Straight outta Mirkwood

After credit

Vége a sulinak, a tanulásnak. Érettségi után (szinte minden úgy sikerült ahogy vártam, csupa négyes az egész) már alig tanultam valamit. A ballagáson sírtam, bármilyen meglepő is legyen és év közben betöltöttem a 18-at. Könnyes búcsút vettem Christől, de ez nem azt jelenti, hogy többé nem fogok találkozni vele. Pont a jövő hétre beszéltem meg vele egy mozizást. Valami vígjátékot nézett ki, mondván biztos fog nekem tetszeni.. hát, majd meglátjuk.

Elkezdődött a nyári szünet. Mint mindig, ebben az évben is belekezdtem a Gyűrűk ura maratonomba (minden nyáron megnézem az összes filmet, kiegészülve idén a Hobbitokkal). Már éppen a Király visszatér fele után jártam, kedvenc részemnél, mikor valami nagyon furcsa dolog történt. Éppen a Pelennor mezei csatában jártam, mikor Legolas végzett az olifánttal és végigcsúszott az ormányán. Szemben vele Gimli felkiáltott.

-Ez azért még csak egynek számít!

Itt mindig mosolyogtam. Most viszont nem. Feltűnt a képernyőn egy nő. Fekete rövid haja volt, egy idióta kalapja, furcsa piros ruhája, meg valami fekete páncél a bal karján. Pisztolyt rántott és rálőtt a tündére, aki ezután szépen lassan 'szétpixeleződött', csakhogy a Tron-ban haszánatos szóval éljek. Egyszerűen eltűnt.
Ezután az az őrült nő felém nézett és rám szegezte a fegyverétm majd újra lőtt. Mért mindig velem történnek a furcsa dolgok?!

Mikor magamhoz tértem, minden fehér volt körülöttem. Úgy néztem ki, mintha csak otthon lettem volna. Semmi különöset nem éreztem. Nem volt melegem, nem fáztam.. semmi. Ahogy jobban körül néztem, ott állt az én tündém is, 60-70 méterre tőlem. Feltápászkodtam és odasétáltam hozzá.

-Hol vagyunk?- kérdeztem összezavarodva.

-Halvány sejtelmem sincs.- rázta meg a fejét, majd jobban körülnézett- Nézz csak arra! Ott! Egy fekete kupac.. nézzük meg!

-Menjünk.- bólintottam és lassan a kupac irányába indultam.

-Hogy van anyukád?- kérdezte. El sem hiszem, hogy még mindig emlékezett rá..

-Teljesen felépült hála neked!

-Az akkor jó.- mosolyodott el lassan.

-Képzeld, visszavettek a régi sulimba! A Clarckson ikreket pedig meghúzták félévkor történelemből.- meséltem nevetve, amíg odaértünk a fekete kupachoz. Olyan jól esett hallani a tanárúrtól.. de tényleg.

-Úgy kell nekik.- nevetett ő is.

Mint kiderült, a kupac nem kupac volt, hanem két másik ember. De jó! Nem vagyunk egyedül! Az egyik egy nő volt, a másik egy férfi.
A nőnek hosszú, szőke haja volt. Piros, kockás inget és egy hosszú farmert viselt. Ami viszont meglepett, hogy szárnyai voltak!
A férfinek vállig érő, fekete haja volt. Az ő ruhája sokkal furcsább volt.. fekete bőrnadrág, zöld-fekete-arany bőrtunika.. és egy dobókést egyensúlyozott az ujjain unottan. A nő állt fel előbb.

-Mondtam, hogy nem vagyunk egyedül!- kiáltott fel boldogan- Ti igaziak vagytok, ugye?

-Igen.- válaszolt Legolas helyettem is.

-Luna Dale.- nyújtotta a kezét- Neked be sem kell mutatkoznod! Legolas vagy, ugye?

-Igen.- válaszolt zavarában elpirulva.

-Nova Sting.- mentettem ki a helyzetből.

-Loki.- morgott hátul a férfi.

-Mint a skandináv isten?- kérdzetem vissza.

-Nem úgy mint, hanem én vagyok.. én.- forgatta a szemeit.

-Nézzétek el neki.. már régóta itt vagyunk.- mentegetőzött Luna.

-Hol is van az az itt?

A történet folytatódik az És most? című könyvben....