Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

Találkozás

Edd visszatért a munkahelyére Matt pedig norvég nyelvvizsgára készül napközben. Tom az egyedüli, aki otthon foglalja le magát, mivel a gyömbér se otthon, hanem magán tanárnál tanul. Így az alkesz kedvére részegedhet le, meg foglalkozhat Susan-nal. Végülis mit csinálna egy olyan ember, aki jóformán nem is emlékszik majdnem hogy semmire? Jó, ez nem teljesen igaz. Pár napja kezdtek visszatérni az emlékei, de nem sok minden, csak valami halandzsák, amiket Tord mondott neki, de azt nem tudja, hogy miért és mi volt az előzménye. Még egy kínos dolog, nem emlékszik rá, hogy pánszexuális, pedig ezt már akkor tudta, mikor végzett a 8. osztállyal, csak nem igazán mondogatta el ezt mindenkinek. Csak Matt-nek mondta, mert tudta, hogy ő nem hozná fel ezt a témát soha többé. Szóval Tomy az ágyán fekszik és letette maga mellé Susan-t és Tomee maci. ~Egyszerűen csak elzavart, nem akarta, hogy láb alatt legyek neki. Pedig nagyon úgy látszódott, hogy aggódik értem. Az életével küzdött értem, hogy Tim ne bántson. És a végén én, a saját kezemmel, szúrtam át az unoka tesóm hasát és tüdejét. Még most is néha érzem az illatát a vérének, valószínűleg a démon DNS vagy mi miatt.~ Előveszi a telefonját, amit Ellától kapott búcsú ajándékként.  A galériájában kezd el kutakodni, majd leteszi maga elé a készüléket és kezébe veszi a gitárját. A Glass Animals-tól kezdi játszani a Pork Soda-t. Pár akkordot rosszul fog le, de kijavítja és lassan játssza. Nincs hangzavar, ami megzavarná és elér már majdnem a végéhez, amikor jön ez a rész: Why don't I say it then, I want you all the time. Abbahagyja és az ablakához megy. Jól körül néz és egy ismerőst lát meg közelíteni ahhoz a tömbhöz, ahol lakik ő is. Így, póló és zokni nélkül lerohan a lépcsőházon keresztül, de amikor az utolsó lépcsőfordulóhoz ér, akkor a szíve kihagy egyet és megáll egyhelyben. ~Miért is kezdtem el futni? Lehet, hogy máshová jött. De buta vagy, hiszen nincs is itt más ismerőse. Ezzel az üvegajtóhoz megy és kinyitja az ajtót.
-Szia Petra!-egy rózsaszín hajú nő áll előtte, akin fekete kabátja, kék, kötött sálja és fehér kesztyűje van.-Hogy mennek a dolgok?
-Szia Tomy!-éles és zavaró hangja van és a férfi nyakába borul és szétpuszilgatja a fejét, majd Tom ellöki magától és játékosan rámosolyog.
-Oké, elég volt, mert szétszeded a hajam.-közben a becses fején csücsülő barna selymet megigazítja.
-Ne légy ilyen, hiszem már nem láttalak...hát jó pár éve. Picit nőttél, már nálam is magasabb vagy, pedig az én családomban mindenki  magas volt.
-Nem kell most erről beszélnünk. Jaj, milyen udvariatlan vagyok, gyere be! Itt kint megfagysz.-ezzel beengedi a lépcsőházba és  előre megy, hogy vendége ne tévedjen el.-Amúgy honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Kérdezgettem a város lakóit, hogy hol lehetsz.
-Oooo, uncsi.
-Olyan vagy, mint akkor, semmit sem változtál.-Petra a jobb kezét a szájához emeli és halkan kuncog, amire Tom, csak megforgatja a nem létező szemeit.
-Azért, mert amnéziám van, de azt mondta az orvos, hogy vissza fognak jönni az emlékeim lassan, csak fejlesztenem kell a memóriám. Ezért tanulok új dalokat és próbálom őket lejátszani később.-közben teljesen komor az arca és semmilyen mimikát nem mutat, a szája is csak résnyire van kinyitva, úgy mondja ezt.
-Sajnálom, nem tudtam.
-Ugyan.-felértek az emeletre és elmennek Tom ajtajáig, ahol megtorpan a bowling fejű.-Tudom nem újdonság, de hatalmas káosz van még...-a nő nem várja meg míg bejezi a mondandót és beengedi magát a kilincs segítségével. A szőnyegen Smirnoffos üvegek és különböző ruha darabok szétdobálva. Az égés nyoma is még látszik.-Ez tényleg káosz, még tőled is. Mi ez?-Petra egy kisebb polc felé halad, ahol yaoi mangák vannak.
-Ezek? Nem merek hozzájuk nyúlni, mert úgy néznek ki, mint a komi szex képregényei.
-Szóval az amnézia miatt nem emlékszel ezekre?-közben lapozgatja az egyiket, amiből egy könyvjelző esik ki.-Ezt olvastad.
-Add ide, hadd nézem meg.-ahogy Tom a kezébe veszi a mangát eszébe jut, amikor elmentek a 'könyves boltba'. Persze csak képfoszlányok jelennek meg a fejében és visszateszi a szépirodalmat a helyére.
-Mi az?
-Semmi különös.-lehajol és elkezdi felszedegetni a földről az üvegeket, néhányban még van egy-két korty. Közben a pulcsija felcsúszik a hátán és hatalmas vágásnyomok vállnak láthatóvá.
-Thomas! Mégis mi a fenét műveltél a hátaddal?-Petra feje majd vörös a dühtől és felhúzza teljesen a pulcsit.
-Ahhgrrr.-a kék felsős morog.-Este kocsmában voltam és verekedtem. Ott szereztem, de elmúlik.
-Butaság, ezt azonnal fertőtleníteni kell.-a nő kikapja a férfi kezéből az egyik üveget, amiben még van egy kis alkohol és elővesz egy tiszta papírzsebkendőt a nadrág zsebéből. A nadrágja amúgy rózsaszín, ami rövid és a pólója kék. A maradékot ráborítja a zsebire és berángatja Tom-ot a hálószobába, de az ajtót nyitva hagyja. Lefekteti hasra a sebesültet és leveszi róla a felsőt, hogy jobban hozzáférjen a vágásokhoz. Ahogy hozzá ér az egyikhez a 'fertőtlenítő' Tom sziszegni kezd, pedig nem is egy kígyó ( XD ).

~Szóval itt van ez is, de ki lehet Petra? Várj, hiszen ezt már tudjátok. DE, még így is rengeteg dolog van, ami rejtélyes, szóval, ha kíváncsiak vagytok, akkor maradjatok velem, én Ella vagyok, sziasztok.😋 ~