A címből és a borítóból már kiderülhetett, hogy ezen könyv egyik főszereplője a Bakacsin erdő tünde hercege, Legolas, lesz.
A másik, női fői szerepben Nova Sting. A gyűrűk ura filmektől teljesen független, inkább az öt sereg csatájára lesz spoiler...
Felkelt a Nap. Sigrid és Tilda elmentek megkeresni apjukat és bátyjukat a rémült, didergő tömegben. Volt is miért fázniuk, hisz nemsokára leesik az első hó. Az emberek egy nagyobb kupacba tömörültek, egy idősebb nő és Alfird köré.
-Hé! Adj egyet nekem is!- monda gorombán a férfi. Száraz és meleg pokrócot osztogatott azoknak, akik most vergődtek ki a jeges vízből- Majd' megfagyok.- tette hozzá.
-Ha annyira kell, keríts magadnak!- válaszolt flegmán az asszony- Itt te nem parancsolsz!
-Tévedsz!- sziszegte- Az úr távollétében a helyettesére száll a hatalom, aki ezesetben jómagam vagyok.
-Te, mint a város ura? Ne nevettess- Alfrid egy pokróc után kapott, de a nő kirángatta a kezéből- Előbb halnék meg, minthogy engedelmeskedjek neked!
-Azt könnyen megoldhatjuk...- emelte ütésre a kezét, de hátulról valaki elkapta a csuklóját.
-A te helyedben nem haragítanék mindenkit magamra. Most nem.- suttogta a fülébe egy hang. Az asszony arca felderült. Bard megpördítette Alfridot, majd Bain kigáncsolta, így a földön végezte.
-Apa!- rohant oda hozzá Tilda sikítva örömében. Sigrid is odasietett és mindkettőjüket megölelte.
-Úgy aggódtunk!- mondta könnyek között.
-Jól van, semmi baj.- nyugtatta meg őket az apjuk.
-Bard volt az! Én láttam! Ő ölte meg a sárkányt! Leterítette a fekete nyíllal!- kiabált Percy (Bard egy régi ismerőse és barátja, Tóváros kapuőre) a tömegből. Mindenki odasereglett és egyesével köszöngettek neki, hálájukat kifejezve.
-Éljen a sárkányölő! Éltessétek Bard királyt!- kiáltotta túl a tömeget Alfrid, miközben magasra emelte Bard kezét. Az emberek abban a percben elhallgattak- Számtalanszor mondtam már, hogy ez a férfi nemes házak leszármazottja. Egy született vezér!
-Ne mondd ezt!- folytotta belé a szót Bard- Nem én vagyok e város ura. Hol van ő?!- kiáltotta bele a levegőbe- Hol van e város ura?!
-Féluton lent az Anduinon! Az összes kincsünkkel...- válaszolt az asszony, aki még mindig pokrócokat osztogatott a rászorulóknak- Te tudod!- mutatott vádlón Alfrid felé- Hisz te segítettél neki felpakolni mindent.
-Nem. Tiltakoztam!- erős kétkedés lett úrrá a tömegen- Azt mondtam neki: Uram, ne!- itt már többen megindultak a hazug kutya felé.
Felkapták a kezét-lábát, és húzni kezdték ellentétes irányba mind a négy végtagot. Volt aki a fejét is megrántotta. Alfrid kétségbeesetten kiabált segítségért. Az egész fejetlenségnek Bard, a sárkányölő vetett véget.
-Elég, emberek! Elég!- erre letették a földre- Nézzetek körül! Hát nem volt még elég a halálból?!- mindenki az általuk elvesztett családtagokra és barátokra gondolt. Fájdalmukban számba se tudták venni őket- Csomagolunk! A Hegyhez fogunk menni.- jelentette ki.
Én Tauriellt és a törpöket követtem. Valahonnan sikerült szerezniük egy csónakot, amit induláshoz készítettek elő. Már mindenki benne ült vagy állt, várva, hogy végre Thorin és bajtársaik után mehessenek, de Kilí habozott. Először a csónakra pillantott, majd a tünde nőre.
-Gyere már öcsém!- szólította Filí.
-Ők a te néped, menned kell!- jelentette ki Tauriell.
-Gyere velem!- kérte rövid habozás után- Tudom mit érzek, és nem félek. Tőled megpezsdül a vérem.
-Az nem lehet...- suttogta a nő, de láttam a szemein, hogy az ellenkezőjét akarná.
-Tauriell, amralime- suttogta a törp saját nyelvén.
-Nem tudom ez mit jelent.- jelentette ki hidegen a nő és indulni készült, mikor Kilí elkapta a kezét.
-Szerintem tudod.- mosolygott szerelmesen. Tauriell tett egy lépést a törp felé és már lejjebb is hajolt, de aztán megdermedt egy pillanatra. Felegyenesedett és hidegen a távolba révedt.
-Hîr nín, Legolas!- eljtette ki lassan a tünde szavakat, amik annyit jelentettek, hogy: Legolas uram. Elég hülyén cseng, belátom. Egyébként is, hogy került ide? Nem is láttam. Mármint... most már látom. Vajon ő is engem? Vagy én teljesen átlátszó vagyok mindenkinek?
-Maewado i Naug. Boe i nadh egeno.- mondta komoran. Nem értettem tökéletesen, de valami búcsúról beszélt. Abba az irányba nézett, amerre én is álltam. Egy pillanatra fellibbent a jéghideg álca és a meglepettség vette át a helyét- Várok rád.- tette hozzá és egy alig látható fejmozdulattal egy fenyőfa felé intett.
-Hát te mit keresel itt?-kérdezte, szinte mosolyogva. Örültem, hogy emlékszik rám.
-Fogalmam sincs!- nevettem a helyzet képtelenségén- De most már átérzem a helyzetedet.
-Hát.. mit ne mondjak, üdv Középföldén!- viccelődött.
-Elképesztő...- suttogtam. Bard sétált el mellettünk.
-Hova akartok menni?- kérdezte Legolas egy pillantásra sem méltatva a "halandót".
-Csak egy helyre mehetünk.
-A sárkány halálának a híre hamar elterjed majd. Lesznek akik útrakelnek a Hegyhez. A kincsek miatt, a stratégiai helyzete miatt...- vetette fel aggodalmasan mire tengerkék szemét az emberre szegezte.
-Mondd, mit tudsz?- érdeklődött Bard.
-Még semmi sem biztos. Csak félek attól, hogy mi jöhet.
-Azog és Bolg? Az orkok?- kérdeztem. Válaszul aprót biccentett.
-Nem tehetünk mást.- ment a dolgára Bard.
Tauriell odasétált mellénk. Szemi könnyekben úsztak, de hamar erőt vett magán. Legolas egy aggódó pillantást vetett rá, mire ő az övén lógó táskaszerűségbe csúsztatott egy csiszolt, fekete követ.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Legolas kedveli a lányt... annyira lesüt róla. Kár, hogy Tauriell már választott. A sálam alá rejtettem a nyakamban lógó láncot. Az ő láncát.
