Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

Jeg elsker deg 2

Tord az asztalnál ül és a szerelme mosolyát nézi, ahogy beszélget a többiekkel és néha ráhúz a vodkára. Könyökére támaszkodik és így nézi tovább. Közben a hangszórókból valami szar aláfestő zene megy, de nem igen hallgatja senki. A fények finoman világítják meg a kis társaságot, ahol enyhe alkohol szag terjeng a levegőben. Petra észre veszi, hogy a komi mégis hogyan néz a volt pasijára és elvigyorodik picit. A többiek elmennek italért, és ők maradnak ott, tökéletes alkalom ezt megbeszélni.
-Mióta ismered igazán őt?-a lány közelebb húzódik Tord-hoz.
-Még most sem ismerem.-beleiszik a viszkibe, amit cirka 1 perce kapott ki, de lassan már nincs benne egy korty sem.
-Ja, talán ez az amiért akkoriban is összeakartam vele jönni. Mert olyan mint egy ritka ékkő, aminek csak akkor van értéke, ha valaki birtokában van.-elveszi az italt és ő maga kiissza a maradékot.
-Hé!
-De ő egy ember, ha nem akar, akkor nem fog kötődni senkihez.-felkell és elhagyja az asztalt.-Találkozunk még, tredje etterfølger.-Tord kikerekedett szemekkel néz a lányra, aki int és eltűnik ~Mit értett az alatt, hogy harmadik utód?~ Felkell és utána rohan, átverekszi magát a tömegen. Kimegy az ajtón és nem látja sehol Petrát, erre visszafordul és egész végig a falnak támaszkodott.
-Mi a neved?
-Petra.-megfogja a felsőjénél fogva a komi és fenyegetően ökölbe szorítja robot kezét a lány arca elött.
-Ne baszakodj velem!
-A nevemet kérdezted, én megmondtam.
-A vezeték neved! Mi a vezeték neved?-a következő pillanatban kicsit besípol a füle és elengedi Petrát. Erre ő meg magához vonzza és megpuszilja jobb oldalt az arcát, ahol tele van sérülésekkel.
-Már csak egy szemed van, vigyázz rá.-ezzel végleg eltávozik, de észrevétlenül egy papírt csúsztat a komi zsebébe, aki ott áll az ajtó elött továbbra is, kisebb sokkal az arcán, aztán elmosolyodik és visszamegy.

Haza fele már egész hűvös lett a levegő, de a pia kimelegítette mind a négyüket, csak Marcus nem ivott semmit azzal az indokkal, hogy neki még holnap suliba is kell mennie és alapból is, egy fejlődő szervezetnek, nem szabd innia. Milyen kis naiv. A felnőttek átkarolják egymást és így mennek, a fiatal elől. Ő az egyetlen aki tudja, hogy egyáltalán hol vannak. Az utca fényei elég nagyok és nincs szinte egy lélek se az utcán.
-Hideg van...-Edd összeborzolja magát és Marcus megnézi a homlokát, majd egy lenéző mosollyal kicsit megdönti a fejét.
-Mondtam, hogy pihenj. Gyere, hazakísérlek, megtámasztalak.
-ÉN IS!!!-a gyömbér már majdnem hogy kiabálja, de a kezét a szája elé emeli, mikor kicsit megbámulják a többiek.-Bocsi, túl hangos voltam?
-Nem, csak mind meglepődtünk, hogy milyen hangos voltál.-Tom átkarolja haverját, aki idegesen simogatni kezdi a tarkóját és kínosan elmosolyogja magát.
-Akkor gyere, mert apának le kell feküdnie.-így ketten kicsit gyorsabb tempóban eltűnnek hátra hagyva a Jehovát és a kommunistát. Tord zsebre dugott kezekkel megy, mikor megérzi a kis papír fecnit. Kiveszi és elolvassa, közben lemarad. Elolvassa és bármilyen érzés nélkül visszasiet Tom mellé, aki felhúzza a szemöldökét.
-Mi az? Már megint milyen hülyeséged van?
-Thomas, én érted képes voltam letenni a hentai-t.-közben megfogja a kék pulcsis jobb kezét, mindkét kezével és lehajtja fejét.
-Hogy mit tettél?!
-És azért hagytam ott a sereget, mert...mert...te vagy az oka.-felnéz és egyetlen arany szemében olyan eltökéltség van, mint soha eddig.-Jeg elsker deg...
-Mégis...
-Shhhhhhhhh.-bal kezén lévő mutató ujját Tom ajkaira teszi, aki kicsit elpirul.-Tudom, el kell mondanom, hogy ez mit jelent. Thomas, én szeretlek!

(2019. febr. 21)

~Elérkeztünk ide is. Talán most újra több rész fog jönni és remélem, hogy megérte várni erre a részre. Ella vagyok, Good-bye!~