Üresség

A cső

Valami meleget érzek a kezemen, kinyitom a szememet de a kora reggelu fénysugarak teljesen elvakítanak. Oldalra biccentem a fejem, hogy láthassam a hő forrását. Rég nem éteztem ilyen melegséget.
- Ben. -gyenge, rekettes hangom élesen hasít a levegőbe
- Shh..pihenned kell
- Mi..mi ez?? -Kitágul a szemem mert érzek valamit az orromban végigfutni. Követem a csövet a szememmel aminek az egyik vége az orromban a másik egy géphez kötve.
- Mi ez rajtam? -ijedten nyúlok a csőért és a vártnál hevesebben fogom meg és belémhasít a fájdalom.
- Mily. Nincs semmi baj, nyugodj meg -Ben mély csendes hangja valahogy mégis megnyugtat bár nem árult el semmit amitől rájöttem volna mi történt velem.
- Ben. Mond el. Mi történt?
- Mikor benyugtatóztak te elaludtál. Aztán vártuk hogy elmúljon a hatása de te..-itt Ben hangja elakad, nehezére esik elmondani- te nem keltél fel. Az orvosok is aggódni kezdtek hogy mi történhetett. Végül rákötöttek téged egy csőre ami élelmet jutatt a szervezetedbe. És elkezdett újra dobogni a szived. Mily kérlek soha többet ne csinalj ilyet! Borzasztóan megijesztettel minket! -Ben szorosabban markolja a kezem és talán még egy kósza könnycsepp is kicsordul a szeméből. -Azóta itt vagyok mióta belédrakták ezt az izét. Nem fáj? Hozzak valamit?
- Nem kérek semmit. -Nem tudok tövbet mondani..hány kiló lehetek? Mennyi kalória van ebben a csőben? Hogy tudnám kiszedni? Uristen. Erőt veszek magamon és határozottan szólok a fiúhoz -Kérlek Ben, most hagyj magamra.
- Mily én..
- Ne Milyzz! -Isnét kezdődik a dühroham.. -Sajnalom, én nem akartam rádförmedni.
- Nem téma..akkor én megyek. Vigyázz magadra kérlek. -Mélyen a szemembe néz és egy gyors puszit nyom a homlokomra. Az ajtóból még egyszer visszapillant rám, hogy neg leszek e egyedül..mi az hogy..nem vagyok egyedül. Igaz Ana?
Ana?
Hol vagy?
Segítened kell kiszedni a csövet belőlem.
Anaa!!
Hol lehet?