Gyűlöllek! (Kim NamJoon ff.) [✔] {Javításra vár}

7.

- NamJoon, mi az a kezeden? - Byul kérdésére befeszültek az izmaim. Lenéztem a kezemre, és lefektettem a combomra. - Nam?

- Semmi - mosolyogtam rá.

- Ne szórakozz. Tisztán láttam az ezüst karkötőt! - szűrte a fogai közt, de én egy szó nélkül felálltam, és ott hagytam. - Kim NamJoon! - Fogaimat összeszorítva sétáltam a cipőmhöz, azt felvéve kisétáltam a bejárati ajtón. Tönkre teszi az életemet!

Míg sétáltam próbáltam valahogy lehúzni a kezemről, de egyáltalán nem sikerült. Amint haza értem a fürdőben szappannal és vízzel hátha lehúzhattam volna, nem ment. Pont olyan, hogy nem szorít, de egyáltalán nem tudom lehúzni.

- Ahh.. - két kezemmel hajamba túrva sétáltam előre. Valami alkohol kell. Telefonomat kerestem a zsebemben, hogy legalább Minhot felhívjam, de persze, hogy nem volt nálam. Byul meg remélem kizár a házból is, akkor aztán megnézhetem magam..

~***~

Minhoval kedvelt bárunkban voltam, teljesen egyedül. Pultnál ülve próbáltam megint csak lefeszegetni, de már-már vér serkent a kezemen. Keserves sóhajjal borultam a pultra, de egy koppanásra felemeltem.

- Látom gondba vagy Nam.

- Hyung.. - nyöszörögtem kiterülve a pulton. Egy pohár whiskyt tett le elém, amit rögtön megittam.

- Mi történt veled? Nem szoktál ezeken a napokon itt lenni, főleg Minho nélkül - újabb sóhaj hagyta el az ajkaimat.

- Az életem lassan kezd tönkre menni. És ki miatt? Egy felfuvalkodott főnök miatt! - üres poharat a pultra csaptam, de Hyung csak újabbat töltött. - Új szerződést íratott alá velem, amiben egy alárendelt lettem.

- Hogy mi lettél? - hitetlenkedett. Megittam az italt, csak azután válaszoltam.

- Egy alárendelt kurva - sziszegtem.

- Hát te hülye vagy. Minek írtad alá, ha tudtad-

- Nem olvastam át, csak az első lapot - poharat a pulton forgattam, és éreztem Hyung megvető szemeit.

- Te, komolyan hülye vagy - lesajnálóan néztem fel rá, de ő is ugyan olyan tekintettel. - És? Most eljöttél ide, hogy le idd magad? - Felmutattam a kezem, ahol ott virított a karkötő. - Mióta hordasz karkötőt?

- Vizsgáld meg nyugodtan - felé nyújtottam a kezem. Kétkedve nézett rám, de közelebb hajolt. Láttam, ahogy felhúzza a szemöldökeit a szövegen, majd kidülledt szemekkel a forrasztást.

- Hát NamJoon, őszintén sajnállak.

- Kösz - morogtam.

- Byul tud róla?

- Dehogy tud. Azt hiszi, hogy megcsalom egy nővel - Hyung újabb italt töltött nekem, amit rögtön megittam. - Nem csodálkoznék, ha kizárna a házból..

- Akkor jöhetsz hozzám - közeli hangjára hirtelen álltam fel, amitől hátra estem. Szapora lélegzetvétellel néztem fel a vigyorgó arcára. - Nem hittem, hogy itt fogunk találkozni, alárendelt.

- M-M-Mit keresel te itt? - dadogtam.

- M-M-Mit? - lesajnálóan néztem, ahogy leutánozta a dadogásomat. - Ez a kedvenc bárom, és épp itt vagyok valakikkel. - Egy irányba mutatott, ahol négy férfi volt egy asztalnál.

- Mégis mikor mennék én hozzád? - felálltam a földről és közvetlen elé álltam. - Miattad a feleségem azt hiszi, hogy csalom, erre még ez a szar is! - Kiabáltam kezemet felemelve. Felhúzta a szemöldökeit, majd a kezemre nézett, és elkapta a csuklómat.

- Nem értem mi bajod. Illik hozzád a szín - mély levegőt vettem, és kifújtam.

- Hyung, máskor kifizetem.

- Ok - fura hanglejtéséből megtudtam állapítani, hogy lesokkolódott. Kirántottam a kezemet, és hátat fordítva neki ott hagytam Klaust. Miért kell neki mindig felbukkannia?! Amennyire gyűlölöm Klaust, a sors annyira gyűlöl engem is.

~***~

- Zárva - motyogtam a bejárati ajtó előtt állva. Vagy háromszor próbáltam benyitni a házba, de az zárva van. Komolyan kizárt? Következő lépés mi lesz? Összepakolja a cuccaim?! Költözzek az anyámékhoz vagy mi?!

Most még pénz sincs nálam, hogy hotelba menjek. Minhot ismerve biztos valaki épp dugja, tehát oda se mehetek. Hyunghoz mehetnék, de még azt is ki kell fizetnem neki, ha a padlón alszom. Fejemet rázva sétáltam el a házunk elől, még én se tudom hova. Egy padon aludjak? Parkban? Csessze meg nem vagyok én hajléktalan! Mégis úgy érzem magam.

Egy buszmegálló padján ültem, amikor egy autó elszáguldott előttem, majd hangos kerék csikorgatással megállt.

- Bassza meg! - felálltam a padról, és elsiettem onnan, mégse úsztam meg. Mióta az életembe csöppent egyre többször káromkodom, ami nem jó. Ha anya megtudja lenyakaz.. Mindig is utálta, ha a családból valaki káromkodik, ezt már kiskoromban megtanultam. Ha apa egyszer is csúnya szót mondott anya megverte egy fakanállal, vagy azzal ami épp a keze ügyébe került.

- Nam! - mintha nem hallanád. Nem hallasz semmit! - Yah! Kim NamJoon! - Szemeimet lehunyva keserve sóhaj szökött ki az ajkaim közül. Megállva hátra néztem a vállam felett, szapora lélegzetvétellel állt tőlem pár lépésre. - Neked mégis mi bajod van?! Inkább kint vagy az őszi éjszakában pólóban és melegítőben, minthogy elfogadd a kedvességem?

- Így van! - láttam, hogy ettől ledöbbent, de nem foglalkoztam vele. Előre fordultam, és sétáltam tovább, de tudhattam volna, hogy ennyivel nem hatom meg őt. Hallottam a trappolásait, én mégse próbáltam elmenekülni. Miért tenném? Úgy se hagyna békén míg el nem visz magához, hogy ott könnyedén meg zsarolhasson azt lefektessen. Mégis miért teszi ezt velem..?

- Nam - elkapta a könyökömet és maga felé fordított. - Légyszíves, nem fogok semmit se tenni, de ezzel a tudattal én nem fogok tudni aludni.

- Ígérd meg - néztem a szemeibe. 

- Ígérem, hogy semmit nem teszek, nem nyúlok hozzád, és nem zsarollak - kezét a szívére téve nézett a szemeimbe. Kétkedve néztem rá, de bólintottam, és hagytam, hogy az autójához húzzon, majd kinyitotta az ajtót.

- Mi lett a találkozóddal? - félszemmel ránéztem.

- Semmi. Ott hagytam őket, amikor úgy elviharoztál - döbbenten fordítottam felé a fejem. - Tudod eléggé fáj, hogy egy érzéketlen fasznak nézel.

- Csodálkozol? - sziszegtem, de ő csak halványan mosolygott.

- Nekem is van szívem, amivel érzek Nam. Nekem is vannak érzéseim.

- Ezt nem tagadom. De, hogy felém semmit nem érzel, azt már biztosan tudom.

- Miből gondolod? - félszemmel rám nézett, majd vissza fordította a tekintetét az útra, és lekanyarodott egy kereszteződésnél.

- Onnan, hogy új szerződést írattál alá velem, amiben az alárendelted lettem. Onnan, hogy könnyedén megzsarolsz a munkámmal, és mások munkájával. Plusz még élveznéd is, ha a gyerekeim árvaházba kerülnének - eddig mosoly ami a száján volt lelohadt, és düh volt az arcán.

- Hány évesek?

- Ikrek, mindketten 1 évesek.

- Értem. Árvaház nem egy leányálom NamJoon. Soha egy gyereket se küldenék oda - nem válaszoltam, csak elfordítottam róla a tekintetem, és inkább a házakat néztem.

🍁