Gyűlöllek! (Kim NamJoon ff.) [✔] {Javításra vár}

17.

Klaus

+18

Irodában ülve egyszerűen nem tudtam a munkámra figyelni. Egyfolytában NamJoon jár a fejemben, még a szemeim se tudom levenni róla. Titkári szobában ül, pötyög a billentyűzeten, közben néha-néha fogadva a hívásokat. Fogalmam sincs, hogy mi van velem, de kínzó fájdalom, mégis jóleső melegség kavarog bennem.

Amikor a nyílt utcán is viszonozta a csókomat, attól féltem, hogy menten elájulok a boldogságban. De az ajánlatomra még mindig nem adott választ, amitől kezdek megőrülni. Lehet meg akar bocsájtani a feleségének? Nem, Nam az nem olyan, hogy egy csalást megbocsájt. Jobban kinézem belőle, hogy engem elutasít és a gyerekkori barátjához megy segítséget kérni. Miért mindig Choi Minho?!

Sóhajtva hátra döntöttem a fejem.

- Klaus? - felkaptam fejem a hang irányába nézve. - Minden rendben? - Nam aggódó hangján elmosolyodtam.

- Igen, csak kicsit fáj a fejem - még mindig aggódó szemekkel nézett rám, majd bólintott és újra a gépéhez fordult.

- Nam - hümmögött, de nem fordította felém a fejét. Felálltam a székemből, és felé sétáltam. Belépve a szobába becsuktam magam mögött az ajtót, mire már felém kapta a fejét.

- Mi az? - értetlenül jártatta a fejét köztem és a csukott ajtó közt. Közelebb sétáltam hozzá, mire felugrott a székéből egyre hátrálva. Ijedt nyikkanás szökött ki az ajkai közül, amint találkozott a háta a fallal. - M-Menj vissza dolgozni. - Motyogta.

- Miattad nem tudok NamJoon - suttogtam, és még közelebb lépdeltem hozzá. - Minduntalan elvonod a figyelmemet, vállald a felelősséget.. - Közvetlen elé álltam, és a csípőjénél összekulcsoltam a kezeim ráhajolva az ajkaira. Furcsa volt, hogy nem ellenkezett, de attól a szívem csak vad dobogásba kezdett.

- Klaush.. - lihegte, amint elváltam tőle. - Mondtam, hogy az irodában nem. - Sziszegte.

- Ugyan, te is kívánsz - löktem a csípőmmel, amitől éledező vágya összeért az enyémmel. Lehunyt szemekkel egy halk sóhaj csúszott ki az ajkai közül. - Még úgy se csináltam titkári szobában. - Komor szemekkel nézett rám, de a szemeiben ott volt a vágy, amin elmosolyodtam, és újra megcsókoltam. Kezeim a fenekére csúsztattam, és belemarkoltam, amitől a csókba sóhajtott, de felemelte a kezeit, és összekulcsolta a nyakam körül.

Mindkét kezemmel kirángattam az ingét a nadrágból, és az ujjaimmal befurakodtam alá, végig simítva a hasán. Amint befeszültek az izmai kitapogathatóak voltak a kockái, amiket megszerettem az első szeretkezésünk után. Egyik kezét felcsúsztatta a tarkómra, beletúrt a hajamba, és éreztem, ahogy megmarkolja és meghúzza, amitől löktem a csípőmmel.

- Nam.. - suttogtam nedves ajkaira, kábán pislogott rám. Elléptem tőle, és elkezdtem kicsatolni a nadrág övét.

- Klaus! - elkapta a csuklómat, de gyengébb volt. Nem bírtam tovább.. Újra az ajkaira hajolva benyúltam az alsója alá, és marokra fogtam a farkát, ami szinte könyörgött a kielégülésért. Elfulladt nyögés szakadt fel belőle, de nem érdekelt. Elkezdtem mozgatni a kezemet, amitől a csókba sóhajtozott.

Elválva tőle a nyakát kezdtem elhalmozni puszikkal néha-néha megharapva. Amilyen kéjes nyögései, és sóhajtozásai voltak, képes lettem volna már ennyitől elélvezni, de én benne akarok.

Kihúztam a kezemet, amitől felmordult, de levettem magamról a zakómat, és nyakkendőmet, de megdöbbenésemre elütötte a kezeimet. Egyesével gombolta ki az ingemet, közben a kulcscsontomat puszilgatta, amitől sóhajok csúsztak ki az ajkaimon. Maga NamJoon teszi, és nem drog miatt. Ezzel a tudattal tudtam, hogy nyert ügyem van.

Mindkét kezével lecsúsztatta a vállamról az ingemet, majd a nadrágomhoz nyúlt. Szemeimbe nézve kapcsolta ki az övemet, gombolta ki, és húzta le a sliccemet. Kezeimet felemelve levettem róla az ingét, majd egyre lentebb húztam róla a nadrágot az alsójával együtt.

Beharapott alsó ajakkal néztem végig, ahogy kilép a cipőjéből, majd a nadrágjából, és meztelenül állt előttem. Vállainál fogva megfordítottam, még hallottam az ijedt nyögését, de nem érdekelt. Kezeimet végig simítottam az oldalán, le a fenekére, és beléjük markoltam, amitől felnyögött.

Tarkójára csókot hintve egyre lentebb haladtam, míg a fenekéhez nem értem. Láttam, ahogy megfeszül, főleg, amikor beleharaptam a gömbjébe.

- M-Mégis mit csinálsz? - felnéztem rá, válla felett engem nézett értetlen mégis ijedt szemekkel. Kezeimmel szétfeszítettem a gömbjeit, és a nyelvemet végig húztam köztük. Felnyögött, de ijedten. - N-Ne csiná- - Nem tudta befejezni a mondatát, amikor a nyelvemmel a lyuk körül köröztem. - Klaus..! - rám akart szólni, lebeszélni, de amilyen kéjes sóhajok csúsztak ki az ajkain, nem volt rá képes.

Amint elég nyálas volt, felálltam és két ujjamat benyálazva lecsúsztattam a réshez, és felnyomtam mind a kettőt. Elfulladt fájdalmas nyögés szakadt fel belőle, így nem mozgattam a kezemet, csak a vállát csókolgattam. Lihegett, de amikor kinyomta a fenekét elkezdtem lassan tágítani. Fájdalmasan sziszegett, de amikor már ő maga is mozgatta a csípőjét kihúztam az ujjaimat. Tenyerembe köptem, majd elkentem magamon, és behelyezkedtem.

Csípőjét fogva egyre bentebb nyomultam, de megdöbbentett, amikor Nam felém nyomta a csípőjét, mégis elmosolyodtam.

- Úgy tűnik te már jobban vágytál rám, mint én rád - suttogtam, és amint tövig voltam benne átkaroltam a hasánál.

- Fogd be - sziszegte. Homlokát a falnak nyomta és lihegett, de tudtam, hogy azért mert nem mozgok benne, sőt. Még dühösen is mordult mozgatva a csípőjét. Megkegyelmeztem neki, és elkezdtem lassan mozogni benne, mire elkezdett nyögdécselni.

- Imádom, amikor miattam ilyen kéjesen nyögsz - erősebbet löktem, amitől hangosabb nyögést hallatott.

- Kérlek, Klaus.. - motyogta félszemmel rám nézve. Egyik kezemet lecsúsztattam a hasán, egészen a farkához, és marokra fogtam. Lehunyt szemekkel sóhajtozott.

- Mit kérsz? - suttogtam a fülébe, és a fogaim közé csippentettem fülcimpáját.

- Gyorsabban.. - teljesítve a kérését gyorsítottam a tempómon, amitől mindkettőnk nyögése keveredett, és vissza verődött a kis szoba falairól.

Minho

Kész lelkiismeret-furdalásom van azóta az este óta. NamJoon hívott engem, én meg kinyomta őt a vendégem miatt. Azóta se hívott vissza, sőt még reggel se köszönt nekem, amitől fájt a szívem. Mégis amilyen ábrázata volt, tudtam, hogy valami baj történt, amitől csak nőttön-nőtt bennem a lelkiismeret. Ezért is döntöttem el, hogy beszélni fogok vele, akár engedi Klaus akár nem!

Ezzel az elhatározással álltam a iroda előtt, mély levegőt véve bekopogtam, de semmi hang nem hallatszott. Ennyire nem haragudhat, hisz nem is látják ki áll az ajtó előtt. Ha most rögtön benyitok vajon ki rúg? Az istenit! NamJoon fontosabb mint egy munkahely.

Berontottam az ajtón, de az igazgató nem volt a székében. Döbbenten léptem bentebb, és akkor meghallottam valamit. Titkári szoba csukott ajtójára kaptam a szemeimet. Vadul dobogó szívvel sétáltam közelebb, és hát nem vagyok büszke magamra, de hallgatóztam. Lehet nem kellett volna.

- Klaush! - szemeim kerekre tágultak NamJoon nyögését hallva, főleg amilyen nevet mondott.

- El se hiszed, milyen gyönyörű vagy.. - szám elé tett kezekkel léptem hátrébb. Ezek.. Ez.. Ez dugja NamJoon-t?! Még több nyögést hallva hátra arcot vágtam, és vissza siettem a helyemre. Még az én arcom is vöröslött a tudatra, hogy a legjobb barátom épp.. A főnökével dug, még hozzá a titkári szobában.

- Ahh, nem hittem, hogy ilyen rossz vagy Namie - kuncogva folytattam a munkámat.

🍁