Straight outta Mirkwood

In the cinema

December

Szerintem, elég elcseszett nevem van. Persze mindenki odáig meg vissza van tőle én mégsem szeretem. Bár ma még ez sem szeghette a kedvemet, ugyanis sikerült mozi jegyeket szerezzek premier előtti vetítésre, méghozzá a Hobbit trilógia második részére. Szörnyen izgultam a film miatt, de mérges is voltam Peter Jacksonra. A könyvet is olvastam vagy 10-szer, és még csak említést sem tesz Legolasról, de a rendező úr beleerőltette. Persze valamivel ki kell tölteni azt a három filmet...

-Nova, kész vagy már? Elkésünk!- szólt fel az apum a lépcsőn.

A házunk emeletes volt, a hálószobák, egy mosdó és egy nappali volt fent, lent pedig a nagyobb nappali, egy hatalmas konyha, egy mozi-szoba, ahol a falra vetítve szoktunk filmezni vagy játszani, még egy mosdó és egy kisebb mosókonyha.
Igen, még mindig a szüleimnél laktam és nem bántam. Elvégre csak 17 vagyok.

-Nova, csipkedd magad!- szerintem apum is pont úgy izgult, ha nem jobban mint én.

Egy hosszú farmer nadrág volt rajtam és egy csízma. Fölötte egy laza, fehér hosszúujjú, rajta a Szemmel. Rövid, szinte fiús barna hajam vége bíborra volt festve és ez gyönyörűen piroslott a lemenő nap fényében. Este 7-re szólt a jegyünk. Felvettem még gyorsan a láncra fűzött Egy Gyűrűt és lerohantam a lépcsőn.

-Csinos vagy, drágaságom!- dicsért meg, de az utolsó szót sziszegve mondta. Csak nevettem egy jót, majd az ajtó mellett a telefonomat a zsebembe csúsztattam, a tokjában a jegyek árának megfelelő pénzösszeggel.

-Mehetünk?- kérdeztem ragyogó szemekkel.

-Természetesen.- jelentette ki, majd a garázs felé indult. Autóba szálltunk és elmentünk a moziba.

Maga a film remek volt, bőven túlszárnyallta az előzőt és remélem a harmadikat se rontják majd el. A látvány fantasztikus, a zene tökéletesen passzolt a jelenetekhez. Az a folyós üldözés messze felülmúlta a várakozásaimat. Egy gondom volt csak: messze túl sokat voltak benne a tündék.
Legolas már a Gyűrűk urában sem volt a szívem csücske, de itt és most még jobban sikerült megutáltatniuk velem a hegyes fülű tündehercegecskét. Még egy ilyen arrogáns, lenéző karakter nem volt a vásznon. Ellenben az apja, Thranduil, karaktere sokkal jobban megfogott. Be kell szerezzek egy olyan fejdíszt!
A legvégén pedig...

Bilbó felrohant egy kiálló szikladarabra Erebor ajtaja előtt és kíváncsian figyelte mi lesz a sárkánnyal. A tűzforró olvadt aranyat könnyedén lerázta magáról, így tervük meghiúsult. Smaug öles szárnycsapásokkal célozta meg Tóvárost, miközben ezt mormogta.

-Én vagyok a tűz... Én vagyok a... Halál.

Bilbó arcára rémület ült ki, majd ennyit suttogott.

-Jajj, mit tettünk...

És ezzel vége lett a filmnek?! Komolyan mondom, a hajamat téptem! Még 365 nap van hátra a harmadik részig... belegondolni is fáj.
A stáblista alatti zene hatalmas meglepetésemre Ed Sheeren volt, mégpedig az I see fire. Az egy piszkosul jó szám, úgy érzem, hogy most 365 napig csak azt fogom hallgatni.

Már kezdtek szállingózni kifele az emberek, mikor mi még mindig csak a vásznat bámultuk és azon töprengtünk, hogy ezt most hogy?! Mikor végleg elsötétült a kép, a maradék sokkos ember társaságában kifelé indultunk az ajtó felé, majd hirtelen azt hittem hanyatt esek.

Egy cosplayer csávó állt az ajtóban, Legolasnak öltözve. Szörnyen élethű volt, még az arcvonásai is a karakterre emlékeztettek. Elöntött a méreg és a düh, hogy hogyan képzeli, hogy Legolasnak öltözve idesasszézik premier előtti vetítésre, úgy, hogy az imádott hercege a könyvben sem volt benne! Gondoltam odamegyek és bokán rúgom, de akkor láttam, hogy rohadtul el van tévedve. Mint aki nem tudja hol van. Jópár embert megszólított, de senki sem figyelt oda rá.

-Apa, látod azt a fószert, aki Legolasnak öltözött? Ott az ajtó mellett!- mutattam abba az iranyba.

-Dehisz ott senki sincs, szivem!- válaszolt. Ezek szerint ő sem látja.

-De hát...- kezdtem bele. Nem fogom győzködni, úgysem hinne nekem- Menj előre a kocsihoz! Megyek majd utánad én is.- biztosítottam.

Ő kisétált a teremből és mikor befordult a sarkon odaléptem és durván karon ragadtam a hapsit. Kint a folyosón hálálkodó pillantásokat vetett rám. Annyira elveszettnek tűnt, komolyan azt hittem, hogy még az életben sose járt moziteremben.

-Haver, úgy néztél a teremre, mint borjú az új kapura. Mi bajod, még soha sem jártál moziban?- kérdeztem tőle suttogva, mert senki sem látta őt, így elég hülyén néztem ki mikor hozzá beszéltem.

-Hálás köszönet, hogy kihoztál abból az útvesztőből. Még Közép-Földe egy pontján sem voltam ennyire elveszett. De mégis hol vagyok?- kérdezte lassan, helyesen hangsúlyozva a szavakat. A hangja nagyon megnyugtató volt, egész órákat tudtam volna hallgatni, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy Legolasnak van öltöve.

-Tesó, ne játszd meg magadat, azt nem szeretem. Füveztél, hogy fogalmad sincs róla, merre vagy? Mi a neved, honnan jöttél és hány éves vagy?- kérdeztem. Minél előbb a végére akartam érni ennek a beszélgetésnek, hogy lemehessek apuhoz és hazamehessünk.

-Legolas vagyok, Thranduil fia, egyenesen a Közép-földei Bakacsin erdőből, szolgálatodra!- csókolt kezet nekem, de én gyorsan elkaptam.

-Csak ugratsz, ugye?- vontam fel a szemöldökömet kétkedve.

-Attól tartok nem...- kapta el rólam a tekintetét, elkalandozott, majd újra az arcomat kezdte el fürkészni- Egyik pillanatban még Tóvárosból kifele lovagoltam, Bolgot, az orkot üldözve, majd ide kerültem. Szörnyen ostobának érzem magamat. Hol vagyok?- most láttam csak, hogy az orra alatt egy keskeny sáv elkent vér volt, mint a filmben, mikor Bolg alaposan ellátta a baját a karakternek. Ezt nem tudhatta előre az ürge.

Az nem lehet, hogy tényleg ő legyen...

-Angliában... Londonban.- pontosítottam gyorsan. Láttam a szemeiben, hogy ezzel nem sokat segítettem neki.

-Amúgy kérdezted az életkoromat is, bár nem feleltem azonnal. 2869 vagyok.- na erre nem voltam felkészülve.

-Oké. Remekül hozod Legolas karakterét, de mostmár kezdhetnél őszintén is beszélni!- löktem meg finoman a vállánál. Érdekes módon, a kezem nem hatolt át rajta, hanem meg tudtam érinteni. Miután csak én látom és senki más, gondolom megérinteni is csak én tudom.

-Nem hazudok. Sosem hazudnék egy ilyen gyönyörű lánynak.- felelte. Egy gyors beszólás kedvéért belementem a játékba.

-És mit szól ehhez Tauriel?

-Mihez?- értetlenkedett.

-Hát hogy ilyeneket mondasz nekem.- kezdtem zavarban lenni, mert a poén csak úgy jó, ha nem kell magyarázni.

-Vagy úgy!- csapott finoman a homlokára- Ez nálunk odahaza afféle alap illem. Ha valakit csinosnak gondolunk, azt szóvá tesszük egy bók formájában, így az illetőnek aznap jobb kedve lesz.- magyarázta.

-Akkor honnan tudni, hogy mikor...?

-Mikor udvarolunk?- felyezte be a kérdésemet- Őszintén nem tudom. Mivel herceg vagyok, azt kéne elvennem, akit apám mond, de...

-De a szerelem közbeszólt, mi?- felyeztem be én is az ő mondatát.

-Valahogy úgy.- sütötte le a szemét.

-Nézd, nagyon sajnálom, hogy mindez így alakult, de nekem indulnom kell. Apum betegre aggódja magát a kocsiban.- szabadkoztam.

-Hadd menjek veled! Csak te látsz engem.- a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.

-Neeem!- tiltakoztam halkan.

-Kérlek.- suttogta, mikor finoman megragadta a karomat.