Üresség

Pitypang

Pitypang voltam.
Fonnyadt, sárga pont
Lelkem kiszáradt,
De vizet nem kapott
Igen fájt.
Hisz virágom kiáltott,
De senki nem hallott.

Pitypang voltam.
Egyedül a tömegben,
Én nem voltam rózsa
Nem tündököltem
Igen fájt.
Szirmom nem volt vörös
És én sem voltam örök.

Pitypang voltam.
Csupa fájdalom,
Kìvül álarc,
Belül csak holt
Igen fájt.
Nem voltam önmagam
S az  álarc jobban rámtapadt.

Pitypang voltam.
Lekonyúlt virággal,
Kitaposták a bizalmat
Egy hazug világgal
Igen fájt.
Én még bíztam volna,
De remélni már nem tudtam.

Pitypang voltam.
Elesett harcos,
Gyenge katona
Ki felállni nem tudott
Igen fájt.
Kardom mellettem hevert,
De elérni már nem lehetett.

Pitypang voltam.
Kit elfújt a szél
S lassan sodródtam
Az ismeretlen felé.
Igen fájt.
Tömeg része lettem,
Nem találtam igazi értekem.

Pitypang voltam.
csalódott virágszirom,
Beletaposták a hóba,
Elferdült virágom
Igen fájt.
Rólam nem készült kép,
Bennem nem volt semmi szép.

Pitypang voltam.
Félig fekete szirmokkal
Én megrajzoltam volna,
Színes filctollal.
Igen fájt.
Maradtam egy fél,
Örökös sötét.

Pitypang vagyok.
Élő,s többé nem holt,
Bár nem vagyok vörös
De tündöklöm a sok rózsa közt,
Nem fáj.
Mert minden a javamra szolgál,
S mosolyra húzódik szám.