Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

Mit tettél?! Szakítottál?!

Tord reggel a legnagyobb mosollyal kell fel és végre elhatározta magát, megkéri Tom kezét. Már túl hosszú ideje van nála a gyűrű és nem képes tovább magával hordozni. Meg kell tennie! Felöltözik egyenruhájába és haját megfésüli. Reggeli nélkül, mivel túlságosan is izgatott a nap miatt, mossa meg a fogát és indul a munkájára. Alig kell valamit csinálnia, így még kora délután meg lesz az eljegyzés. Kint a folyosón nem találkozik senkivel, míg nem fut bele szerelmébe, aki chat-el valakivel. Tord odarohan hozzá hátulról és a csípőjénél elkapja Tom-ot, aki nem reagál igen semmit, mintha nem lenne itt.
-Macim, hát nem üdvözlöd a Vezért?
-De.-ezzel egy szimpla puszit nyom az arcára és megy tovább, telefonját nyomkodva.
Reggel Tom a telefon hangjára kelt fel, amint érkezett gy üzenete. Kissé morcosan nézi meg ki lehet az, de egyből mosolyra görbül a szája, ahogy meglátja a nevet. Petra az és egy képet küldött magáról és a cirkuszi társaságról. Többnyire régi arcok vannak még, de van pár új. Tom ennyire megöregedett volna? A képhez van szöveg is. Jó lenne téged is itt tudni. Egy pirulós smiley van utána és ennyi. Még csak reggeli 6, úgyhogy nagyon korán van még, miért ne lehetne egy kicsit beszélgetni? És anélkül, hogy továbbiakba belemenne, elmerül a virtuális világban.
Mikor már úgy érzi, hogy kéne valamit reggelizni, elindul és kiderült rengeteg dolog a cirkuszról. Azóta már híresebbek és több fellépésük van, mint évekkel ezelőtt. Akkor az igazgató is új lett és szeretné megismerni azt a híres Thomas Crestewell-t. Ha, majd meglátjuk. Tom éppen egy választ ír, amikor érzi, hogy valaki körül fogja a kezével, vagyis azzal egy eggyel, ami van neki. Tord. Nem csinál semmit, csak ír tovább.
-Macim, hát nem üdvözlöd a Vezért?
-De.~Az baj, ha unom ezt a becézgetést?~ Miközben kigondolja, írja Petra-nak. ~Nem tudom, próbálj meg vele beszélni, ha valami baj van, akkor beszéld meg velem.~ Egy kacsintós smileyt küld.
-Van valami baj?
-Tudnánk beszélni délután? Fontos lenne.-közben kissé elpirul, mégis semleges hangon mondja.
-Persze, Tomi.-megharapja Tord a fülét és tovább megy.

Elérkezett az a délután, ami lehet egy kapcsolatot fog tönkre tenni. A két férfi kiült az egyik padra, ami a pataknál van és nézik a felhőket. Tord végig egy hülye mosolyt hord magán, de Tom csak bámul üresen.
-Tom, van valami, amit meg kéne beszélnünk...-kissé elpirul és elfordul.
-Én is így gondolom. Figyelj Tord, nem akarom, hogy szemétnek higyj...
-Én sose! Szeretlek.-visszafordul és megragadja Tom vállát. Megpróbál egy csókot adni neki, de Tom visszautasítja.
-Tord, értékelem, hogy azok után, amit tettem, továbbra is reménykedtél...
-Kérlek, most mégis miről van szó?-kissé megijed, de eszébe jut a zsebében bujkáló jegygyűrű. Lassan elkezdi kihúzni, miközben mondja.-Tomi, lenne egy ajándékom számodra, ha aka...
-NEM! FĪRESON, ÉN SZAKÍTANI AKAROK!-Tord arca végleg megtörik és visszaengedi a gyűrűt. Arcán lassan kezd el csurdogálni a könny és nem tudja megállítani. Még akkor se, mikor vadul kezdi el törölni le.
-Kérlek, ez egy durva vicc...
-Nem vicc. Nem tudom veled ezt csinálni.-ránéz és kissé megesik szíve.-Figyelj, ez a pár nap igen vicces volt és jó veled, de elegem van a becenevekből, abból, hogy folyton kanos vagy, mégis elfoglalt. Így ezzel csak mérgezzük egymást. És én tényleg kiürültem.
-P-persz-sz-sze. É-é-érthem.-csak jobban folynak könnyei és mivel nem tudja önmagát korrigálni, ezért zsebéből kiveszi a gyűrűt és beledobja a folyóba, ami elsodorja a vízeséshez.-FAEN!
-Tord! Az mi volt?!-Tom a norvég keze után nyúl, de elrántja és dühösen megfordul. Arany szemei, mérget és elkeseredettséget egyszerre árasztanak.
-Az a kurva gyűrű lett volna, amit az ujjadra huzok, te mocskos Jehova tanúja! Szívtelen! Kösz, hogy játszottál velem!-aztán elfut és ott hagyja a lecsúszott akrobatát, akiből egy alkoholista lett és most a világ legérzéktelenebb embere is Tord számára.

Tom eléggé megviselten megy be egy raktárba és nem is megy ki innen egy ideig. Talán napokig lesz itt. Lefekszik a földre és megírja Petra-nak, hogy mi történt. Hirtelen kap egy hívást, felveszi.
-Hogy lehetsz ekkora tuskó!? Haragszom rád!
-Miért kell kiabálnod?-az ananász a füléhez kap.
-Mert haragszom! Mégis milyen épp eszű ember futamodik meg?! Nagyon haragszom!
-Ugyan, miért is kell?-kissé se szarkasztikus a hangja, tényleg nem érti.
-Ekkora autista vagy?! Én a nővére vagyok! Tord az öcsém, persze, hogy nem rá fogok haragudni!-Tom lesokkol.
-Hogy mi?

~Muhahahahhahah! Remélem mind sírtok.
Amúgy meg jól tudom milyen érzés az, amikor egy eljegyzés környékén a partnered szakít veled. Ez történt, mikor Michael-lel is szétváltunk. De azóta persze minden oké.
Azért nem akartam túl nagy érzelmeket kelteni, csak éppenhogy. Remélem tetszett és emiatt nem hagyjátok abba az olvasást, mert az nagy hiba lenne.
Én Ella vagyok, sziasztok!~