Gyűlöllek! (Kim NamJoon ff.) [✔] {Javításra vár}

12.

Napok gyorsan teltek a cégnél, már azt vettem észre, hogy lassan négy hete Klaus az új igazgató, én pedig neki a titkára. Azon bizonyos nap óta, ha lehet még jobban romlott a kapcsolatom Byullal, egyben Klaussal is.

Byul hajtogatta a maga szavát, és folyton a megcsalás volt a fejében. Klaus pedig.. Rosszabb mint az első napon. Mármint, nos nem is tudom mi volt a rosszabb. Hogy zsarolt a szexuális kielégítésre, vagy hogy teljesen figyelmen kívül hagy, és a barátnőjével foglalkozik?

Jó, persze a barátnőjével, de akkor miért kell összezavarnia az én lelkemet? Miatta kezd megromlani a kapcsolatom a feleségemmel, és lassan a szüleimhez kell költöznöm. Erre ő? Bevallja, hogy tetszek neki, majd másnap már arra kell bejönnöm, hogy a csajával smárolgat az irodában. Még köszönésre se méltatott.

Legalább ha hazugság volt minden, akkor mondaná, és mindenki elfelejtené az egészet. De.. Nekem még akkor is nehéz lenne. Gyűlölöm amiért ilyen érzéseket kelt bennem, gyűlölöm, hogy álmaimban felbukkan. Gyűlölöm, hogy emlékszek a szexünkre. Gyűlölöm őt!

~***~

- Nam? - Minho hangjára felnéztem az ebédemből. - Mi bajod? Négy hete olyan depresszió vesz körbe, hogy lassan elkapom tőled. - Vállat rántva vettem egy falatot a számba, de az ízét nem éreztem. Keserű száj íz van a számban, amit semmi se tud elnyomni, így még az ételt se tudom élvezni. - Főnök miatt? - megint csak vállat rántottam. Erre mit mondhatna az ember, amikor valójában házas?

- Byul kivan akadva.

- És ezért depizel? Byul mindenre kiakad, még rám is - hitetlenkedett. Nos ebben igaza van. Minho már több éve nem jár át hozzánk, mivel Byul utálja őt amiért meleg. - Ne már Nam, látom, hogy más bajod van. - Idegesen csaptam a kanalat az asztalra.

- Befejeznéd? - szűrtem a fogaim közt. - Leszarom, hogy mit csinál Klaus és mit nem, főleg a kurvájával. Ejtsük már a témát.

- Peched van - értetlenül néztem rá, de még meg kérdezni se tudtam, hogy miért, amikor valaki leült mellém.

- Tehát nem érdekel? - mély levegőt vettem, és újra enni kezdtem. - Minseo elment.

- Nagyszerű - válaszoltam semleges hangon. - Akkor miért itt vagy, amikor temérdek munka ott van az asztalodon?

- Még szünetet se adsz?

- Ha nem a kurvád dugnád, akkor nem lenne munkád - mosolyogtam rá lesajnálóan. Szemem sarkából láttam, hogy Minho felhúzott szemöldökkel nézett rám, majd ette tovább az ételét.

- Nem dugom - felelte szárazon.

- Még jó. Abban percben felmondanék. Nem vagyok kíváncsi a nyögéseire - tekintetét látva összeráncoltam a szemöldökeim.

- Irodán kívül se.

- És? Én ezzel mit kezdjek? Menj azt keress egy kurvát - legyintettem rá. Épp egy falatott tettem volna a számba, amikor egy érzésre ledermedtem. Térde hozzá ért az enyémhez, keze a belsőcombomon pihent. Ahogy megéreztem, hogy rászorít újra az asztalra csaptam a kanalamat, de ő nem vette el a kezét.

- Hagyj békén! - szűrtem a fogaim közt, és a tálcát a kezembe véve felálltam, de ő megfogta a csuklómat és vissza rántott. - Klaus, engedj el.

- Meghallgatsz - tálcát kivette a kezemből, majd maga elé húzta, amin felhúztam a szemöldökeim. Térdét újra az enyémnek döntötte, mire csak sóhajtva dőltem hátra a széken.

- Nos, én megyek - Minho szavaira bólintottam. - Kéz és láb törést. - Idegesen néztem rá, mire megpaskolta a vállamat, és elsétált.

- Remélem tisztában vagy vele, hogy még mindig a kurvám vagy - arra a szóra megrándult az arcom. Klaust néztem, ahogy az én ebédemet ette, mégse nézett rám.