Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

A háború halk szele

Csend. A bázison csakis ez van, hiszen alig maradtak ott páran. A hadsereg nagyobb része kisebb osztagokban és csoportokban utazik vagy hajóval vagy repülőgéppel. A háború végül eljött tegnap este, a tavasz utolsó napján. A kémek hírt hoztak a tegnapi napon, hogy Tim nem vár tovább és a mai nap délutánján készül a támadásra. Így a Vörös Sereg előbb elindult és akik repülővel vannak, azok elõbb oda fognak érni a távoli Törökországba. Levi a maga módján idegeskedik, hiszen az anyaföldjén, már évek óta nem volt. Akkor ment el, amikor töltötte a 20-at és a szülei elküldték a Fekete Seregbe. De ott csak pusztítást tapasztalt, ezért megszökött. Jelenleg az egyik hajó fedélzetén van és nézi a kilátást. Ella sétál odahozzá, akin a kém ruhája van. A svájci sapka jól áll neki.
-Doki, te sosem voltál ilyen. Hidd el, hogy nem lesz baj és akkor nem lesz baj.
-Ez egy furcsa filozófiájú gondolat menet, de köszönöm.-megkönnyebbülten sóhajt és elmosolyodik. Nevet.
-Mi az? Talán eszébe jutott valami?
-Tom és Tord. Nem fura, hogy két idióta ilyen hamar újra jóban vannak? Jaj bocs, te mit tudsz az incidensről?
-Nem sok mindent.-a lány neki támaszkodik a korlatnak háttal és így élvezi a friss szellőt. Sapkája valamilyen ismeretlen okból ott marad a helyén.
-Volt pár kísérlet robotokkal, amiket úgy készítettem el, hogy megfeleljen a főnök mentalitásának. De egy sem sikerült. Végül ő maga fejezte a saját robotját, ami a fiúk régi házának a pincéjében helyezkedett el. De az agyi- és mechanikaihullámok ott se stimmeltek, így Tord elvesztette a fejét és rombolni kezdett. A lényeg ennyi.
-Az én sztorimnál kicsit se jobb.
-Miért mi az?
-Majd talán egyszer elmondom, de kitudja.-amikor befejezi a mondatát kicsit megfordítja fejét és riadtan kiabálni kezd.-Fekete Hajók!-Levivel a vészharang felé futnak és megkongatják egymás után többszőr is, mire a többi hajón is elkezdik más emberek a vészjelzést. A katonák is kisorakoznak és várják az adott szakasz vezetőt, hogy utasítást kapjanak. Azon a hajón, ahol Elláék is vannak, Marcus a vezető és rajta van a hivatalos ruhája is, amit pár napja kapott meg. Haja lóg, hiszen a félkopasz fejével elég nehéz vakmait ia kezdeni. Ki áll az összeszedett emberek elé.
-Az egyes és kettes csoport a lõszereket fogja adni a 3-as, 4-es és 5-ös csoportban, akik meg lõni fognak mindennel, amivel lehet az ellenségre. A 6-osok a hajó védelmi rendszerét állítsák be és a szabad emberek segítsenek, ha valahol ember hiány van. Mindenki, nyomás!-a katonák egyszerre tisztelegnek, majd mennek el saját dolgukra. A kis tini is beáll a hajó védelmét ellenõrizni, miközben hallatszódnak az elsõ ágyúlövések az ellenséges hajók felõl. Viszont nem kell sokat várni, mert a vörösök is támadást indítanak, ezzel úgymond megerősítve a háborút a két sereg, sőt a két ország között.
Tord egy hátsóbb hajón van Tom-mal. A többiek meg a mellettük lévőn. A vezér a hajó elejénél áll és olyan mintha magában beszélne, de jól tudja, hogy van még mögötte valaki.
-A pusztítás. A gyűlölet nem szûl mást csak ezt!-karjait széttárja és végig mutat a látványon. Megfordul és elindul.-nem tudtam, hogy a Crestewell-lek mivel foglalkoznak, ezért nem féltem tőled. De amikor betöltöttem a 16 és az apáim már tényleg a szüleim voltak, akkor elmondták, hogy a Fīreson-ok mindig is rivalizáltak veletek. Ezután...
-Tord.-a pici megköszörüli a torkát és unott fejjel néz, majd a 'szemeit forgatja'.-Ez nem valami szar dráma, ahol a főszereplők meghalnak egymás ölében és elmondják a másiknak, hogy mindvégig szerették. Nyerni fogunk és ha haza értünk, akkor jól bebaszunk.-a végére magabiztosan elmosolyodik és közelebb megy szerelméhez.-Én bízom benned és a vezetésesben.
-Köszönöm Thomas, jó barát vagy.- a démon szemű kap egy ölelést, de a gondolatai teljesen máshol járnak. ~Vajon miért formálisabb velem mostanában? Mintha távolodna! De mit csináltam rosszul?~
-Igen, és mindig itt leszek neked...meg a többiek.-a beszélgetést egy telefon csörgés zavarja meg. Tord a zsebéhez nyúl és kiveszi a telefont, majd norvégül kezd el beszélni. A hangja nyugodt és lassan beszél. Miután leteszi a telefont elindul a kabinok felé.
-Mára visszavonultak. Addig mi meg megyünk tovább! De pihenj, mert holnap fárasztó lesz.-a csata hangai is lassan eltűnnek, pedig a Nap még a delet se járta meg.

~Este most egy ilyen rövidebb részt teszek fel, mert fáj a szemem és náthás vagyok, szóval elõre is bocsi a szar minõségért. Ella, sziasztok.~

(2018.Szept.)