Straight outta Mirkwood

Home, sweet home

-Kérlek..- ismételte meg.

-Nem.- jelentettem ki egyszerűen.

-De hisz nem lehetek útban! Senki sem lát, senki sem hall engem!- győzködött. Még mindig nem hittem, hogy ő valóban Legolas lenne, de azt tényleg furcsálltam, hogy senki sem vett róla tudomást- Csak te.- suttogta halkan.

-Igen, csak én és ez itt a baj!Rühellem Legolas karakterét és legszívesebben a Hobbit 2-3-at sem néztem volna és nézném meg, mert benne van. A könyvben sehol sem említették. Szörnyen arrogáns és fennhéjázó, mindenkit lenéz, csakmert ő egy halhatatlan herceg. Érted?- fakadtam ki- Kérj segítséget mástól.

-Ez fájt. Nagyon. De néhol igazad volt. Ezt elismerem. De mégis mit ártottam neked?- kérdezte fennhangon.

-Ne húzd az agyamat! Tudom, hogy nem te vagy Legolas. Mi a neved, utoljára kérdezem!- most már tényleg idegállapotba jöttem tőle.

-Már mondtam. Legolasnak hívnak. Ezt a nevet adta anyám, mielőtt meghalt a gundabadi csatában.- hol?! Ezt honnan tudhatja, talán a harmadik filmben derül ki, de azt még nem is forgatják?! Na jó. Most már kezdek hinni neki, de ez abszurd.

-Legyen, felség! Tartson velem az otthonomba, ott majd ítélünk sorsa felől!- vettem elő a legcifrább, általam ismert szavakat és nyakatekerten mondatot szerkesztettem belőle.

-Mindjárt más.- bólintott egy halovány mosoly keretében.

-Befejezte már?!- horkant föl egy takarító.

-Bocsánat. Már megyek is!- meggyorsítottam a lépteimet és a tünde is tudta tartani a tempót.

Kifelé menet vettem egy üveg pezsgőt és a herceg kezébe nyomtam. Nem értette, de hálás lesz még érte. Lesiettünk a mélygarázsba, majd rövid keresgélés után rábukkantunk apum autójára. Bevágtam Legolast a hátsó ülésre a kezében a pezsgővel és bekötöttem a biztonsági övvel. Apum csak annyit látott, hogy rögzítem az üveget, így remélhetőleg nem fog kérdezősködni. Beültem mellé.

-Szivem, nem ülsz előre, mellém?- kérdezte, miközben hátrafordult- Mindig itt szoktál ülni.

-Igen, de volt egy rémálmom, amiben te egyszer csak befékeztél és én kirepültem a szélvédőn. Túléletem, de egy életre tolószékbe kerültem. Meghát vigyázok a pezsgőre, amit vettem.- hadartam el gyorsan. Igazából a sztori fele kamu volt.

-Rendben...- fordult lassan vissza a kormányhoz és hazavezetett.

Menet közben kiveséztük a filmet elejétől a végéig, legjobb jelenet, kedvenc karakter, stb. Én kifejeztem a nemtetszésemet Legolas karaktere iránt, mialatt, meglepően, nem kaptam gyilkos pillantásokat a mellettem ülőtől. Meg is lepett, hogy milyen jól viselte. Apa csak halkan hallgatta. Jól tudta, hogy miért utálom.
Hazaérve beálltunk a garázsba. Anyu megvárt minket ébren, mert őt is érdekelte a véleményünk a filmről és nem akart holnapig várni. Jött volna ő is, csak magas láza volt, így ágyban kellett maradnia. Egy erősebb megfázás, semmi komolyabb. Tél van, ilyenkor gyakori az ilyen. Legalábbis ő mindig ezt mondta.

-Menj végig a szobák között, a fehér ajtósba nyiss be halkan, majd csukd be az ajtót. Ülj le a szürke székre és várj ott.- suttogtam Legolasnak, mikor senki sem figyelt rám. Egy gyors bólintással nyugtázta és eltűnt a szemem elől.

-Anyu, képzeld, fantasztikus volt a film! Leszámítva Legolast.- megölelt és egy megértő, ám keserű mosolyt küldött felém.

-Jól van.- köhögött egy kicsit- Üljünk le, beszéljük meg ott.- mutatott a nappali felé.

Hajnali egyig beszélgettünk, megittuk a pezsgőt, majd elmentünk aludni. Illetve, én nem. A szobámban ott kuporgott a szürke székén a tünde herceg. Lesújtó pillantásokat szórt felém tekintve, hogy ennyire megvárattam. Kezdtem elfogadni az igazságot: ő valóban Legolas, ugyanis ilyen profin senki sem tud másokra halálos pillantást vetni.

Vessük össze a tényeket:
A hobbit 2 egyik főbb mellékszereplője és a film után jelent meg.
Senki sem látja, csak én. Miért én?! Miért nem az egyik elvakult rajongója?
Semmit sem ért.
Elveszettebb volt, mint Frodó Ithíliában.
El kell fogadnom. Ő Legolas. Ő az, akit utálok.

-Mire kellett ennyit várnom?- a követelőző hangneme nagyon nem tetszett.

-A beteg édesanyámmal beszélgettem.- feleltem egy vállrándítással.

-Értem. Imádkozni fogok érte. A Valák irgalmasak.- nyújtózkodott egy hatalmasat utána.

-Gondolom fáradt vagy. Nehéz nap áll mögötted.- tetettem a kedvességet. Ha már ő is úgy tesz mintha érdekelné anya.. vagy tényleg érdekli?- Akarsz fürödni? Addig megágyaznék neked itt az ágyam mellett.

-Ahogy neked a legjobb. Most a te vendéged vagyok. A te házadban vagyok. A fürdőt viszont, ha nem veszed zokon, elfogadnám.- nagyon cifrán beszélt. Sokáig fog tartani hozzászokni.

-Rendben. A szemközti helyiségben tudod ezt igénybe venni.- bíztatóan próbáltam rámosolyogni, ami többé kevésbé sikerült is.

Halkan kinyitotta az ajtómat és átballagott a fürdő szobába. Elővettem egy régebbi, ám kifogástalan állapotban lévő matracot. Leterítettem egy fehér lepedővel és egy párnát is kerítettem neki. Itt sompolygott vissza a szobámba.

-Mi az? Nem értünk a csapokhoz?- erősen kiérződött a hangomból a gúny.

-Nevess csak! Nem te cseppentél egy ismeretlen világba!- nagyon felhúzta magát.

-Megyek már!- sóhajtottam. Hajnali kettőkor nem volt annyi türelmem az ilyen dolgokhoz, mint általában.

Háromra már mindketten tiszták voltunk, Legolasnak kerítettem valami ruhát, ne aludjon itt mellettem a földön egy szál nadrágban és már aludtunk is. Sajnálattal jutott eszembe, hogy aznap hétfő volt, tehát suliba kellett mennem.