A címből és a borítóból már kiderülhetett, hogy ezen könyv egyik főszereplője a Bakacsin erdő tünde hercege, Legolas, lesz.
A másik, női fői szerepben Nova Sting. A gyűrűk ura filmektől teljesen független, inkább az öt sereg csatájára lesz spoiler...
-Nem fogok idebent elrejtőzni, míg mások vívják meg a csatáinkat helyettünk!!- kiabált a királlyal, majd nyúgodtabban folytatta- A vérem nem ezt diktálja Thorin.
-Nem...- suttogta- Durin fiai vagyunk. És Durin népe nem futamodik meg egy csata elől.- Kilí vállára helyezte a kezét és egymásra mosolyogtak.
Alig tudtam felfogni azt, ami történik. Thorin végre magához tért! Remélem még időben tudunk beszállni a küzdelembe és némi reményt vinni a reményvesztett harcosoknak. Itt van a királyuk, aki vezetni fogja őket! Visszatért végre. Könnyeimmel kűzdve figyeltem végig, ahogy újra összeáll a csapat. Én nem is kellettem ide. Összeérintették a homlokukat, majd Thorin a többi törphöz fordult.
-Nincs jogom ezt kérni tőletek.. de követtek engem még egyszer, utoljára?- lassan minden törp felállt és a kezébe vette a fegyvereit- Jó.. akkor segítsetek!
Egy, a falnak támasztott, hatalmas arany-bronz harangot toltunk a barkiáddal szembe. Valahogy a törpöknek sikerült felfüggeszteniük, nem is nagyon fogtam fel, hogy hogyan. Bomburt felküldték a barikád egy biztos pontjára, majd felhangzott Erebor kürtje. A harangot egy vastag kötéllel hátra húzták, hogy legyen lendülete, de a kürtszóra elengedték. Nekiment a barikádnak és ledöntötte azt. A kődarabok a lerombolt híd helyére estek.
A törpök kirontottak a sárkány méretű lyukon, élükön Thorinnal, akinek a kezében csak egy kard és egy pajzs volt. Kiváló harcosoknak nem is kell több. Mögötte egyből Kilí és Filí, a két unokaöccse. Utánuk Dwalin és Balin, majd a többi törp haromszög alakban, és a legvégén én.
A vasdombok beli törpök egy sorfalat húztak föl a hegy előtt, védve azt Azog utolsó, elsöprő támadása elől. Négy nagy, páncélos trollt terítettek le nyilakkal, majd a sorfal pajzsai szétnyíltak és kirohantunk közöttük. Két kezemben ott voltak a kardjaim és nem féltem egy cseppet sem. Bíztam magamban. A többi törp is csatlakozott hozzánk, Dain csak ennyit kiáltozott.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-A királyhoz!! A királyhoz!!- így buzdítva elkeseredett katonáit a csatlakozásra.
-Du Bekâr!!- kiáltott Thorin.
-Du Bekâr!!- üvöltöttem torkom szakadtából, mert tudtam, úgysem hallja senki a szörnyű kiejtésem. A törpök már nem vettek rólam tudomást, lehet már nem érzékeltek. Végülis, azért volt rám szükségük, hogy kibillentsem Thorint a sárkánykórságból. Mivel már magához tért, nincs rám többé égető szükségük. Vajon ha egyszer még látom Legolast, ő is fog engem? Mivel Dori, aki előttem állt, hangosan kuncogott tehát hallott. Innen tudtam, hogy még láttak és hallottak.
A csata hevében nem figyeltem másra, csak hogy meg ne haljak. Egy orkot levágtam, a másikba nyílvesszőt röpítettem, vagy éppen elhajoltam egy nem nekem szánt ütés elől és ezeket ismételtgettem végtelen számú variációban. Nem olyan izgi a csata, ha láthatatlan vagy... szembe jött egy troll, hatalmas bunkóval a kezében. Mielőtt felemelhettem volna a kardomat, hogy végezzek vele, egy páncélozott kosok által húzott harci szekér száguldott el előttem, a kerekére szerelt pengék pedig levágták a lábát. Ha nem ugrok odébb, engem is elvitt volna. Egy másik is követte, de az, miután végleg végzett a trollal, megállt előttem. Balin vezette, mögötte Dwalin ült a nyílpuskánál, hátul pedig Kilí és Filí.
-Csatlakozol?- kérdezték tőlem.
-Mi az hogy!- válaszoltam lelkesen és felszálltam.
Ahogy elindult a fogat és forogni kezdtek a kerekei, úgy az éles pengék is mozogtak. Aki volt olyan bolond és közel jött hozzánk, az egy lábbal alacsonyabb lett. Ahogy átszáguldottunk a csatatéren, egy felpáncélzott barlangi troll vett minket üldözőbe. Egy kiálló szikláról ráugrattunk a befagyott folyó jegére. A kosok patái csúsztak, de amint lábra tudtak állni, tovább rohantak. A troll utánunk jött, de beszakadt alatta a jég, ám kimászott a lékből. Kilí kifeszítette az íját, én is így tettem, majd lőni készült, mire Dwalin közbeszólt.
-A golyóira célozz!- mondta humorosan. Jót is nevetett rajta.
-De hát ennek nincsenek is golyói!- kiáltott vissza Kilí nevetve, mire leeresztette az íját. Én azért lőttem egyet a fejére, biztos ami biztos.
Mikor legközelebb hátra fordultam, már egy másik trollal (a sokkal ocsmányabb fajtából, aminek nincsenek szemei és a végtagjait buzogányokkal helyettesítették) küzdött. Meglepetésünkre Bofur vezette! Az arca alapján nagyon élvezte, bár ki ne tenné? Egy hatalmas trollt irányítani.. na majd egyszer.
-Gyerünk testvér!- kiáltott fel Dwalin bíztatásul, mire mindannyian folytattuk.
-Hajrá!- kiáltottam én is, mire kacsintott egyet.
-Dwalin, előre nézz!- kiáltott fel Balin.
Előttünk egy troll állt derékig vízben. A hátán egy fából összetákolt hídszerűséget tartott, amin orkok közlekedtek egyik partról a másikra. Dwalin eszeveszetten tekerte a nyílpuska elsütő karját, minden nyílvessző talált, mégis csak sokára esett össze, pont időben. Keresztben elterült a vizen, mi pedig könnyedén áthajtottunk rajta.
A hátunk mögül wargok léptek a jégre és ők a karmaik miatt sokkal gyorsabban tudtak haladni, mint a mi kosaink. Utolértek és kettőt el is ragadtak a nyolcból. Rengetegen voltak, nem tudtuk volna lelőni mindet. Még egyet elrántottak a kocsi elejéről.
-Vágd el a köteleket és menjetek!- préselte ki a fogai között Balin.
-Nem hagyunk itt testvér!- erősködött Dwalin.
-Öreg vagyok én már ehhez.- vont vállat és állával a kosok felé bökött- Gyerünk!
Először Kilí ugrott rá az elsőre és elvágta a köteleit, ezzel kiszabadítva az állatot. A következő Filí volt, aki ugyanígy tett. Dwalin vonakodva hagyta ott a nyílpuskát, miután újratöltött. A wargok még egy kost elragadtak, így már csak egy húzta a fogatot.
-Vigyázok rá.- ígértem neki. Bólintott, majd ő is ellovagolt.
A kocsi eleje leért és megfordult, szembe a wargokkal. Balin lazán, mintha mi sem történne, tekerte az elsütő kart és lőtte szépen sorban őket. Nem is kellettem én oda.
-Megmondtam, öreg vagyok már ehhez!- mormogta a bajsza alatt.
Dwalinék után néztem. Thorin is csatlakozott hozzájuk és így négyen, a király vezetésével egy sziklára kapaszkodtak fel a kosok hátán. Először nem értettem mire készülnek, csak aztán láttam, hogy a szikla tetején lévő szirten ott áll Azog. Thorin meg akarja ölni. Véget vet ennek egyszer s mindenkorra.
-Balin, hogy jutok vissza a városba a legrövidebb úton?- kérdeztem tőle határozottan.
-Arra!- mutatott előre, de egy kicsit balra. Azonnal futásnak eredtem.
-Légy óvatos!- kértem.
-Mindig az vagyok.- nyugtatott meg, majd visszafordult a nyílpuskához és egy-két orkot is lelőtt, akik a folyó partján kószáltak.
