Üresség

Éhség

Nem sajnáltatni jöttem magam..csupán kiírom magamból azt amit érzek mert már nem bírom magamban tartani.

A testem könyörög a kajáért de az agyam eltaszítja, hol van a kompromisszum? Kell hogy legyen egyáltalán?
Megakarom adni a testemnek a szükséges táplálékot, de az agyam ezt annyira ellenzi hogy hányinger és undor kerülget ha csak rágondolok hogy eszek egy falatot.
Nemtudom mi lenne a jó most nekem.
Ettem. Utánna késztetést éreztem hogy meghánytassam magam. Nem tettem. Pedig akartam. Az agyam már átkapcsolt valami másik funkcióba hogy kajálás után röktön ezt parancsolta nekem?
Nem tudom mi történik velem.
Nem tetszik.
Az sem amit csinálok és az sem ami vagyok.
Vékony akarok lenni, nem akarok enni és lebegni.
A vékonyság jó dolog..nincs vele semmi baj, ugye?

Ma egy barátommal veszekedtem ezen. Ő tudja hogy nem eszek. Majdnem fogadtunk abban hogy ennem kell minden nap 3szor és nem hányhatom ki. Nem kérdés hogy visszamondtam a fogadást.
Összevesztünk.
Körülbelül 20 perce nem beszélünk és hiányzik.
Nem merem leírni amit gondolok róla mert félek, hátha egyszer meglátja.
Majd talán ezt is leírom ha összeszedem a bátorságomat.
Bár végül is ez az én portálom, az én terepem, itt nem köthet belém senki itt csak is én vagyok.
Akkor leírom majd. Mindenképp. Esetleg holnap, vagy a következő bejegyzésben. Előre megsugom. Irányíthatatlan érzelmekről lesz szó.
Hjajj bár ne lenne..

Szörnyű ember vagyok igaz?
-Szörnyen ronda..
-Szörnyen kövér..
-Szörnyen buta..
-Szörnyen szörnyű vagyok.
Így van.

Thinspo: (a lány képei amin elkezdtünk vitázni) pedig olyan szép
Voteold ha egyetértesz:)