Gyűlöllek! (Kim NamJoon ff.) [✔] {Javításra vár}

6.

Ahogy megérezte, hogy viszonoztam a csókját, elhajolt tőlem. Lassan kinyitva a szemeim szembe találtam magam a vigyorával, amitől elsápadtam.

- Úgy tűnik mégse kell annyira zsarolnom téged - ellöktem magamtól, és leguggoltam, hogy összeszedjem a papírokat.

- Pesztrálj mást - sziszegtem. - Csak egy érzelmi botlás volt, semmi több. - Szemem sarkából láttam, hogy ő is leguggol, és szedi a papírokat.

- Érzelmi botlás? NamJoon vissza csókoltál, és férfi vagyok - többi papírt kivettem a kezéből, és ott akartam hagyni, de elkapta a könyökömet. - Gond van otthon?

- Mi közöd van hozzá?! - kiabálva fordultam felé, de ő komoran nézett rám, és erősített a keze szorításán. - Nincs jogod vájkálni az én életemben, ahogy nekem se a tiedbe. Tehát megköszönném, ha végre békén hagynál. - Kirántottam a kezem, és az ajtó felé sétáltam, de az előttem nyílt ki, és orrba vágott. Sziszegve kaptam oda a kezemet, de éreztem, ahogy folyik a vérem.

- Oh, ne haragudj - gúnyos női hangra felnéztem, de megrándult az arcom amilyen gúnyos mosollyal nézett rám. - Klaus! - Felhúzott szemöldökkel néztem, ahogy elrohan mellettem, és Klaushoz fut. Átölelte, majd megcsókolta, amit látva elkomorodtam. Szóval ő az. - A dolgozóidnak milyen sok szabadideje van - megrándult az arcom, de attól csak az orrom fájt. 

Hátat fordítottam nekik, és a titkári szobába sétálva egy zsebkendőt kerestem, de sehol se volt. Muszáj volt valamit tennem az orrommal, már az államról csöpögött a padlóra. Kezet cserélve siettem a mosdóba, amitől az irodai kilincs véres lett, de nem érdekelt.

Klaust és a barátnőjét majdnem fellöktem, ahogy a nő nem is bírta ki, hogy ne szóljon be valamit, de én tovább mentem. Fájt, és kétségbeestem. Mosdóba érve kéztörlőt letépve azt tartottam az orromhoz, és felemeltem a fejem, de csak rosszabb lett.

- Csessze meg! - mosdó kagylóra ütöttem, majd még egy törlőt téptem le.

- NamJoon? - hang irányába fordítottam a fejem, de akit láttam már csak egy keserves sóhaj hagyta el a számat. - Ennyire vérzik?

- Ah, kis korom óta sokszor vérzik az orrom - rántottam vállat, de szerencsémre végre abba maradt a vérzés.

- Ennyire?! - fakadt ki Klaus, de én elfordultam tőle, és vizes kéztörlővel törölgettem az állam, és a szám. - Bocs Minseo miatt. - Félszemmel ránéztem. Két kéztörlőt vizezett be, és felém közelített. Közömbös arccal fordultam felé, mire megfogta az állam, és az orromat törölte meg vele. - Szándékosan meg mondtam neki, hogy ne jöjjön a munkahelyemre, de soha nem fogad szót.

- Úgy beszélsz róla mint a kutyáról.

- Csak a pénzemet szereti, én meg csak a testét. Ennyi - elütöttem a kezét, mire felhúzta a szemöldökét.

- Akkor én minek? Hogy legyen egy kurvád?

- Hisz az vagy - levegőm a tüdőmben rekedt. - Több pénzt kapsz azért amit kérek tőled. Vagyis.. Az alárendelt kurvám vagy. - Vigyorgott rám. Még vissza szólni se tudtam neki, egyszerűen hátat fordított, és kisétált. Gyűlölöm, szívből gyűlölöm.

~***~

Irodába vissza sétálva persze, hogy nem dolgozott hanem a csajával smárolt. Fintorogva fordultam el tőlük. Szoba ajtaját szándékosan csaptam be, hogy legalább tudják én is ott vagyok, bár kétlem, hogy érdekelné őket.

Vajon amit este mondott nekem, igaz volt? Hazudta, hogy megenyhüljek felé? De a halállal csak nem hazudna, vagy igen? Ki tudom nézni belőle, hogy hazudjon róla, képes rá.