Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

Tord 'családja'

Tom ahogy kiért a folyósóra egyből bement Edd-ékhez, de nem volt ott Tord. Egy szó nélkül kiment és megállt az ajtóban. ~Vajon hol lehet?~ Hirtelen meghallotta, hogy Tord kiabál az egyik lakás ajtaja mögül. Lassan odament és a fülét rá tette az ajtóra, de a következő pillanatban egy dohányos nyitotta ki azt, így Tom beesett a szobába. Kínosan felnézett a bent lévőkre, ahol észrevette a komit is.
-Csak hogy tudd, attól még mindig utállak!
-Rendbe Jehova, ahogy akarod.-odamegy hozzá és lehajol, a bal kezét nyújtja.-Akarod, hogy segítsek?
-Na még mit nem!-az alkoholista lassan feláll és leporolja a ruháját. Jól megnézi a nála jóval magasabb embereket. Felismeri őket, hiszen tegnap találkoztak.-Ti mégis honnan ismeritek a komit?
-Hadd mutassam be őket! Ők az apáim!-Tord büszkén mutat a két férfira, akik kissé elpirulnak. Tom most már még furábban néz, de mintha ismerős lenne neki ez a mondat.
-Elnézést kedves Tom. Hadd magyarázzam meg. Tord 4 éves volt, mi 10 évesek lehettünk körülbelül. Szegény teljesen elveszett és nem tudta senki, hogy honnan származhat. A szülei se keresték, ezért úgy döntöttünk, hogy vigyázzunk rá.-Patryk teljesen meghatódik és egy könnycsepp is kijön a szeméből. Tom menne ki a szobából, de Paul megragadja a vállát.
-Hé, hé hvor skal du hen? Tegnap ön vendégelt meg minket, most rajtunk a sor!-most már mind a 3-an fogják szegény pulcsiját és rángatják be egy kisebb konyhába, ahol az étkező is van. A hűtőből elővesznek egy csomó mindent, bár Tom nem látja, mert eltakarják a szemét egy konyharonggyal. Csak halkabb csörömpölést hall és a komi idióta nevetését. Végül leszedik róla a rongyot és leteszik elé, az asztalra a norvég finomságot.
-Ez mégis mi?-Tom nézi a kaját és felvette a villát is.
-Ez párolt lazac, mellé brunost, ami a norvégok különleges sajtja. Esetleg sört?-Paul már megy is a hűtőhöz.
-Csak akkor ha nem alkohol mentes.-Tom kacsint egyet és már előtte is terem a hideg, habos, folyékony 'kenyér'.
Miután befejezte az evést felállt és rá mosolygott a házigazdákra.-Köszönöm a vendéglátást.-ezekután Tord felé fordítja a fejét és megváltozik az arckifejezése. Sokkal komolyabb.-Akkor te itt leszel?
-Nem.
-Miért is? Hiszen ők az 'apáid'.
-Igen, de itt nincs több hely, ezért gondoltam, hogy nálad fogom rontani a levegőt. Edd dolgozik, Matt... ja, te lennél a legtökéletesebb. Ahogy láttam, neked elég nagy a lakásod.-Tord elmosolyodik, de gúnyosan. Elővesz egy szivart és tüzet kér Paul-tól. Kimennek az erkélyre és ott Paul elővesz egy cigit. Patryk beteszi a tányért a mosogatóba és sóhajt egyet.
-Mindig együtt mennek ki.-Kicsit halkan mondta ezt, mert talán csak magának tette a megjegyzést. Tom utoljára körbe néz, de észrevesz egy furcsa 'M' betűt, ami vörössel van festve.

˘Visszaemlékezés˘

Már iskolában meg volt pecsételve a 4 barát sorsa. Igen közel ültek egymáshoz és különféle dolgokról beszéltek, hogy milyen kalandokban akarnak részt venni. Így eldöntötték, hogy akármi legyen, együtt fognak megöregedni. Még a szerelem se választhatja el őket.
Elkezdték tervezni a kalandok menetelét, viszont Tord-nak volt egy plusz ötlete: "Mikor felnővök lesz egy hadseregem, amiben benne lesznek a barátaim is és együtt fogjuk megóvni a hazáinkat. Ti Angliát és én Norvégiát!" El is kezdte tervezgetni a csapat szimbólumát, de nem jutott egyről a kettőre. Egyszer csak Tom odament hozzá: "Mi a baj?" Tord így felelt: "Nem tudom, hogy hogy nézzen ki a jelünk." "Mit szólnál egy olyan dologhoz, ami téged szimbolizál? Hiszen te leszel a feje az egésznek, nem?" Ezzel Tord csak még hevesebben kezdett el dolgozni míg végül két citrom szeme fel nem csillant. Felmutatta a rajzot, mely igen egyszerű: A haja bénácskán lerajzolva vörössel. Milyen aranyos! "Tom, ha végül tényleg meglesz a hadsereg, akkor te leszel a 2. feje!"

˘Visszaemlékezés vége˘

Tom ezt az emléket visszaidézve megy be a lakásába és óvatosan becsukja az ajtót.

~Remélem, hogy tetszik, bár ezt mindig leírom. Hát akárhogy is én Én voltam, Farvel!~