Straight outta Mirkwood

Falling apart

Végigrohantam a város kisebb-nagyobb utcáin. Orkok suhintottak felé, persze csak véletlen, mert nem is tudták, hogy ott voltam. Térden csúsztam vagy egy métert, majd belevágtam a lábaikba. Így segítettem győzelemhez a tavi emberek egy csapatát a főbb utca első szakaszán. Igyekeztem megtalálni Gandalfékat, ami sikerült is pár perccel később. A városfalon álltak és a hegy előtt dúló csatát tartották szemmel. Ráláttak Azogra is, aki még mindig fenn állt a szirten. Elégedetten nézte, ahogy a túlerőben lévő csapatai végeznek a tündékkel és a törpökkel. Idő közben felmásztam melléjük.

-Erős túlerőben vannak.- állapítottam meg- Le fognak győzni minket.

-Reméljük, hogy nem.- suttogta Bilbó.

-Thorinékról mi hír- kérdeztem gyorsan, miközben lopva a hegyre pillantottam.

-Semmi.- bólintott Gandalf- De te esetleg utána nézhetnél.

-Én? Mégis hogyan?!- lepődtem meg. Sajnos volt egy rossz előérzetem, ami idővel be is igazolódott.

-Mivel az orkok nem látnak, feltűnés nélkül át tudsz vágni a csatamezőn és belopakodni a hegybe.- kérdőn húzta fel egyik szemöldökét, hogy vállalom-e.

-Megyek.- sóhajtottam. Kimásztam a falon kívülre és nekiiramodtam.

Azt hittem, könnyebb feladat lesz. Rengeteg csapást kellett kivédenem, sokszor estem a földre. Átsétáltak a kezemen, a hajamon és a lábamra léptek legalább hétszer. Akármerre néztem csak a halált láttam. Itt egy láb, ott egy kéz hevert a földön, nem is beszélve a test nélküli fejekről és a fej nélküli testekről. Patakokban folyt a vér. Elsiettem Dain mellett is, akinek épp leszúrták a disznóját. Lefejeztem az egyiket, a másiknak a kezét vágtam le, a törp pedig lefejelte a támadókat.

-Ti bitangok!- kiáltott fel, majd tovább kűzdött, még sisakja nélkül is- Hol van Thorin?! Mondjátok merre van?!

Remek kérdés. akartam volna csípősen válaszolni, de most a feladatom az első. Fel a hegybe, beszélni Thorinnal. Vagy legalább megpróbalni. Tovább mentem. Egy bizonyos vonal mögött megritkultak az ellenfelek, ebből is tudtam, hogy közeledek uticélomhoz. A kötél már rég nem lógott a falon. Valahogy attól még fel kellett jutnom! Gyorsan körülnéztem, valami könnyen megmászható hely, vagy egy nagyobb lyuk után kutattam a barikádon, amin átférek. Aztán hirtelen beugrott. A hatalmas törp szobrok a Smaug pusztaságából!

Nagy nehezen felkűzdöttem magam a lábfejére, majd a köntösén bemélyedő lépcsőzetes mintában sétáltam tovább föl. Sajnos cikkcakk vonalon futott, így a sarkokon át kellett másszak a szembenső lépcsőre. Folytattam a mászást, bár minden tagom fájt és lüktetett, de én csak azért is mentem tovább. A tériszonyom is közbeszólt és a tizedik forduló után már azt hittem, hogy inkább leugrok és lesz ami lesz. Vajon ha itt meghalok, felébredek a moziban? Vagy ott is meghalok? 
Hosszas szenvedés után felértem a párkányra, ahonnan a rejtett ajtó nyílt. Első ránézésre zárva volt. Közelebbről is megnéztem. Egy apró kaviccsal ki volt ékelve, tehát ha nekifeszülök, talán ki tudom nyitni.

Vettem pár jókora levegőt és a végtagjaimat ráztam, lazítottam mert megterhelt a mászás. Találtam egy vastagabb ágat, amit be tudtam szúrni az általam már kiljebb feszített résbe. Megnyomtam és hála a fizikának (forgatónyomaték), sikerült kinyissam az ajtót. Örömömben sikítoztam volna, de nem maradt bennem erő hozzá. Ha visszatérek, lesz pár keresetlen szavam Gandalfhoz.
Beléptem a hegybe.

Meg sem álltam a kincseskamráig, onnan pedig egyenesen a barikád belső falához futottam. Mikor megjöttem minden törp meglepetten nézett rám, páran össze is sugtak mögöttem. Először Balin és Bofur jöttek oda hozzám.

-Durin szakállára mondom, jó hogy itt vagy!- veregettek vállon.

-Te vagy Nova? Akiről a fiúk beszéltek?- kérdezte hátulról Dori, miközben felállt.

-Aha.- bólintottam, miközben próbáltam minél nagyobb levegőt venni.

-Hol van Bilbó? Elmenekült és biztonságban van, ugye?- beszélt szinte suttogva Nori.

-Odakint harcol és mikor legutóbb láttam még élt.- próbaltam bíztató választ adni, de úgy tűnik nem sikerült- Hol van Dwalin?- léptem tovább.

-Épp Thorinnal beszél a trónteremben.- jött egy válasz hátulról.

El sem telt egy perc, Dwalin sétált le egy lépcsőn közénk, erősen és hangosan káromkodva. Nem értettem mit mond, mert a saját nyelvén beszélt. Balin döcögött oda hozzá és veregette vállon.

-Semmi baj, komám. Te mindent megtettél.

-Mi történt?- kérdeztem hangosan.

-Azt mondta távozzak, mielőtt megölne. Úgy hiszem cseppet sem érdekli, hogy a rokonait lemészárolják odakint.- nagyon mérges volt.

-Az orkok erős túlerőben vannak. Ha nem teszünk valamit, mind meghalunk.- mondtam, erre mindenki elkezdett sugdolózni és kiabálni egyszerre. Mikor mind elhallgatott, felém fordultak.

-Mégis mit kéne tennünk?- kérdezte Balin tettre készen.

Ebben a pillanatban Thorin hangos kiáltása visszhangott a termeken át. Egy pillanatra mind felkaptuk a fejünket. A következő hang a fém csörrenése volt. Mintha leejtett volna valamit.
A következő kép az volt pedig, hogy Thorin sétált elő az árnyékok közül. Már nem volt rajta se a korona, sem a hatalmas, bundás köpeny. Az arca is megváltozott. Egyszerű páncéling és egy kard volt a kezében. Egyre csak jött felénk. Kilí lépett ki a sorból, közülünk, reagálva Thorin közeledtére.