Gyűlöllek! (Kim NamJoon ff.) [✔] {Javításra vár}

2.

- Mindet írd alá - Klaus vagy öt réteges szerződést csúsztatott elém, már egy tollal a tetején. Felnéztem a szemeibe, majd a tollat a kezembe véve átolvastam a sorokat. - Ugyan, csak nem gondolod, hogy valami rosszat írnék bele?

- Nem, ösztönös - feleltem. Furcsa volt, hogy kuncog, főleg azok után. Kwan kisasszony már összepakolt és elhagyta az irodát, de nem értettem, hogy minek nekem új szerződés. - Miért is kell?

- A titkároknak más szerződés kell - hümmögve bólintottam. Első lapot átolvasva aláírtam a többi lapot is, átolvasás nélkül. Csak a végén jöttem rá, hogy milyen marhaságot tettem.

~***~

- NamJoon, szeretném, ha lefoglalnál ma estére egy öt csillagos étterembe egy asztalt - ujjaim közt a tollat szorongatva összeszorítottam a fogaimat mielőtt olyan szitok szó hagyja el a számat. Soha nem hittem, hogy a titkároknak ilyen nehéz a feladatuk!

Itt foglaljak asztalt, ott foglaljak asztalt. Ezzel az igazgatóval egyeztess időpontot, amazon a napon gyűlés lesz..

- Hány főre? - kérdeztem vissza fojtva az ingerültségem. Titkári szoba maga az igazgatói irodában van, egyedül egy ajtó választja el a kettőt, de még a bepakolásom előtt kijelentette, hogy soha nem csukhatom be az ajtómat. Soha!

- Kettő - bólintva tárcsáztam egy ismert éttermet. Azért kíváncsi lennék kinek kell foglalnom öt csillagosba. Eddig megértettem, hogy a cégtársakkal fog menni másnapokon, de már az első napon kivel? Szüleivel? Feleségével? Vagy csak egy barátnő? Kíváncsi lennék ki az, aki elviseli a modorát..

Két kopogásra az ajtó felé kaptam a fejem, ami mögött egy Minho bukkant fel. Az én megmentőm!

- Elnézést, a titkár kellene nekem egy munkához. Elvihetem? - döbbenten néztem rá, de ő csak Klaus szemeibe bámult.

- Talán itt nem tudják megbeszélni?

- Ah, nem. Az én gépemen van - felálltam a székről, és kisétáltam a szobából.

- Tudja, - Klaus az asztalra könyökölt, állát összefűzött ujjaira fektette. - kifejezetten utálom, ha a szemembe hazudnak. - Minho egész testében lemerevedett, amit nem értettem, majd Klaus szemeibe néztem. Olyan volt a szemeiben mintha a csendes tengerből egy hatalmas vihar keletkezett volna. Borsódzott a hátam tőle.

- Csak beszélni, és kávézni - bólintott, és intett a kezével. Minho megfogta a csuklómat és húzott maga után az ajtó felé.

- 5 perc - mielőtt becsukódott az ajtó hallottam a szavait.

~***~

- Úristen.. - Minho az étkezőben egy asztalra borulva szaporán vette a levegőjét. Csak csendesen ittam a kávémat, arra a szemekre még álmomba se akarok emlékezni.

- Pontosan mire fel volt ez tőled?

- Hallod, te nem is láttad, hogy hogyan nézett?! - hirtelen csapott az asztalra, amin összerezzentem.

- Soha többé nem akarom látni azt a tekintetet! - fakadtam ki az asztalra csapva a poharamat.

- Pedig sokszor fogod, és nem csak látni, még érezni is - ezen összeráncoltam a szemöldökeim. - Komolyan nem vetted észre, hogy hogyan nézett?

- Egy csendes tengerből háborgó vihar - fejét ingatta.

- Valóban, de abban a tekintetben nem tenger volt. Hanem birtoklás.

- Hogy micsoda? - hajoltam előrébb hitetlenkedve. Mély levegőt vett és mellkasa előtt összefont kezekkel hátra dőlt a széken. - Milyen badarságokat mondasz már?!