Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

Tom és Tord

Reggel van, vagy hajnal. Ezt nehéz eldönteni egy bázison. Tord fáradtan kell ki az ágyából és egyből rágyújt egy szivarra. Jó szokás. Miután elszívja reggelizik a norvégok módjára, közben a TV-ben valami híradó megy. Megunja és átkapcsolja valami zene csatornára. Közben befejezi a reggelit is és felöltözik az egyenruhájába és belövi a haját. Kimegy a szobájából és bezárja gondosan az ajtót. Senkisem találhatja meg a manga gyűjteményét. Elindul a folyóson viszont nem az irodája felé, ráköszön néhány katonájára halkan és kihúzott háttal megy. Végül megáll egy ajtó elött, amin kártyazár van. Még az a szerencse, hogy az ő kártyája jó mindenhova. Így ezzel a technikával kinyitja az ajtót és egy alvó Tom-ot lát meg ott. Halkan beoson a szobába és letérdel az ágy mellé, fejét odahajtja Tom-é mellé. ~Ilyenkor olyan aranyos, megtudnám zabálni.~ Egy hírtelen ötlettől vezérelve megnyomja az alvó orrát, aki lassan kinyitja a szemét. Végig néz azon a szemeten aki felmerte ébreszteni, de visszaalszik. ~Hát akkor nincs más választásom.~ Felkel a földről és az ágy végéhez megy. Lehúzza az alvó lábáról a takarót és megcsikizi. Tom lassan hangos nevetésbe kezd és ahogy kapálózik a lábával belerúg egy hatalmasat a vezér orrába, aki hátra hőköl és a szaglászójához nyúl. Tom felkell és odamegy barátjához.
-Nagyon sajnálom. Nem akartam.
-Ugyan.-Tord elemeli a kezét és erőltetten mosolyog.-Már nem is vérzik.
-De attól még szédülhetsz, feküdj le.-a fekete szemű meglöki Tord-ot, aki egyenesen az ágyba hullik.
-Nekem...-Tord ülne fel, de Tom fölé hajol és a bőre színe halvány rózsaszínbe vált. Ez talán azért lehet, mert rajta csak egy boxer van, de kitudja. Közben mélyen egymás szemébe néznek és Tord azt se tudja, hogy hol van.-Tom, kérlek...-Tord elgyengül és csak robotkezét tudja felemelni Tom arcához és lassan elkezdi húzni magához.
-Mégis mit...-az ajkaik már szinte összeérnek amikor az ajtó lassan nyitódni kezd. Tom mint a villám pattan le az ágyról és tarkóját kezdi vakarni. Mikor az ajtó teljesen kinyitódik, akkor egy szomorú Pat áll ott.
-Patryck, mi a probléma? Gyere beljebb.-a vezér bal kezével int és a másikkal meg a fejét simogatja. ~Majdnem megcsókoltam, mégis mi történik velem?~ 
-Nincs itt Paul, az én egyetlenem! Te elküldted és én itt vagyok most a férjem nélkül. Nem gondolsz az apáidra.-Pat lassan bejön, majd befekszik az ágyba. Tom arca mérgesbe vált.
-Ez az én...-Tord fenyegetően rá néz barátjára és közben magához húzza a sírós fejét és simogatni kezdi a haját.
-Oké. Mi szólnál hozzá, ha most befonnám a hajad és utána megbeszélnénk a nap további részét.
-Rendben.-Pat háttal leül Tord elé és kihúzza a hátát, a vezér összegyűjti a rengeteg hajat és 3 részre bontja. Közben végig néz az apján. Csak a vörös garbója és a fekete bő nadrágja van rajta. A fehér zokni a lábán csupa kosz, valószínűleg végig csoszogott a folyóson. Tord halványan elmosolyodik, miközben Tom leül mellé a saját ágyára.
-Nem kéne ki fésülni?
-Ugyan, Pat haja olyan ápolt és tiszta, hogy nem kell törődni ilyenekkel. Nyugodtan fogd meg.-Tom végig húzza az ujjait finoman a sötét barna hajon és teljesen beleveszik.
-Ez tényleg puha és nem gubancos.
-Dehogy, csak genetika.-a katona nem mondd többet. Tord el is csodálkozik ezen. ~Nem beszélt soha a családjáról.~
Tord-nak 10 percébe került a művelet és az eredmény igen jó lett. Pat végig simítja a haját a kezeivel és közben mosolyog és felkell az ágyról. Tom már rég felöltözött teljes felszerelésbe. Pulcsi és melegítő.
-Na jól van. Pat menj el és öltözz fel, addig mi elmegyünk a lőtérre.
A két jó barát megvárja a katonát a lőtér bejárata elött és közösen mennek be. Vannak bent néhányan de még sok hely van és fegyver. Mindenki kiválasztja a magának megfelelő távolsági lőfegyvert és beállnak egy-egy helyre.
-Csak maximum egy órát leszünk bent.-Tord ránéz a két oldalán lévő emberre, majd teljesen elvesznek a golyók záporában.
Pat azt mondja, hogy tartania kell egy kis szünetet, ők folytassák csak. Ekkor a vezér többszőr és hosszabb ideig kezdi nézni a kékpulcsist és nem bírja tovább.
-Ebből elég! Teljesen rossz a testtartásod és hanyagul tartod azt a pisztolyt.-mögé áll és segít neki. Teljesen egymáshoz simulnak és Tord az ajkait közel teszi Tom nyakához, aki ettől teljesen elvörösödik.-Látod, így máris jobban tudsz majd lőni. Próbáld meg.-Tom összeszedi minden erejét és a tábla közepébe talál.
-Köszönöm.-elfordítja a fejét és így a Vörös Vezér citrom szemeibe néz, aki felhúzza a szemöldökét és perverzen kezd mosolyogni.
-Mégis mikor néztél utoljára yaoi-t?
-Haggy már békében te mocskos perverz!-Tom kikerül Tord szorításából és dühösen kiszalad a szobából.

Este van és Tom a teljes sötétségben élettelenül fekszik az ágyában. Magamellett tartja a Tomee maciját. ~Mégis miért vagyok néha boldog néha meg teljesen elkeseredett a közelében? És emellett mindig azt érzem hogy gyenge vagyok. Igen, tudom hogy szeretem, de ennyire?~ Leveszi magáról a pulcsiját és így alszik el.

~Bocsi, hogy sokat kellett várni erre a részre. Tudjátok a nagy sulis felhajtás meg az ilyen hülyeségek. Minden esetre én Ella vagyok és maradok sokáig.~