Straight outta Mirkwood

Pride and fight

Október

Már egész belerázódtam a suli-tanulás-alvás körforgásba. A reggeli edzéseinken egész jól szerepeltem, nem pedig nagyon jól, ami kicsit aggasztott. A fáradtság teszi. Sok a lecke, keveset alszok. Ez így megy mostanában. Az érettségire is hangolódok, hiszen év végén az is jön. Egyre kevesebb időt töltök Percyvel, sőt gyanítom, hogy már van egy másik barátnője is. Ma ezt a kételyemet vele is megosztottam.

-Amikor felhívlak, szinte sose veszed fel, majd visszahívsz este. Suli után nem keresel meg, nem jössz oda dumálni velem.. mintha már nem is járnánk.- húztam a számat.

-Nézd, Nova. Klassz csaj vagy, meg minden, de kezdem belátni, hogy a srácoknak igaza volt. Tényleg nem vagy normális.- mondta, miközben a vállamra tette a kezét.

-Azt hittem te más leszel. Hátha egy kis fényt viszel a sötétbe, mint Erendil csillaga..- csóváltam a fejemet csalódottan.

-Úgy beszélsz, mint egy tünde. Hogy mondod azt, hogy 'jóbarát' Gandalf?- gúnyolódott.

-Gandalf mágus volt és istari, nem tünde.- javítottam ki.

-Ugyanaz.- vont vállat. Hogy lehet ennyire műveletlen? A kettőnek semmi köze egymáshoz!

-Nem, nem ugyanaz.

-Ha már ilyen jól tudsz mindent, válaszolj erre: az a hosszú, szőke hajú hapi meleg, vagy sem?!- na ezt nem kellett volna. Az már csak emelte a feszültséget, hogy Percy elégedetten röhögött. Erre a bamba haverjai is köré gyűltek vihogni, mint a hiénák. Látták rajtam, hogy nem tetszett nekem a gúnyolódásuk. Oldalra sandítottam Legolasra, akinek a vörös minden árnyalatában játszott az arca a dühtől.

-Igazad volt.- suttogtam és végig simítottam a karján, nem kis csalódottsággal a hangomban- Mind egyforma. A tiéd lehet.

Az érintésre minden harag elszállt belőle. Rám mosolygott, bólintott és megindult Percy felé. Először gyomron vágta. Az ütést még én is elbírtam volna, de ő összeroskadt. Felállt, majd beleütött a levegőbe. Az ütést senkit sem talált el. Legolas ezután finoman orrba vágta, de el nem tört, sőt, még vér sem szivárgott belőle.

-Nova! Nem tudom, hogy hogyan csinálod ezt, de én esküszöm, ha felépülök, megöllek!- átkozódott.

-Próbálkozni mindig lehet.- vettem semmibe a fenyegetést. Felegyenesedett, mire hátatfordítottam neki és kisétáltam a teremből az aulába, onnan a folyosóra kanyarodtam és az elégedett Legolassal a nyomomban elindultam a következő órámra.

Három napig nem jött suliba Percy, úgy megtéptük.

Egy hét múlva gyanútlanul bandukoltam az aulában. Tömött volt, mint mindig, az utolsó órák után. Már én is mentem volna haza, de vállal nekem jött egy állat. Megfordulva lepődtem meg, hogy Percy egyik haverja volt. Mellette állt egy másik barom is, előtte pedig a kiskirály, személyesen.

-Kit látnak szemeim?- tette fel a költői kérdést.

-A pókot a falon, mivel nem rám nézel. Örültem.- húztam gúnyos vigyorra a számat fél másodpercig, aztán újra a semlegesség maszkja mögé bújtam.

-Szellemes. A múltkor, nem tudom hogy csináltad, de nagyon rosszul esett. Az osztály legmenőbb pasija voltam, erre jössz te és lerombolod négy év fáradtságos munkáját...- csóválta a fejét egy hatalmas sóhajtással támogatva. Szörnyen lekezelő volt.

-Mi volt nehezebb, zselézni a hajad, vagy ruhát próbálni a H&M-ben?- miközben heves szócsatát vívtunk, egész nagy közönségünk gyűlt. Egy kis kört szabadon hagyva nekünk, egy ember sem mehetett volna keresztül a tömegen.

-Bánni fogod, hogy így beszélsz velem.- fenyegetett.

-Üres szavak!- kiáltottam- Lássunk is valamit! Ne csak a szád járjon!

Kilépett felém és egy láblendítséses rúgással kezdett nyakmagasságban. Simán elhajoltam, miközben a kezeimet védekezőleg az fejem közelében tartottam. Előre ütött, az alkarommal eltérítettem a csapást, a lendülete pedig vitte tovább, tehát beleesett a tömegbe. Az gyorsan kilökte magából.

-Ebből maradj most ki, Legolas, jó?- a nevét csak suttogva ejtettem ki- Ez az én harcom, csakis az enyém. Rendben?

-Értem. Ne feledd miket tanítottam. Mindig védekezz! Ő képzetlen, csak hadonászik. Fáraszd ki! Tartsd magadhoz közel, de ne engedd, hogy megüssön! Csak ügyesen!- bíztatott és látott el az utolsó tanácsokkal, majd kilépett a 'ring'-ből.

Szinte fél méter közelségbe engedtem, mikor a könyökömmel orrba vágtan és a lapockáját megragadva a térdemre rántottam a hasát. Oldalra sompolygott, de még közel sem adta fel. Egy elég béna lábsöpréssel próbálkozott. Ezen jót derülve lankadt a figyelmem. Belerúgott a jobb térdembe, ami hátrafelé megreccsent. Felkiáltottam, majd összerogytam. Legolas odaugrott mellém.

-Lelankadt a figyelmed!- korholt- Koncentrálj!

-Tudom, bele se kezdj! Igyekszem. Vissza kell rántani a térdem. Meg tudod csinálni?- kérdeztem.

-Megoldom.- elkezdett tündéül suttogni valamit a fülembe, miközben a térdemet masszírozta-dörzsölte. Egész elzsibbadt. Egy hirtelen mozdulattal visszaránzotta az izületet a helyére. Könny szökött a szemembe a fájdalom pillanatában, de az el is múlt. Finoman, ruhája ujjával, letörölte az arcomról és még pár másodpercig masszírozta. Egész jól elmúlt a fájdalom. Talpra segített, így már hallottam a tömeg sustorgasát: Na de ki rántotta vissza? Kihez beszélt? Miért ilyen furcsa?

-Hát igen... én már csak ilyen vagyok!- vontam vállat- Akkor hol is tartottunk?

Iszonyú mérges lett hirtelen és, mint egy felbőszült bika, rontott nekem. Ugyan ráállni még mindig nem volt kellemes a lábamra, de már megbirkóztam a gondolattal. Ütését könnyűszerrel kivédtem, következő rúgását elkaptam a kezemmel, és felfelé nyomtam a lábát, mire hanyatt esett. Miután feltápászkodott, a támadás sora rajtam volt. Rövid futással lendületet vettem, nem kerülte el a figyelmem az apró bicskája sem, amit most húzott elő, és ahogy felém döfött, elkaptam a csuklóját, a hátára feküdve átgördültem rajta, majd hátrafogtam a kezét. A másik kezéhez tartozó könyökével, kegyetlenül fülön vágott. Megtántorodtam, mire kiejtettem a kezemből a csuklóját. Erősen orrba vágott, el nem tört, de vérzett. Az ujjaimmal letöröltem a vért és azzal a kezemmel húztam be neki egy jobb horgot. Majd rácsaptam a két fülére egyszerre, végül belerúgtam a gyomrába. Nyüszítve esett össze.

-Nem érdekel... hogy mid lett oda miattam. De... ha még egyszer... belém mersz kötni... a szüleid... sosem fognak egy darabban látni... újra..- majd leköptem. Véres volt, a bekapott ütések miatt- Világos?

-H-hogyne!- bólogatott.

-Bocs a vér miatt. Nem volt szándékos... szóda és citromlé kihozza.

A mosdóban egy vizes zsepivel letöröltem a vért magamról, a hajamat megigazítottam. Már a hátam közepéig elért. Diófa törzsére hasonlított leginkább a színe. A vége persze bordóra volt festve.. arról nem tettem le, tanári felszólításra sem.

-Gratulálok. Szépen elbántál vele.- kaptam a nem várt dicséretet.

-Kinek a vérét is törölgetjük?- nevettem fel keserűen.

-De nem adtad fel. És ez a lényeg. Akkor veszítesz, ha nem próbálkozol.

-Vagy ha meghalsz.- tettem hozzá.

-Érted mit akarok mondani, nem?- kivette a kezemből a nedves zsepit és óvatosan, a maradék vért is leitatta az orrom alól.

-Nem egészen..- húztam az agyát- Mit is akarsz kihozni ebblől az egészből?

-Büszke vagyok rád, Nova.- egész elpirultam, mikor kiejtette a nevemet. Soha, senki szájából nem szerettem hallani, de tőle jól esett.

-Kösz.- válaszoltam hetykén, miután magamhoz tértem.

Ez a kis csata volt az októberem fénypontja...