Straight outta Mirkwood

Betrayal, or is it...

-Ébresztő hobbit, kelj ki az... ágyból!- döbbent meg Alfrid, mikor ment felkelteni Bilbót.

Az ágya üres volt, szépen beágyazott. Kétségbeesetten nézett körül, hátha ott áll valamelyik sarokban, de senkit sem látott. Egy hanyag mozdulattal vállat vont és sarkon fordulva elhagyta a szobát.

A hegy előtt felsorakozott a tünde sereg. Rengeteg, szinte egyforma katona, tegezük feltöltve nyílvesszőkkel a derekukra kötve, kard a kezükben. Körülöleltek egy maroknyi halászt, akiknél szintén fegyver volt.
Thranduil és Bard, a király a szarvasán, a sárkányölő lovon, a sereg élére vágtattak. A tünde hátasa megtántorodott, amint Thorin nyílvesszője a patája előtt a földbe csapódott.

-Még egy lépés, és a következőt a szemeid közé küldöm!- fenyegette, majd újra kifeszítette az íját.

Minden törp ujjongott a falon, még én is elmosolyodtam halványan. Thranduil dühös pillantásokat küldött a törp felé, majd felemelte a kezét.
A sereg mögötte egy emberként, mindenki egyszerre kihúzott egy nyílvesszőt a tegezéből, az íjába illesztette és kihúzta azt. Minden törp lebukott a barikád mögé, csak Thorin nem. Én is behúzódtam egy oszlop mögé. Thranduil újra jelzett és a sereg könnyedén eltette a nyílvesszőit. A törp király még mindig nem mozdult és változatlanul a tünde volt a célkeresztjében.

-Azért jöttünk, hogy elmondjuk: az adósságod megváltását felajánlották és mi elfogadtuk!- mondta fennhangon, egy csipetnyi elégedettséggel.

-Miféle megváltás? Nem küldtem semmit! Nincs neked semmid!- köpte a szavakat a törpe. Bilbó kétségbeesetten pillantgatott felém.

-Ne aggódj!- tátogtam neki.

-Nálunk van ez!- Bard a kabátja belső zsebe felé nyúlt, majd elővett egy nagy, fehér ékkövet. A magasba tartotta, hogy a nap fénye megcsillanhasson rajta- A király megkaphatja... jóakaratunk jeléül. De előbb be kell tartania a szavát!

-Bolondnak néznek minket.- suttogta Thorin- Ez egy csel! Aljas hazugság! Az Arkenkő itt van, e termekben!

Nem érkezett válasz. Lassan Bilbó bújt elő a sarokból és bátortalanul dadogva válaszolt. A törpök is meglepetten fordultak felé, én viszont tudtam, hogy most mi fog jönni. Beismeri amit tett, és Thorin olyan dühös lesz rá, hogy megpróbál végezni vele. Balin sokkos állapotban nézte végig az őrjöngést, majd kétségbeesetten rám nézett.

-N-n-nem az. A kő igazi.- egyre hangosabban beszélt, felvállalta tettét- Én adtam nekik!

Thorin arcán a meglepettség helyét a harag vette át. Minden törp szeme hitetlenkedve szegeződött rá. Thranduil és Bard is meglepődve néztek össze, mivel még mindig úgy hitték, hogy a hobbit Suhatag biztonságában van.
Tévedtek.
És most Bilbó életveszélyben volt. Bármit mond, az nem fog tetszeni a királynak.

-Eltettem az egy tizennegyed részemként.- bólintott.

-Te képes vagy lopni tőlem?- Thorin hangja bizonytalanságot és csalódást sugárzott.

-Lopni, tőled? Nem, dehogy. Lehet, betörő vagyok, de annak is becsületes.- félrehajtotta a fejét, jelezvén, hogy viccelni próbál- Kész vagyok betudni a teljes követelésemnek.

-A.. követelésednek? Neked nincs jogod követelni semmit, te nyomorult kis féreg!- köpte a szavakat a törp. A többiek nem mertek közbeszólni, ahogy én sem.

-Nagyon megváltoztál!- mondta a szemébe a hobbit- Az a Thorin akit én ismerek, sosem szegte volna meg a szavát, sosem kételkedett volna rokonai hűségében!

-Te csak ne beszélj nekem a hűségről!- csóválta a fejét- Dobjátok le a bástyáról!- utasította a többit. A törpök zavarodottan léptek el Bilbótól- Nem hallottátok?! Akkkr megteszem én!!

Thorin megragadta a halálra rémült hobbitot és nekinyomta a barikad falának, miközben nem felejtette el szitkozni őt és a mágust, meg úgy mindenkit. A félszerzet már levegőt sem kapott, a fulladás szélén állt, mkre sikerült a többi törpnek leráncigálni Thorint róla. Ekkor lépett elő a seregből Gandalf. Hangja mély és erőteljes volt, mintha a sziklakból szólt volna, nem is a szájából.

-Ha nem tetszik a betörőm, akkor ne tegyél kárt benne!- hangja újra normális lett- Add vissza őt nekem.

-Sosem közösködök mégegyszer mágusokkal, vagy megyei patkányokkal!- hangja csordultig volt megvetéssel.

Bofur segített felkászálódni a földről a hobbitnak, aki fürgén lehajította a kötelet és lefele kezdett mászni rajta. Thorin tovabbra sem ránk figyelt, így jutott nekem is egy perc. Balin odadöcögött hozzánk, elkapta a karomat és a szemembe nézett.

-Menj utána és kérlek vigyázz rá!

-Úgy lesz. Legyetek óvatosak!- búcsúztam és szorosan megöleltem mindkettőt, majd Bilbó után indultam éppen hallottam még Bard utolsó mondatát.

-Akkor megegyeztünk? A kő cserébe a jussunkért?- kérdezte Bard végül.

-Miért vásárolnám vissza azt, ami jog szerint az enyém?!- kiáltott Thorin.

-Tartsd meg a követ és add el! A gondori exelion jó árat fizet majd érte.- súgta a tünde egy rosszindulatú mosollyal Bard fülébe.

-Megöllek! Mindannyiótokat megöllek, esküszöm!!- fenyegetőzött torkából szakadva.

-Az esküd nem jelent semmit!- vágott vissza Thranduil. Azt hiszem a vitát ő nyerte- Eleget hallottam!

-Válaszolj! Mit akarsz, békét, vagy háborút?- kérlelte Bard.

Thorin egy hosszú pillanatig gondolkodott. Egy varjú röppent a kezére. Ránézett és egyből tudta, mit kell tennie. Még pár másodpercbe telt, és a levegő megtelt vaspáncélok csörgésével és lábak dobogásával.

-Legyen háború!- felelte.

-Vaslábú...- suttogta Gandalf, de csak Bilbó és én hallottuk, közvetlenül mellette.