Senki sem lát. Senki sem hall. A szobám és én titkokat rejtünk. Két jó barát. A falnak van füle, de szája nincs. Nem árul be. Nem itél el. Titok. Megtartja a titkaim. Rá mindig számíthatok.
Ülök az ágyamon, a hátam a falnak támasztom és zenét hallgatok. Egyedül maradtam a szobámban. Az én titkos kis szobámban. Félhomály van. Körülnézek az apró helyiségben hol a legtöbb időt töltöm. Mindenhol emlékek. A szemem néha-néha megtörlöm. Emlékek a szobámban miről senki sem tud csak én. Emlékszem, a szekrényajtó mögött-ahol öltözni szoktam-ott néztem meg először a bordáim. Abban a fiókban rejtettem el egy szelet pizzát mert sehogyse tudtam legyűrni. Arra a falra raktam először vékony lányokról képet majd később levettem és beleragasztottam abba a kis noteszembe ami mindig nálam van. Ott az ágyam sarkában..ott sírtam előszőr magam miatt. Aztán már más miatt is. Ott az ablak. A függöny mit mindig behúztam ha edzettem vagy ha megnéztem hogy halad a fogyásom. Oda az ablakba helyeztem a telefonom, hogy levideózzam hol kell még fogynom. Persze utánna egyből kitöröltem a videót. Abban a tükörben néztem meg mindig a hájas testem. Túl kicsi volt hogy beleférjek. Az a másik tükör, a sokszögű na abba már épp hogy belefértem. Láttam magam. A tükör nézett. Aztán összetörött. Én is megtörtem. Persze leejtettem azért történt a repedés a tükrön, csupán baleset volt, de nem tudom helyrehozni többé, örök sebet ejtettem rajta s azóta az átkozott tükörképemet mutatja. Ez a bosszúja. Ott, az íróasztalom fiókja miben a rajzfüzeteim sorakoznak. Tele vékony, könnyed, kecses lányokkal. Aztán az a másik füzet mibe a napi kalóriát írtam. Némelyik oldal üres. Aznap nem ettem. Aztán az íróasztalom jobb felső sarka. Ott rothadt meg az almám. Úgy volt hogy megeszem, de még ránézni sem tudtam hányinger nélkül. Odaraktam a ceruzatartó mögé hogy ne lássam. Úgy határoztam majd visszarakom az almáskosárba ha szabad lesz a pálya. Elfelejtettem. És ottmaradt. Mikor észre vettem fonnyadt és barna volt. Kidobtam. Sok étel a kukába került. Vagy a wc mélye nyelte le. Helyettem. Az ágyam mögötti rész. Mindig ott mértem meg magam. Egyszer oda bújtam el amikor anya benyitott a szobámban. Fehérneműben voltam. A csontjaimat vizsgáltam. Hirtelen az ágy alá dugtam a mérlegem és a mérőszallagot. Nem jött rá. A padló. Ó a drága padló nélkül nem tudtam volna annyit mozogni! Felülés, guggolás, kitörés és még sok más zsírégető mozgás. Azon a polcon könyvek sorakoznak. Évekig csupán normális, átlagos dolgokról szóló történeteket meséltek. Az útvesztőtől a Lány a hegyen, Bábel, Végtelen ég alatt, A Nap is csillagon keresztül mindenféle könyv nehezítette a polcot. Most ha ránézek egyből a szemem a legelőre helyezett könyveket fürkészi. Jégviráglányok. Súlytalanul. Figyelj rám! Tápláló szeretet. Pulcsiban alszom. Egy alma/nap. És még sokan mások. Gondolom rájöttél, hogy ezek miről szólnak. Rólam s rólad ki ezt olvasod. Mégis más de mégis én(mi) vagyok(vagyunk) a főszereplőjük. Az ágyam fiókja. Talán ez rejti a legmélyebb titkom. Ha kihúzod egy átlagos fióknak tűnik, miben plüssök vannak szétdobálva. Én tudom, de te nem. Titok ez is mint minden kis rejtekhely. Félretolom a plüssöket. Egy lepedő alatt van. Ott csücsül ő. Hideg és átlátszó. Benne vannak az adataim. Ami fontos azt mind tudja rólam. Kor, magasság, súly. BMI, testzsírszázalék, vízmennyiség. És minden mérés után elmenti ezeket. Digitális. Kilógrammot mutat de lb-t meg valami másik nyelvű súlyfélét is megmutat. Hát ez lenne ő. Kitől félek a legjobban s néha a barátom. Ő őszínte velem. Mindig. A mérlegem. Ő az. Még sok titkot rejt a szobám négy fala, de mindről neked sem kell tudnod. Nemtudok úgy nézni e kis helyiség egyik pontjára sem, hogy ne jutna valami eszembe. Valami amire néha büszke voltam vagy valami ami miatt még mindig a sírás kerülget. Emlékek. Titkok. Könnyek és mosolyok. Hatalmasnak tűnhet e szoba de cseppet sem az. Az érzéseim teszik ilyen naggyá. Szerintem senki sem szentelt még ennyi időt egy odura. Nekem sokat jelent e hely. A lényem mindig itt lesz még ha én testben nem is. Belaktam e szobát s megtöltöttem mindennel amivel csak meglehet. Szeretlek én titokkal teli kis szobám.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
