Gyűlöllek! (Kim NamJoon ff.) [✔] {Javításra vár}

9.

Fürdőkádban ülve valóban ellazultam. Végül Klaus engedett nekem fürdővizet, és adott másik ruhákat, de mivel magasabb mint én, félek, hogy lefog rólam esni az a hülye nadrág. E miatt szándékosan olyat kértem, amiben legalább madzag van.

Fogalmam sincs, hogy mit is kezdjek a szituációval. Klaus a főnököm, zsarol engem, hogy szexuálisan kielégítsem. De az első nap óta semmi olyat nem kért tőlem, sőt zsarolni se zsarolt, csak kedvére letámadt engem. Majd egy karkötőt rendelt nekem, amit a kezemre olvasztott, hogy semmikor se tudjam levenni. Erre amint megtudta, hogy Byul kizárt engem magához akart hozni, amit végül meg is tett.

Állítása szerint azzal a tudattal, hogy én kint alszok az utcán az őszi éjszakában nem tud aludni, ezért a találkozóját lemondva a keresésemre indult. Még azt is megfogadta, hogy nem ér hozzám, nem zsarol, és még utalásokat se tesz. Ezt pedig eddig be is tartotta. Vajon valóban nem fog hozzám érni? Nem fog zsarolni? Ha ezen az éjszakán nem is, másnap megteheti. Főleg úgy, hogy ételt is adott nekem, és engedi, hogy nála aludhassak. Vajon ezzel el akar érni valamit? De mit?

Fejemet rázva keltem ki a kádból, és törülközőt a kezembe véve megtöröltem a testem, majd magamra aggattam a nadrágot. Nadrág szára leért a talajig, de legalább a madzaggal megtudtam tartani a derekamon. Pólója csak a kezemnél volt hosszú, de azt nem bántam.

Kiléptem az ajtón, Klaus pedig sehol se volt. Keressem meg, vagy menjek a megmutatott szobába? Tanácstalanul forgattam a fejem, majd a szobát hátra hagyva elindultam a lépcső felé. De a tetejéről már tudtam, hogy hol is van, a nappaliban. Lelépdeltem a lépcsőn, és a felénél járva tisztán láttam őt, egy fotelban ült, egy pohár bor volt a kezében.

Zsebre dugott kezekkel sétáltam le a lépcsőn, mire rám nézett, és elmosolyodott.

- Sajnálom, de nincsen kisebb ruhám - zavartan a fejemet ráztam, és leültem a kanapéra. - Nyugodtan mehettél volna a szobába.

- Csak.. Meg akartam köszönni.

- Mit? - félszemmel ránéztem, ő mégse engem nézett. Kinézve a nagy ablakon láthatóak voltak a csillagok, így megértettem, hogy miért is ül ott.

- Hogy befogadtál - nem válaszolt, így felé néztem, már engem nézett mosollyal az ajkain.

- Kérsz csokit? - értetlenül néztem rá, de meg se várta a válaszom felállt, majd a könyves szekrényhez lépve levett egy dobozt, majd azzal sétált vissza hozzám. Letette az ölembe, és vissza ült a fotelba. - Minseo adta nekem, de én nem szeretem a csokoládét.

- Ha nem szereted, akkor minek veszi neked? - vállat rántott, és ivott a borból. - Nem tud róla igaz? - Mosolyogva a fejét rázta.

- Általában kiszoktam dobni, de valamiért ezt megtartottam. Talán mert tudtam, hogy itt leszel? - felhúzott szemöldökkel néztem rá, de ő csak mosolygott. - Nyugodtan egyél belőle, méreg biztos nincs benne. - Sóhajtva nyitottam fel a fedelét, majd egy darabot kivéve belőle beleharaptam.

- Pedig finom - motyogtam.

- Akkor egyél még - zavartan néztem rá, de ő bólintott mosolyogva. Lenéztem a csokoládékra, majd egy újabbat az ujjaim közé véve megettem. Mégis talán hármat ettem meg, amikor egyre melegebb lett.

- Azt hiszem, én lefekszem - Klaus nem válaszolt, csak bólintott. - Köszönöm. - Dobozt az asztalra tettem, és felálltam, hogy elmehessek, de a kanapé támláján meg kellett kapaszkodnom.

- Jól vagy? - hallottam az aggódó hangját.

- P-Persze.. - egyre csak melegebb lett, kezemmel próbáltam legyezni magam, de nem lett jobb. - Felmegyek.

- Rendben, de ha nagyon rosszul vagy, akkor szólj.

- Jó.. - lihegve próbáltam egyenesen menni, de kissé homályosan láttam, és szédültem. Lépcsőn csak a korlátba kapaszkodva tudtam menni, majd a szoba felé a falat támasztva, de a térdeim össze-össze akartak rogyni. Legalább a szobáig elakartam érni, de nem értettem, hogy mi bajom van. Lázas lennék? Dehát mitől fáztam volna meg? Pár óra alatt nem fázik meg az ember, csak mert pólóban mászkált a városban.

~***~

Ágyban háttal terültem el, de egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mi bajom. Szívem hevesen vert, testem tűzforró, és olyan furcsa érzésem volt..

- Nam? - hang irányába fordítottam a fejem, ahol Klaus állt. Olyan szintű vágy kerített hatalmába, hogy nem tudtam rajta uralkodni. Kezeimre támaszkodva néztem a szemeibe, amik döbbenten és hitetlenkedve néztek vissza rám. - Lázas vagy? - Hozzám sietett, és a kezét a homlokomra tette, de összeráncolta a szemöldökét. - Tűz forró vagy.

Egy kezemet felemelve megfogtam a kezét, mire rám nézett. Elvettem a kezét a homlokomról, és lentebb húztam magamhoz, amin még jobban ledöbbent. Felváltva nézett a szemeimbe láttam, hogy mondani akar valamit, de lerántottam magamhoz, és az ajkaira hajoltam. Hallottam a döbbent nyögését, szemei kerekre tágultak, mégse érdekelt. Másik kezemmel a tarkójára simítottam, és jobban húztam magamhoz egyre hátra dőlve.

Szemeit lehunyva viszonozta a csókomat, szabad kezével az arcomra simított, és kissé rám nehezedett, de nem bántam. Nyelveink vad táncba kezdtek, amitől csak még jobban kívántam őt, akarom őt.

Levegő hiány miatt elvált tőlem, de én fentebb másztam az ágyon, ő pedig követett engem, vállaimnál fogva letaszított az ágyra, lábaival a combjaim közt térdelt, és az ajkaimra hajolt. Kezeimmel a pólója alá simítottam, és az oldalát cirógattam, amitől a csókba sóhajtott, majd egyre fentebb gyűrögettem a felsőjét, de hirtelen vált el tőlem.

- Várj - lefogta a kezeimet, ami egyáltalán nem tetszett nekem. - Neked mi bajod van? Soha nem kezdeményeznél csókot.

- Klaus.. - sóhajtottam a nevét, és fentebb emeltem a csípőmet, amitől össze értek a vágyaink, és egy sóhaj csúszott ki az ajkaimon. Próbáltam a kezeimet kiszabadítani, de ő rászorított a csuklómra, mire elmosolyodtam.

- Fura vagy.

- Akarlak Klaus.. - újra megemeltem a csípőmet, láttam, hogy nagyot nyel, amin nagyobb lett a mosolyom, és lábaimat a derekához szorítottam. - Ne hagyj szenvedni. - Suttogtam rekedt hangon, de ő kiegyenesedett a kezeimet szabadon hagyva.

- Te mitől vagy ennyire felizgulva?! - vigyorogva ültem fel, és kezeimmel a nadrág övét kezdtem kicsatolni, mégis lefogta a kezeimet. - Állj már le!

- Ugyan Klaus, te is akarsz engem. Akkor miért ne tehetnénk meg? - közelebb hajoltam hozzá, és csókot adtam a nyakára.

- Nem vagy magadnál - kezeimnél fogva lenyomott az ágyra, de én csak mosolyogtam. - Ne mosolyog ilyen kéjesen mert lekötözlek.

- Jó, tedd meg, és azt csinálhatsz velem, amit akarsz, csak tedd meg - szemei kerekre tágultak, és hirtelen rántotta el a kezeit, sőt lemászott az ágyról. - Klaus! - Hátra nézett a válla felett, és be csapta maga mögött az ajtót. - Ne már.. - nyögtem fel hátra zuhanva az ágyban. Melegem volt, túl melegem. Akarom őt!

Ajtó felé néztem, és felállva az ágyról kisétáltam a szobából, majd megkerestem az ő szobáját. Egy nagyobb kétajtós szoba volt az övé, de nem volt bent így vigyorogva sétáltam be. Míg az ágyához sétáltam levettem magamról a pólómat, majd a takarót lerántva rá másztam.

Ahogy nyílt az ajtó, széttárt lábakkal néztem rá. Ajtó küszöbön úgy torpant meg, hogy majdnem összeesett. Ajkai elnyíltak, szemei kerekre tágultak, majd az orrnyergét masszírozta.

- Elégíts ki - kértem rekedten.

- Mi van?! - fakadt ki rám nézve.

- Vágyom rád, elégíts ki - bentebb lépet, és becsukta az ajtót, de amikor levette magáról a pólóját beharaptam az alsó ajkam, és vigyorogva vártam, hogy a combjaim közé térdeljen..

🍁