Gyűlöllek! (Kim NamJoon ff.) [✔] {Javításra vár}

1.

Másnap reggel feszülten, és félelemmel teli lélekkel keltem fel. Valójában féltem a naptól, leginkább az új igazgató megérkezésétől. Előző nap mindenki olyan szörnyű dolgokat mondtak róla, hogy már megfordult a fejemben a felmondás is. De el kell tartanom a családomat.

- Namie - hang irányába fordítottam a fejem. Byul a két kicsivel a kezében sétált felém, amin muszáj volt mosolyognom. - Ne mosolyogj, hanem segíts.

- Bocsi, bocsi - nevetve keltem ki az ágyból, és közelebb lépve hozzá átvettem a fiúnkat. - Byul, ma lehet, hogy később érek haza. - Hátra nézett rám a válla felett, majd sóhajtva lépet be a konyhába.

- Már megint? - csípőre tett kezekkel fordult felém. - Előző héten is folyton késő este jöttél haza. Már törődni se törődsz velünk NamJoon. Talán csalsz engem?

- Dehogy. Mégis honnan gondoltad te ezt? - hitetlenkedve néztem rá, közben kisszékbe tettem Jihot. - Azért túlórázok, hogy megadjak nektek mindent.

- Mi értelme, ha te nem vagy itthon? - sóhajtva sétáltam a kávéfőzőhöz és öntöttem a bögrémbe, majd ízesítve leültem a fiam mellé, aki nevetve csapkodta az asztalkát. - Namie.

- Új főnököt kaptunk. Ma érkezik - döbbenten pislogott rám. - Ezért mondtam, hogy lehet később jövök, nem tudni, hogy mit talál ki.

- Oh, sajnálom - fejemet ingatva iszogattam a kávémat.

- De Park úr miért hagyta el a céget? - kérdőn nézett rám, közben Minjut próbálta etetni.

- Nem tudjuk, Kwan kisasszony nem mondott semmit. Kivéve, hogy milyen is ember érkezik.

- Milyen?

- Egoista, fennhéjázó, és külföldi - erre rám kapta a tekintetét. - Angliából származik. - Egy o-t formált az ajkaival, és vissza fordult Minju felé. Órára pillantva majdnem rosszul lettem. - Késésben vagyok! - Felpattantam a székről, de a fiam készségesen kinevetett, amin már csak sóhajtottam. Szobába sietve felöltöztem, fogat mostam, hajat fésültem, és a táskámat felkapva a cipőmig siettem, de vissza is fordultam. Két kicsi fejére puszit adtam, majd Byul arcára, mire kuncogni kezdett. - Jövök amilyen hamar csak tudok.

- Vigyázz magadra! - felvettem a cipőmet és a kabátomat, majd kiviharoztam a házból, egyenesen az autómig. Annyira siettem, hogy majdnem karambolt okoztam, de legalább a piros lámpákon nem mentem át. Nem kell még ehhez egy bírság is, különben Byul leszedi a fejemet..

~***~

A céghez érve megkönnyebbültem, de ami bent fogadott arra még soha életemben nem számítottam. Már a recepción érezhető volt a feszültség, az emberek úgy sétáltak mintha robotok lennének, de valakik hatalmas dobozokkal sétáltak el mellettem. Férfiak dühvel az arcukon, nők sírva. Mi a fene történt?

Lifthez sietve majdnem beleütköztem a részlegemről lejövő emberekbe, mindenkinél dobozok voltak. Síró Hansol kezét elkapva döbbenten néztem rá.

- Mi történt? - remegtek az ajkai, és láttam rajta, hogy lassan elbőgi magát.

- Kirúgott. Mindenkit kirúgott - döbbenettől lecsúsztak az ujjaim a kezéről, mire futva kiment az ajtón. Düh és félelem kavargott bennem, mégis erősebb volt a félelem. Liftbe beszállva megnyomtam a részlegem számát, és vadul dobogó szívvel vártam, hogy felérjek. Félek, hogy ki fog rúgni, ami a legrosszabb lenne. Byul nem dolgozik mivel a két kicsire vigyáz, de amit én kerestem épphogy elég volt egy hónapra.

Amint kinyílt előttem a lift ajtó, hatalmas üresség tárult a szemem elé. Több hely is üres volt, de akik még az asztaluknál ültek, mind remegtek. Volt aki dolgozott, de látható volt a remegése, majd megpillantottam Minhot. Megkönnyebbültem amikor láttam, hogy ő dolgozik, legalább nem rúgták ki. Kell neki a pénz a beteg anyja gyógyszereire.

- Kim NamJoon - nevemre összerezzentem és majdnem összecsukódott előttem a lift ajtó. Nagyot nyelve léptem ki belőle, az asztalomhoz sétálva letettem a táskám és a kabátomat, majd az igazgatói iroda felé lépdeltem. Kwan kisasszony előtte állt, és szánakozó szemekkel nézett rám. - Nem mondhatok semmit, de készülj fel a legrosszabbra. - Suttogta közelebb hajolva, és kinyitotta előttem az ajtót. Mély levegőt véve beléptem az irodájába, de még fel se nézett rám. Egy papír fölé hajolva olvasta a sorokat, és biztos voltam benne, hogy enyém a papír.

- Késett - mély rekedt hangjára nagyot nyeltem. Lassan felemelte a fejét, kék szemeivel mintha belém látna, de amilyen érzelem mentesség és közöny volt bennük, ökölbe szorultak a kezeim. Egyenes arc, kis orr, szépen ívelt rózsaszín ajkak, tenger kék szemek, rövidre vágott szőke haj. - Nos, üljön le. - Torok köszörülve sétáltam elé, és leültem a székre, de csak bámult rám. - Itt az van, hogy maga két diplomát is letett számügyekből, és tervezésből.

- Így van - bólintottam. Hümmögött és újra a papíromat nézte, közben a tollával ütemesen dobolt az asztallapon.

- Egész jó az adatlapja - ettől megkönnyebbültem. Ha már ezt mondja, akkor biztosan nem fog kirúgni. - De nem elég jó. - Sokkolva hátra dőltem a székben, de még mindig nem engem nézett. - Kim NamJoon, ki van rúgva. - Dermedten néztem kék szemeibe, amik a közönytől csillogtak.

- M-Mi..? - kérdeztem vissza.

- Nem hallotta? Ki van rúgva - tollával az ajtó felé bökött. - Minél hamarabb pakoljon össze, nem sokára jönnek az új dolgozók. - Dermedten néztem rá, majd az ajtó felé, végül Kwan kisasszonyra, aki remegő testtel dolgozott. - Süket?

- Nem. De ezt nem teheti meg - felhúzott szemöldökkel nézett rám. - Attól, hogy maga megvette ezt a céget, még nem jogosítja fel, hogy kirúgja a dolgozókat.

- Épp az előbb mondta, hogy miért is tehetem meg. Enyém a cég - felelte ridegen.

- Az engem nem érdekel! Nem rúghat ki csak azért mert magának nem tetszik az adatlapom! Nekem el kell tartanom a családomat.

- És maga szerint ez engem érdekel? Ne akarja, hogy a biztonságiakat hívjam - fogaimat összeszorítva álltam fel a székről, és az ajtó felé lépdeltem. - De, - Kezem már a kilincsen volt, amikor megszólalt. - talán magával kivételt tehetek - hátra kaptam a tekintetem. Mosolygott, de az a ravasz mosoly, amitől csak jobban féltem.

- Hogy érti? - kérdeztem óvatosan.

- Aláíratok magával egy új szerződést, és átveszi a titkárságot - Kwan kisasszony felé kaptam a fejem, aki dermedten nézett rám. - Természetesen mivel ilyen lelkiismeretes, biztos vagyok benne, hogy nem fogadná el. Ezért Kwan a maga munkáját fogja átvenni.

- Vagyis, amit eddig Kwan kisasszony csinált, azt most én, Kwan kisasszony meg azt amit én? - bólintott.

- Ha ez neked jó, nekem is. Legalább meg marad a munkám - fejem jártattam köztük, majd az igazgatóra néztem.

- Milyen ez a új szerződés? - elvigyorodott. Ha előre tudtam volna, hogy milyen szerződést írat alá velem, ha megnéztem volna azokat a kis betűket. Talán megúszhattam volna..

🍁