Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

Üdv itthon

Tord ismét Eddsworld városában ballag és keresi a fiúk lakását. ~Olyan régen voltam, hogy már el is felejtettem, hogy melyik Edd lakása, mert azzal szemben van Tom lakása és a cola fanatikus mellett meg Matt lakik. De még mindig nem tudom hol lehet. Tudtam, hogy lent megkellett volna néznem, de most már vissza le nem megyek, ha már feljöttem a 11. emeletre, avagy az utolsóra. Már több nem lehet.~ Lassan végig megy a folyóson és megáll a 118-as ajtónál. ~Edd... végülis ennél többet nem vártam el. De eddig miért is nem néztem meg ezt? Talán mert nem igazán érdekeltek a többiek, csak Tom? Most itt az idő!~ Elfordítja a kilincset és kicsit lefagy. ~Tényleg, hiszen ilyenkor ő dolgozik, de Tom...~ Megfordul és ránéz az ajtóra, amin se szám, se név. Még egy levél bedobó sincs rajta. A kilincs is a lenyomós fajta. Lassan kinyitja az ajtót és az ajtó nyikorogva kinyílik. Két zaj forrást kezd el hallani Tord, Tom lihegését és egy nő hangját. (O_o) ~Mi lehet ez? Csak azt ne mondd..!~ Minden gondolkodás nélkül beront és meg is áll az ajtóban. Tom szoba ajtaja nyitva és a lakó az ágyán ül háttal és mögötte egy másik egyén, aki egy nőstényre hasonlít.
-M-m-m-m-miiiii!?!?!?!?!?!!??!?!!?
-O, hello komi.-a fekete szemű megfordul és minden gond nélkül int, majd felkell az ágyból. A nő is megfordul és egy pillanatra kimerednek a kék szemei.
-Mi az komi, eljöttél meglátogatni minket? Vagy talán kirúgtak a seregből az apáid?
-Mégis mi bajod van?
-Mi? Azt kérdezed, hogy mi? Az hogy nem jelentettél semmit magadról! Mit hittél? Miatad lettem beteg, annyit elvárhatnék tőled, hogy ezek után javíts meg!
-NEM TUDLAK MEGJAVÍTANI, TE EGY ORGANIKUS EGÉSZ LÉNY VAGY!!!!
-BAZDMEG!!!-Tom már ütne, de ekkor a nő is felkell és a két fiú közé áll, akiket egy hajszáll választ el attól, hogy egymásnak essenek.
-Te vagy Tord, igaz? Az én nevem Petra Boe.-a rózsaszín hajú a kezét nyújtja és mosolyog a vezérre.
-Igen, Tord Fīreson, te is norvég vagy?
-Igen, és ezek szerint te is. Tomy, te vonzassz minket.-perverzen elmosolyodik mindkét norvég és ugyan azzal a beteg fejjel az angolra néznek.
-Mégis mit értetek ez alatt.
-Jaj Jehova, ne gondolt azt, hogy nem esett le nekem, hogy ő a volt barátnőd. Hei, kan jeg ha sex med Tom?
-Mégis milyen beteg dologról beszéltek?
-Det bryr meg ikke. Bare forsiktig.
-Most eladtok a fekete piacon?
-Ugyan, nem tennénk veled ilyet Tomy! Csak tudod, végre jó volt kicsit anyanyelven beszélni. Tudod, az öcsim halott a húgom meg elveszett, amikor áthelyezték az egyik árvaházból, a másikba.-Tord közben arrébb húzódik és végig néz a rendetlen szobán. ~Még mindig nem bír rendet tartani. Emlékszem, akkor is ilyen volt... majdnem. De vajon ez a nő meddig marad? Kicsit nyugtalanít, bár a beszélgetésünkből rájöttem, hogy nem zavarná, ha Tomy-t a magamévá tenném. Rendes lány, de attól még szemmel kell tartanom. Nem szabad, hogy akár egy pillanatra is lankadjon a figyelmem.~ Az éjjeli szekrényhez érve kihúzza a fiókot és kiveszi a lapot, amire még Tom készített ilyen hálós táblázatot.
-Ha emlékezni akarsz pár dologra, akkor használd ezt.-odadobja neki a papírt összegyűrve, mert már alapból is van baj, így nem probléma. Tom kinyitja és elkezdi vizsgálni.-Most pedig ledőlök a kanapéra, ha nem bánod.-Tord ahogy vissza kimegy és a kanapé felé veszi az irányt meglepődve veszi észre, hogy már egy új van ott. ~Igaz, annak már elég baja volt... miattam. De a veszély forrás már nem létezik. Tom végzett vele... milyen ironikus. Ők arra születtek, hogy az én családomat irtsák ki, erre meg megvédett.

Délután 3 óra és csöngetnek Tom ajtajánál. Tord gyorsabb volt, ezért ő nyit ajtót. ~Vajon ki lehet?~ Elmosolyodik és behívja a fiút, aki ahelyett, hogy bemenne inkább átöleli.
-Tord bácsi! Annyira örülök, hogy láthatlak.
-Én is...-kicsit zavarban van de hamar megolvad a szíve és a robotkarjával átöleli Marcus-t a bal kezével meg megsimogatja a fejét.-Milyen itt élni ezekkel az idiótákkal?
-Jobb, mint más idiótákkal, nekem ők kellenek.
-Igen... nekem is.-közben kijön a szobából a két volt-cirkuszos és üdvözölik szintén a vendéget és Petra bemutatkozik neki. Ám ekkor az ajtó ismét nyitódik és egy fekete kabátos férfi lép be, akinek zöld pulcsija van és már borostás.-Vigyázzatok, ez az őrült Edd a jövőből!-a zsebéből kivesz egy pisztolyt és a férfira szegezi.
-Ne aggódj Tord, én vagyok az, nem a jövőből, csak már régen borotválkoztam.-közben végig simít az állán és leveszi a kabátját, amit a jobb vállára dob.
-Apuuu.-természetesen Marcus ugrik az ölébe Edd-nek, aki hátra esik a lendülettől.
-Ezek szerint már...
-Igen örökbe fogatam, de a munkám miatt mostanság nincs igazán időm az én fiamra. Mivel elég sokáig távol voltam a munkától. Bár nincs probléma, szabad idejében Matt tanítja.
-Matt? Te a gyerekkori barátunkról beszélsz?-az ajtó ismét nyitódik és lassan már be se fér.
-Hali mindenki. Tord? Jó hogy újra találkoztunk.-a vezér csak megfagyva áll és már tényleg nem ért semmit, de örül neki, hogy ismét a barátaival lehet. ~Ez amolyan üdv itthon parti? Mert nekem tetszik.~

~Háááááát... újra itt vagyok és ezt írtam, nem mást. Remélem tetszett és sajnálom, hogy nem írtam a szünetbe ehhez az alkotásomhoz, de már mondtam, hogy jelenleg egy Hetalia fanfictionnal vagyok elfoglalva meg egy másik sztorival, ami 100%-ig saját. Mindenesetre Ella vagyok és még találkozunk, sziasztok :)~

(2019. Jan. 01., WOW, új év napja)