Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

A Vörös Vezér és Susan

Tom elment Paul-lal bevásárolni, Matt és Edd ismét randin, Patryk meg örül neki, hogy végre pihenhet egyet, mert Sigrid-et és Marcus-t meghívta magához Veronica. Így Tord egyedül van a szobában és az ágyon fetreng. Igazából szét unja a fejét, és azzal szórakozik, mivel nagy a fájdalom küszöbe, hogy mű kezét le és fel helyezi a vállához képest.
Kint csend van, mivel a hétvégén az emberek bent vannak a lakásban és amúgy is, kint kissé a szokásosnál is melegebb van, tavasz közepéhez képest. Na mindegy, globális felmelegedés, vagy tudja a halál, hogy mégis mi okozza.
Éppen csatolja vissza a kezét Tord, amikor megpillantja a sarokban Susan-t.
-He, ha megtudná Tom, hogy hozzá nyúltam, vajon megölne?-Lassan felkel, de azonnal vissza is dől, mert szédüllni kezd. Jobb kezét a homlokához emeli és újra megpróbálja, ezúttal lassabban. Kikel az ágyból és odamegy a szekrényhez, aminek az oldalához van döntve a basszusgitár, tokban. Elveszi és vissza az ágyra. Amikor tényleg Susan kerül a kezébe, akkor ujjai kissé félve mennek végig a hangszer nyakán és a húrokon.-Na, akkor most meglátjuk, hogy mennyit ért a féléves basszus lecke a zenesuliban.-lefogja az akkordokat, valamit dúdol rá, de nem megy igazán jó. Ekkor lép be az ajtón Tom, aki szinte kiköpi a máját a nevetéstől.
-Édes makaróni, mégis..... Tord Fīreson, hangszerrel a kezében. Figyelj, tudod hogyan kell fogni?
-Én...én...-Tord zavarba jön és gyorsan leteszi Susan-t az ágyra és csak az ölébe teszi a kezeit. Oda megy mellé szerelme, aki átöleli a hátánál.
-Mégis mi volt a terved?
-Csak játszani szerettem volna.-látja, hogy Thomas kételkedik, ezért magyarázkodni kezd.-10. osztályban jártam zenesuliba, csak nem mondtam igazán senkinek el. Nem volt saját basszusom, de a tanártól mindig kaptam. Arra kértem meg, hogy alap dolgokat tanítson meg, mert valakinek imponálni szeretnék csak. Az a valaki te voltál, de fél év után feladtam, mert nem jutottam egyről a kettőre, avagy hozzád.
-Kommunista, én sose azért kedveltelek, mert a kedvemben jártál, hanem mert sokszor ébresztettél rá dolgokra. Legyél önmagad.-ad egy apró puszit a norvég arcára.-De ha már így kiöntöd a lelked, akkor játssz valamit.
-Oké.-ismét a kezeibe veszi a gitárt és pár akkordot lefog gyorsan.-Oké, sose voltam egy zseni, és nem is leszek az, de kérlek, csak őszintén.-aztán játszani kezd. Nem is olyan béna, és a hangja lehet nem a legprofibb, de kellemes hallgatni. Tom igaz, széles mosolyra húzza az ajkait, de inkább olyan meglepett fejet vág. Sose hallotta szerelmét énekelni, vagy lehet nem emlékszik rá, mindegy. Ez a pillanat talán többet is ér pár szexuális együttlétnél, mert egy teljesen másik oldalát látja meg a Komcsinak, egy sokkal finomabb, érzelgősebb tulajdonságát látja meg. Kissé úgy érzi, hogy ismét szerelmes lesz belé. Ez lehetséges egyáltalán?
A játék befejeződik, és Tord a basszust vissza az ágyra teszi, maga mögé vissza.
-Szóval, mi a véleményed, Thomas?-van egy kis félelem a szemében, vagy talán megbánás a gitározás iránt.
-Drága Tord, csodás volt.-az ananász elmosolyodik ismét, mert merengése közben kissé leesett az álla, és közelebb húzza magához a piros pulcsist, a szerelmét, és csókolni kezdi. Először finoman, aztán egyre vadabban, nyelvük kardozik, és mikor elvállnak, akkor egy nyál madzag lóg ajkaik közt.-Mert értem énekelsz, és a többi nem számít.-felkell, vissza teszi Susan-t a tokjába és leteszi az ágy alá. A takarót megigazítja, és Tord-dal együtt alá bújik.
-Nincs még túl korán az alváshoz?-kérdezi a komcsi, miközben egy puszit nyom Tom nyakára.
-Nem, mert te itt vagy mellettem végre, és sose kell, hogy egymás nélkül éljünk. Szóval pihenjünk, szerelmem.-ásít egyet és erősen hozzábújik Tord-hoz, aki Tom hajába beleszagol, és mint mindig, most is ananász szagot érez.

~Bocsi, tudom, hogy ez a rész, lassan jött, meg semmit sem frissítettem, de táboroztam Kőszegen.
Remélem tetszett ez a rész, Ella vagyok, még jövök valamikor, a viszont olvasásra, fahéjtekercseim!~