Gyűlöllek! (Kim NamJoon ff.) [✔] {Javításra vár}

13.

Csókját viszonozva felemeltem a kezeim, és átkaroltam a nyakát közelebb bújva hozzá. Éreztem ahogy a kezeit levezeti a derekamról a csípőmre, majd a fenekemre, és belemarkolt, amitől a csókba sóhajtottam. Többször is belemarkolt, amitől éreztem, hogy nem lesz jó vége, ha folytatjuk. Mégse bírok leállni..

- Nam.. - Klaus a nevemet suttogta amint elvált tőlem. Kábán néztem a szemeibe, de a tenger kék szemekben vágy csillogott. - Akarom. - Pislogva néztem rá, de ő megmarkolta a gömbjeim, amitől lehunytam a szemeim. - Benned akarok lenni - kipattantak a szemeim.

- Mi..? - kérdeztem elhaltan.

- Szeretkezni akarok veled, most - tiltakozni se tudtam újra az ajkaimra hajolt, majd a fenekemnél fogva felállt és az asztalra ültetett, amin kerekre nőttek a szemeim. Elváltam tőle, de ő nem hagyta abba, a nyakamat csókolta, harapta.

- Állj le.. - kértem rekedt hangon, de elég nehéz volt azoktól az ingerektől amiket okozott nekem. Kezeivel szétfeszítette a lábaimat, és a combjaim közé állt, ettől csak jobban éreztem a nekem feszülő vágyát. - Klaus.. - Vállainál fogva próbáltam eltolni magamtól.

- Azt akarom, hogy a nevem nyögd - suttogta a szemeimbe nézve, én pedig éreztem, ahogy vöröslik az arcom. Megint olyan könnyedén mondja a szavakat. - Te is kívánsz engem. - Egyik kezével végig simított a combomon egészen a férfiasságomig, szégyenszemre, de erekcióm lett.

- C-Csak inger.. - motyogtam a fejem elfordítva.

- Férfi vagyok, és te nem vagy meleg - mély levegőt vettem és kifújtam. - Senki nem fog zavarni. - Bőrömön éreztem az ajkai érintését, amitől önkéntelenül is egy sóhaj csúszott ki az ajkaimon.

- Klaus, ez egy munkahely, nem lehet - felé fordítottam a fejem, de félszemmel nézett engem.

- Ha jól értem, akkor ha nem a munkahelyen lennénk, akkor megengednéd? - kérdése után kezdett leesni, hogy miket is mondtam az előbb.

- Nem! - fakadtam ki, de ő már vigyorgott. - Nem, Klaus nem ezt mondtam. Nem fekszem le veled megint. Fáj..

- Ha engeded, hogy felkészítselek, akkor nem fog fájni. Élvezni fogod - suttogta az ajkaimra, mégse csókolt meg. Kétségbeesetten néztem felváltva a szemeibe, amikben mérhetetlen vágy volt.

- F-Feleségem van, és gyerekem - ingerülten fújta ki a levegőjét, és elhajolt tőlem. Ettől csak még jobban szégyelltem magam. Fejemet elfordítva leszálltam az asztaláról, és elakartam sétálni, de a szavaitól megtorpantam.

- Válj el - szapora lélegzetvétellel néztem rá a vállam felett. - Válj el NamJoon.

- Mi van? - hitetlenkedve fordultam felé. - Nem fogok elválni, csak hogy te dughass az állítólagos kurváddal. - Láttam, ahogy megrándul az arca.

- Válj el, és többé nem leszel az alárendelt kurvám - fél felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Költözz hozzám, legyél velem párkapcsolatba.

- Te meg zakkantál! - fakadtam ki. - Mégis ki menne ebbe bele? Szeretem a feleségem, és a gyerekeim!

- Jó - bólintott, amin a szemöldökeim ráncoltam. - Megvársz munka után, és eljössz velem vacsorázni. - Már tiltakozni akartam amikor bekövetkezett az, ami rég nem. - Ha nem akkor megfogja tudni a feleséged mit tettél, van rá bizonyítékom. És ki leszel rúgva. Vagyis.. Család és munka nélkül maradsz, ha nem engedelmeskedsz - szavai után ökölbe szorultak a kezeim, majd egy szó nélkül hátat fordítottam neki, és besétáltam a titkári szobába az ajtót becsapva magam mögött. Gyűlölöm!

~***~

Este 7 óra, és én épp a főnökömmel vagyok egy étteremben. Egymás előtt ülünk, de míg ő közömbös arccal könyököl az asztalra, én gyűlölettel néztem rá hátra dőlve a székben.