Gyűlöllek! (Kim NamJoon ff.) [✔] {Javításra vár}

3.

Remegő testem köré kulcsoltam a kezeimet. Az a eset után megmozdulni se mertem, de nem is tudtam. Csak ültem az iroda fal mentén, és magam elé bámultam. A számban még három órával később is éreztem azt az undorító ízt. Rühellem. Utálom. Gyűlölöm Klaus Zalkilov-ot!

~***~

- Tehát hagynád, hogy a családod éhezzen? - kérdésére megrándult a szám sarka. - Ötödik lap utolsó feltétele, hogy többet fizetek azért, hogy kielégítesz. Nos? - Újra elvigyorodott.

- Gyűlöllek! - kiabáltam könnyes szemekkel, de ő csak vigyorogva nézett rám, amitől még inkább nőttön-nőtt bennem a gyűlölet.

- Tehát megteszed, vagy kirúgjalak? - fogaimat összeszorítva ültem le a sarkaimra, de éreztem a szemeimben a könnyek nem akarnak eltűnni. Felemelte a kezét és az arcomra simította, mire elrántottam a fejem. - Ah, ennyire ne utálj. - Vigyorogva félre döntötte a fejét.

- Mit kell tennem? - szűrtem a fogaim közt.

- Jófiú - ökölbe szorított kézzel néztem végig, ahogy hátra dől és csak vigyorgott. - Elégíts ki. - Értetlenül néztem rá, de az eddig fogott kezemet az ágyékára tette, mire elrántottam onnan.

- Biztos nem! - fakadtam ki. - Nem vagyok meleg.

- És a szopáshoz melegnek kell lenni? - húzta fel a szemöldökeit. - Gyerünk NamJoon. Vajon a gyerekek jó szülőkhöz kerülnek? - Felkaptam rá a fejem.

- Mi? - kérdeztem halkan.

- Ha nincs munkád, akkor nincs milyen ételt raknod az asztalra. Elfogják őket venni - ökölbe szorítottam a kezeimet, mély levegőt vettem, és lassan kifújtam. Akadozva feltérdeltem, kezeim olyan szinten remegtek, hogy rájuk se ismertem. Nagyot nyelve értem a nadrágja övéhez, de a kicsatolása túl nehézre sikerült. - Ne izgulj. - Idegesen néztem fel rá, de ő mosolygott. Újra megpróbálkoztam az övvel, de akkor már sikerült. Kigomboltam a nadrágot, lehúztam a cipzárt, de a már így is kidudorodó anyagtól nehéz volt.

Mitől izgult fel?!

- El se hiszed milyen gyönyörű látvány, hogy te előttem térdelsz - szavaitól éreztem, hogy tikkelt a szemem sarka.

- Befognád? - sziszegtem, de csak kuncogott. Kezemet felemelve lentebb húztam róla a nadrágot, és bokszert. Ami elém tárult kifejezetten feszélyezett engem. Szó szerint undorítónak tartom a két férfi közti szexuális kapcsolatot, erre mit teszek?! A gyűlölt főnököm fogom leszopni.

Nagyot nyelve előrébb hajoltam, de meg is dermedtem. Nem megy. Hányás nélkül nem fogom kibírni.

- Mi a baj? Talán ennyire utálod? - tudatlanul is aprót bólintottam. - Pedig a barátod is meleg. - Felkaptam rá a fejem.

- Az más! Ő gyerekkori barát - o-t formált az ajkaival, de a megcsillanó szemétől hideg futkosott a hátamon.

- Vajon ez a gyerekkori barát milyen szívvel fogadná, ha elbocsájtanák a cégtől? - dermedten néztem rá, de a szemeiben komorság volt vagyis képes rá.

Magamban szitkozódva megnyaltam a számat, és közelebb hajoltam, majd csukott szemmel végig nyaltam a hosszán..

~***~

Ajtó nyitódásra felkaptam a fejem. Amint megláttam őt felpattanva a szobába mentem, és becsaptam magam mögött az ajtót. Miután bele élvezett a számba ő elment nem tudom hova, és nem is érdekel. Messze akarok tőle lenni, de maga mellé láncolt.