Gyűlöllek! (Kim NamJoon ff.) [✔] {Javításra vár}

10.

+18

Klaus ajkai végig vándoroltak a mellkasomon egészen a nadrágom korcáig, de csak sóhajtozni tudtam tőle. Kezeivel az oldalamat simogatta, ajkaival felfelé haladt, majd az ajkaimra hajolva vad táncba hívta a nyelvemet. Egyik kezemmel a tarkójára simítottam, és jobban húztam magamhoz, mire rám nehezedett, amitől összeértek a vágyaink, mindketten a csókba sóhajtottunk.

Kezemet elvéve a tarkójáról a hátára simítottam mindkét kezemet, egészen a nadrágkorcáig, és vissza, majd körmeimet végig húztam a bőrén. Felmordult, és lökött a csípőjével, amitől a csókba nyögtem. Elválva tőlem kiegyenesedett, majd elkezdte ki kötni a nadrág madzagot, és a csípőmet megemelve segítettem, hogy könnyebben lehúzhassa rólam. Nadrágot az ágy mellé ejtette, de csak nézett rám, mire felültem, és a nadrágja övéhez nyúltam.

Könnyedén kicsatoltam az övet, kigomboltam a farmert, és lehúztam a cipzárt. Beharapott alsó ajakkal a kezeimet hátra simítottam, majd egyre lentebb toltam róla a nadrágot az alsóval együtt. Felállt az ágyról, hogy lehúzhassa magáról, majd újra a combjaim közé térdelt, vállaimnál fogva lenyomott az ágyra, de nem csókolt meg. Ajkaival a nyakamat kényeztette, amiktől csak sóhajtoztam, közben csípőmet mozgatva, ami miatt a vágyaink összeértek.

Egyik kezével az oldalamat simogatta egészen a combomig, majd belemarkolt, amitől felnyögtem. Nem hittem, hogy ilyen érzékeny lennék..

- NamJoon - rekedt hangjára ránéztem. - Ha most nem állítasz le, akkor később már nem fogok tudni leállni. - Egy kezemet becsúsztattam kettőnk közé, és rámarkoltam a farkára, mire felnyögött.

- Mindenképp magamban akarlak érezni - suttogtam. Rám nézett, és mohón tapadt az ajkaimra, amit rögtön viszonoztam neki, közben a kezem a vágyán mozgott, ahogy az ő keze is az enyémen. Mindketten a csókba sóhajtoztunk.

Ajkaimtól elválva benyálazta három ujját, és elvéve a kezét rólam a fenekemhez simította a kezét, és éreztem, ahogy egy ujja a lyuk körül körözött, majd felnyomta, amitől fájdalmas nyögés szakadt fel a torkomból. Míg egy ujja bennem mozgott, addig marokra fogta a vágyamat, és egyszerre mozgatta a kezét, és nem a fájdalomtól nyögdécseltem.

Második ujját is csatlakoztatta, ami sokkal fájdalmasabb volt, mégis hamar kellemes lett. Éreztem, ahogy ollózik, de én nem a fájdalomtól sóhajtoztam, hanem az élvezettől.

- Kérlek Klaus, téged akarlak - suttogtam.

- Fájni fog - aggodalmaskodott.

- Nem fog - mosolyogtam rá. Láttam, hogy vívódik, de bólintott. Tenyerébe köpött, azt elkente a farkán, majd mindkét kezével a csípőmre fogott, behelyezkedett, és elkezdett befelé nyomulni. Valóban fájt, de eltörpült az élvezett mellett. Többet és többet akartam belőle.

Amint tövig volt bennem én megemeltem a csípőmet, mire mozogni kezdett, és félkönyökre támaszkodott a fejem mellett. Fejét a nyakhajlatomba döntötte, kezeimmel a lepedőt markolásztam, túlságosan jól esett az, hogy bennem van, és kitölt engem. De ahogy a fülem mellett sóhajtozott, csak még inkább rátett az élvezetre.

- Gyorsabban.. - motyogtam, mire gyorsított a tempóján, de ennek hála hamar a hasamra élveztem, amit ő is követett, csak belém. Pihegve néztem, ahogy felegyenesedik, felváltva nézett a szemeimbe, majd az ajkaimra hajolt.

- Nam - álmosan pislogtam fel rá, de ő mosolygott. - Tetszel nekem.

- Mm.. - bólintottam, de válaszolni nem tudtam, mivel elaludtam..

~***~

Ahogy felébredtem, egy ásítást takarva fordultam a másik oldalamra, de ettől a homlokom hozzá ért valamihez. Szemeim rögtön kipattantak, és megpillantottam egy mellkast, ami le-fől mozgott. Hirtelen rántottam el a fejem, de akit magam mellett láttam, attól féltem elájulok.

Mit keres mellettem egy félmeztelen Klaus? Sőt, én miért vagyok.. Takarót felemelve megpillantottam, hogy egyáltalán nincs rajtam ruha. Mégis mi történt este?!

Amilyen hirtelen akartam felülni, olyan fájdalmas sziszegéssel zuhantam vissza. Ah, szét szakad a fenekem..

- Nam? - Klaus álmosan ejtette ki a nevemet, de én nem mertem felé nézni. - Ne tegyél hirtelen mozdulatokat. Mivel este nem vártad meg, hogy rendesen felkészítselek sokkal jobban fog fájni.

- H-Hogy felkészíts? Mire?! - kiabálva fordultam felé, de ő döbbenten nézett rám. - M-Mit keresek én melletted? Miért vagyok meztelen?

- Nem emlékszel? - összeráncoltam a szemöldökeim. - Szó szerint letámadtál engem, és addig nem hagytál békén míg nem dugtalak meg. - Kerekre nőtt szemekkel néztem rá.

- Mi van?! Te szórakozol velem?! Nem vagyok meleg, hogy rád másszak!

- Pedig amikor először elutasítottalak, te már itt voltál a szobámban, póló nélkül terpesztett lábakkal - éreztem, ahogy egyre fehéredek, majd a plafon felé fordítottam a fejem. - Mi az utolsó emléked?

- Mm.. Hogy valami csokit ettem, utána egyre csak melegem lett, éget az egész testem, ami miatt felsétáltam a szobába.. És ennyi - ahogy kezdtem magamhoz térni, úgy lett egyre nagyobb a dühöm. - Te rohadék! - Felültem, és még a fájdalommal se foglalkoztam. - Ez volt a legalja, amit tettél!

- Mi? - hitetlenkedve nézett rám, és ő is felült.

- Drogot tenni a csokoládéba, ez.. Ez.. - szavam se volt rá, hogy mit is mondjak. Kimásztam az ágy szélére, és a ruhákat magamra rángatva kisétáltam a szobából.

- NamJoon!

- Kösz, hogy itt lehettem - lesiettem a lépcsőn, hogy minél hamarabb távol legyek tőle, de ő elkapott a lépcső felénél.

- Nem én voltam. Nem tudtam róla, hogy az van benne.

- Persze, én meg hülye vagyok! - kiabálva fordultam felé, de ő komoran nézett rám. - Ezért volt a duma, hogy a csajod vette, és te nem szereted. Csak be akartál drogozni, hogy megdughass. Gyűlöllek! - Kiabáltam sírva, mire ellágyult a tekintete.

- Nam, értsd meg, hogy nem tudtam róla. Biztos Minseo csinálta, hogy szexeljen velem.

- És azt hiszed, hogy én ezt beveszem?! És én még sajnáltalak téged, milyen szegény pára, hogy szülők nélkül maradt. Meg hasad a szívem!

- Nam..

- Ne Namozz! Gyűlöllek téged, gyűlöllek - sziszegtem közelebb hajolva hozzá. Ujjai lecsúsztak a kezemről, mire elfordulva tőle ott hagytam ledermedt testét, és nem érdekelt a bánat a szemeiben. Hazug! Mindenről hazudik csak, hogy megdughasson. Soha életemben nem találkoztam ilyen aljas emberrel mint ő. De az a tudat, hogy lefeküdtem vele, egy férfival, undorral tölti el a testemet. Mégis hogy tudnék meg szabadulni ettől?!

~***~

Haza érve már nyitva találtam a bejárati ajtót.

- Nocsak, haza tudtál jönni a kurvádtól? - nem figyeltem Byul megvető hangjára, csak a fürdőszobába sétáltam, és rögtön ledobáltam magamról a ruháit, majd a tus alá álltam. Próbáltam ledörzsölni magamról azt a koszt, amit rajtam hagyott. Mindenhol megmostam magam, de amikor ott mostam, alig bírtam ki kiáltások nélkül..

Mégis akárhogy dörzsöltem a testem, egyszerűen ugyan úgy mocskosnak éreztem magam. Akár véresre is dörzsölhetném, akkor is rajtam maradna a kosz. Hátra néztem a vállam felett a ruháira, majd a kezemen lévő karkötőre. Még ha a karkötőtől nem szabadulok meg, még a ruháit vissza viszem neki, és azzal együtt felmondok.

~***~

Klaus az irodában a székében úgy dőlt hátra, mintha megütöttem volna.

- Mit mondtál? - szatyrot amiben a ruhái voltak, az asztalra tettem.

- Felmondok.

🍁