Straight outta Mirkwood

Envy

Augusztus

Első alkalom, hogy elmaradt reggeli találkánk. Hulla fáradt voltam, mert előző nap késő estig dumáltam Percyvel. Legolas ennek nyilván nem örült, de nem akart rosszat nekem, így belement. Bár ma egy elég kellemetlen beszélgetésen kellett túlesnem.

-Csak azt áruld el, hogy miért maradtál fent olyan sokáig! Tudtad, hogy minden reggel edzünk. Most mégis kockáztattál. Miért?- vont kérdőre, mikor délután hazaértem. Percyvel voltam moziban.

-Mert jó volt vele dumálni és elszaladt az idő. Nem vettem észre milyen késő van. És mi közöd hozzá, nem vagy az apám..- vágtam a fejéhez.

-Tudod, mit? Nem érdekel. Igazad van. Dühös vagyok.- itt közbevágtam.

-Ugyan miért?- fakadtam ki.

-Nem tudom...- suttogta és leszegte a fejét, mint egy leszidott gyerek.

-Ne haragudj, hogy kiabáltam. Felejtsük el, jó?- nyújtottam felé a jobb kezemet.

-Jó.- megszorította és kezet fogtunk.

-Ma elmegyek apummal füzeteket vásárolni a sulira. Ha van kedved, eljöhesz...- ajánlottam fel neki.

-Ezer örömmel.- bólintott.

Egy óra múlva már a kocsiban ültünk és a legközelebbi bevásárló centrumba mentünk. Parkoltunk, kiszálltunk, bementük. Legolasnak tátva maradt a szája. Sose látott még a hosszú sorokba pakolt kajához hasonlót. A tágra nyitott kék szemeiben tükröződtek a plafonról lelógó neon lámpák.

-Nahát!- suttogta.

-Erre!- ragadtam meg a csuklóját, mielőtt végleg elkóborolna.

A füzetek felé siettünk tovább. Vettünk olyanból annyit, amennyit kellett, a borítója a nagyjának a kalsszikus egyszínű, kivéve 2-3-at, aminek hobbitos volt. Apu hazavitt minket. Aznap szombat volt, tehát volt még egy nap a hétvégéből.
Vasárnap délután Percyvel és néhány másik barátommal mentünk el csavarogni. Jókat beszélgettünk, fagyiztunk egyet. Nagy nehezen Legolast is rábírtam, hogy velem tartson és végre kimozduljon egy kicsit.

London nagyon szép város. Végig sétáltunk a Baker streeten, majd a Temze mellé keveredtünk. Egy csomó mindent megmutathattam a tündének a városból, úgy kommentálva, mintha a többieknek mondanám. Nyilván mindenki egy egyszerű tudom-mal válaszolt, de akkor hátrakacsintottam a mögöttünk kullogó Legolasnak. Sokan furának tartottak emiatt, de Percy végig sugárzó tekintettel figyelt. Félúton megfogta a kezemet, mintha mi sem történt volna, nem figyeltem oda rá. A herceg ezt szúrós pillantásokkal díjazta Percy irányába. Kellemesen sütött a Nap, nem volt izzasztóan meleg. A szél lágyan fújdogálta a fák lombjait amik hol itt-hol itt megvillantották a sárgás leveleiket. Közeleg az ősz és azzal együtt a suli is. Eljön a szeptember, azután az október, november és végül a december a hobbit 3 premierjével. Szinte már sajnáltam, hogy el kell búcsúznom a hercegtől. Ahogy végigmenten ezeken a gondolatokon, a szomorúság kiült az arcomra. Ezt Percy természetesen azonnal kiszúrta.

-Minden oké, Nova?- kérdezte aggódva, mikor megálltunk leülni egy padra.

-Hogyne, hogyne.- hadartam, oda se figyelve, hogy ez mit vált ki a hallgatóságból. Túlzottan lekötötte a figyelmemet valami más...

A Nap a Temze horizontja fölé süllyedt, így narancsos aranyra festve a vizet. Az épületek most vörösek és sárgák lettek, ahogy az ég is. Legolas egyenesen a Napot nézte, minek hatására összehúzta egy kicsit a szemeit, de nem pislogott. Mindenki a vizet és a lemenő égitestet nézte, én viszont mereven bámultam egy "üres" pontot. A tünde herceg kék szemében gyönyörűen tükröződött az egész.

Hazafelé szétvált a társaság ki-ki a saját utcáján fordult le. Engem Percy egészen hazáig kísért, így egy árva szót sem tudtam váltani a mögöttem kullogóval. Szemeivel bánatosan pásztázta a cipője orrát, viszont mikor hátranéztem mosolyt erőltetett magára, mintha minden rendben lenne. A kertünk kapuja előtt megálltunk. Már javában sötét volt. Percy megszorította a kezemet, majd szólásra nyitotta a száját, de valahogy nem jött ki rajta hang.

-Mi az?- nevettem egy széles mosoly mellett, hogy oldjam a feszültségét.

-Tudod..- kezdett bele, de nem volt olyan magabiztos, hogy be is fejezze. Legolas felváltva nevetett és fogta a fejét. Egy laza, szinte láthatatlan mozdulattal oldalba böktem.

-Viselkedj!- suttogtam, de sajnos nem elég halkan.

-Ezt hogy érted?- kérdezte a velem szemben álló.

-Nem hinnél nekem, ha elmondanám. Tehát nem is fogom.- kezdtem bele, mire türelmetlenül közbe vágott.

-Neked bármit elhinnék.- mázli, hogy este van, mert így nem látja, hogy elpirultam. Szóval ez az ábra: tetszem neki.

-Ez kedves. Ígérem, decemberig kell csak engem így elviselned. Januártól újra a régi leszek.- fogtam meg a kezeit.

-Értem. Mármint nem, de ez nem lényeg.- Legolas nem bírta tovább. Elkezdte csiklandozni a nyakamat, mire kacagva összerándultam.

-Elég már, mondani akar valamit!- kiáltottam nevetve, mire abbahagyta.

-Épp azért csinálom! Nem hagyom neki, hogy befejezze!- jött a tőle szokatlan morcos válasz.

-Ne csináld már!- bokszoltam vállon- Engem igenis érdekel.

-Khm.- köszörülte meg a torkát.

-Ne haragudj. Figyelek.- léptem el egy méterre a tündétől.

-Azt szerettem volna megkérdezni, hogy lennél-e a barátnőm? Járnál-e velem?- egy szuszra hadarta el csukott szemekkel. Ki sem nyitotta őket, mikor nyomtam egy puszit az arcára és odasúgtam neki.

-Hogyne...