem különleges. Sőt..senkinek sem annyira, hogy észre vegye.
Bocsi..le se tudom írni hogy miket érzek..az arcomon lefolyó sós könnycseppek mindent elmondanak..de titokbam maradnak.
Szeretném ha nem lenne ilyen fontos az éltemben ez az evés-nem evés, súly-kövérség dolog..de sajnos túl nagy feneket kerítettem neki és nem tudom jelentéktelenné tenni.
Nem tudom mit csináljak, hogy jobb legyen..talán sose lesz az. Talán így van rendjén. Talán ezt érdemlem.

Jön a húsvét. 1 hét múlva lesz. Tippeljetek miért említettem meg..
Kaja. Sütik. Finomságok. Ünneplés, család, minden féle édesség.
Ha eszek, nem lesz jó vége.
Had tűnjek el kérlek..

Utálom a régi képeket magamról.
Annyira sovány voltam.
És ezt elcsesztem..oké biztosan a fejlődés természetes velejárója miatt is jött fel rám par kiló ami normális lenne..de engem mégis aggaszt..
Annyira vékonyak voltak a lábaim..kilátszott az összes bordám és a csigolyáim is. Csontos volt a karom a lábam-az egész testem. Mint egy csontváz tényleg olyan voltam..vissza akarom kapni azt az életem.....
Bárcsak visszakaphatnám