Straight outta Mirkwood

New school, new me

Szomorúan és kábán sétáltam ki az igazgatói irodából. Fel sem fogtam, hogy kicsaptak. A tanárúr kedvesen a vállamon tartotta a kezét, mikor viszont Chris szembe rohant velünk, gyorsan elkapta. Ő is látta rajta, hogy bejövök neki.

-Mi történt?- kérdezte zihálva.

-Kicsaptak.- suttogtam- Ez nagyon nem fair, tanárúr!- néztem fel rá könnyekben úszó szemekkel.

-Valóban nem az.- értett egyet- Ha esetleg az új sulidban szemetek lesznek a tanáraid, csak írj és rendet rakok köztük.- ez az ajánlat nagyon rendes volt tőle és némiképp javított a hangulatomon. Már nem akartam kiugrani az emeletről.. szerettem ezt a sulit.

-Köszönöm. Ezt megjegyzem tanárúr! Most viszont hazamennék.- megöleltem Christ és egy puszit nyomtam az arcára- Még találkozunk.

-Mindenképp!

Március

Az új sulim nem volt annyira szörnyű, mint azt vártam. Otthon persze jól lecsesztek, de amint hallották, hogy miért, elszállt a dühük. Ez volt az én szerencsém. Hamar találtunk egy másik iskolát, ahova gyorsan felvettek. Jó tanulmányi átlaggal ezt nem is csodálom. A reggeli edzéseim továbbra is tartottak Legolassal. Egész megkedveltem. Mármint a tornát, nem őt... áhh. Kit akarok áltatni? Elszállt a gyűlölet a szívemből, amint jobban megismertem. Kedves és megértő lett velem szemben az utóbbi időben.

Egy hétfői napon megint magammal vittem a suliba.

Matek első órában?! Ki ekkkra szadista?! A leghátsó padban ültem, ott olvastam a Hobbitot, mialatt olyan kérdésekkel bombázott, hogy
Mikor jövök én a könyvben?
Mi az a négyzet gyök?
Miért lineáris, a lineáris függvény?
Hogy lehet koordinátákat ábrázolni egy olyan rendszerben?
Én meg jókat derültem rajta. Összefoglaltunk egy nagyobb témazáróra, ezért volt ilyen vegyes az anyag.
Utána volt egy tesi. Egész órán kosaraztunk a suli melletti pályán.
A következő rajz volt. Egy képzelt emberről kellett portrét rajzolni... én csaltam egy kicsit.

Nem is lett annyira rossz. Bár elég hülye arcot vágott. A tanárnő azonnal két ötöst is adott érte.
Rajz után magyar, Petőfi egyik verse. Szeretem a költőt, a verseinek jó ritmusuk van. Könnyebb megtanulni őket.
A magyart még egy tesi követte, ahol fociznunk kellett. Utálok futkorászni. Sosem lesz az én sportom.
Tesi után volt egy lyukas órám.

Beültem a könyvtárba olvasni és Legolassal beszélgetni.

-Ki az az idegbeteg srác az osztályodban?- kérdezte a tarkóján tartva a kezét.

-Ő Percy. És nem idegbeteg. Az, hogy néha úgy néz ki, az más kérdés. Tud ő normális is lenni. Egyszer tök jót beszélgettünk.- mondtam fel sem nézve a Hobbitból.

-Aha. Bejön neked?- hirtelen kérdezte és szerintem át sem gondolta rendesen, hogy mit akar mondani.

-Mi?- kérdeztem vissza.

-Mi?- kérdezte ő is, mintha ez vicces lenne.

-Nem jön be!- ráztam a fejemet, de közben elpirultam.

A csávó tényleg nem volt csúnya. Magas, jó fizikummal rendelkező, fekete szemű-hajú, okos és intelligens srác volt. És barátnője sem volt, bár a csajok csak úgy hullottak az ölébe. Mindig is szánalmasnak tartottam az ilyeneket. Nevetségesnek.

-Ja, akkor jó.- vont vállat és elfordult. Becsaptam a könyvet és belenéztem a szemeibe.

-Hogy érted azt, hogy akkor jó?!- vontam kérdőre.

-Hát tudod...

-Nem, nem tudom!- jól esett, hogy egy kicsit zavarba hozhattam.

-Mit érdekel az téged? Csak nem azért hallottad ki ezt a mondatból mert akarsz tőlem valamit?- terelte a témát és egy önelégült vigyor jelent meg az arcán.

-Vagy épp fordítva!- vágtam vissza higgadtan.

-Ezt szerintem hagyjuk. De ha ismernél, tudnád, hogy nekem ott van Tauriel.- vont vállat hetykén.

-Te tudod...- emeltem fel mentegetőzően a kezeimet.

-Jó az a könyv? Lehet én is leveszek valamit a polcról és beleolvasok.- jelentette ki.

-Azt meg hogy? Ha jól tudom, nálatok a tengwar az elterjedt betűforma. Nem hiszem, hogy az itteni szöveget is el tudnád olvasni.- jól esett ilyen okosnak tűnni.

-Igaz.- kínos volt számára igazat adnia nekem- Akkor én unatkozzak most?

-Nem muszáj. Rajzolhatsz is.- ajánlottam fel neki egy ablakpárkány felé mutatva. Volt ott papír-ceruza.

-Nem vagyok már kisgyerek!- tiltakozott.

-Ahogy akarod!- hagytam rá a dolgot.

Csendesen újra elmerültem a könyvemben, észre sem vettem, hogy az ablak felé sompolyog és egy hülye vigyorral az arcán engem néz. Mikor kicsengettek a lyukas órámról, egy rajzot nyomott a kezembe.

Egy gyengéd mosollyal hajtottam félbe és raktam a könyvembe.

-Csodaszép lett.- köszöntem meg neki.

-Ha több időm lett volna...

-Így is tökéletes.- csitítottam le. Finoman végigsimítottam az arcát. A hideg kirázta a mozdulattól- Valami rosszat tettem?

-Nem, dehogy. Édeasanyám halála óta senki sem...- elakadtak a szavai.

-Szegény. Na gyere ide!- a nyaka körül összekulcsoltam a kezemet.

Először meglepte, aztán a derekam körül ő is átkarolt és furcsa melegség öntötte el a szívemet. Nem akartam kiszakadni a kezeiből. De a szünettel együtt megtelt emberekkel a könyvtár, úgyhogy nem maradhattam tovább vele.

Meghát, menni kellett a kövi órámra...