Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

Tomy és családja

Kicsi Tom éppen betoppant a lakásba és az ajtónál leveszi a cipőjét, majd berohan az étkezőbe, ahol az anyja (igen a bowling golyó) éppen a tűzhelynél főzi a palacsintákat. Az apa pedig az étkező asztalmál szívja a szivart és közben egy újságot olvas. Szemüvegét megigazítja, majd fiára néz.
-Szia Tomy, milyen volt a suli? Kaptál valamilyen jegyet?
-Sziasztok! Nem kaptam ma semmilyen jegyet, viszont a tanárnő megdicsért tesiből...
-Mondtam, hogy az én fiamból olyan jó tornász lesz, mint én voltam. Az olimpiákon a helye!
-Ugyan drágám-az anya leveszi az utolsó palacsintát is és leül a férje mellé (igen, az ananász). A nyakláncát megigazítja a nyakában-majd ő eldönti, hogy mi lesz. Na folytasd a mesélést, mert apád, már megint belemagyarázott!
-Baj, hogy látom a jövőt a fiamban?
-Nem.-az asszony egy puszit add a férje arcára, aki elpirul, Tomy meg olyan kisgyerekesen elfordul és kidugja a nyelvét az undortól.-Tényleg, hogy vannak az új barátaid?
-Jól megvagyunk! Képzeld, meghívtak a focipályára játszani a hétvégére, majd mehetek?
-Persze, csak öltözz fel jól, hideg lesz.-közben az anya visszamegy a konyha pulthoz és elveszi onnan a tányért, tele palacsintával, amit az étkező asztalra tesz. A hűtőhöz odasétál és kiveszi belőle a tejszín habot és a gyümölcsöket. Közben az apa is leteszi az újságot és a szekrényből kiveszi a cukrot és a kakaót.-Drágám...
-Mi az? Én mindig így eszem.
-Nem úgy volt, hogy fogyókúrázol?
-Ha ilyen finomakat sütsz, főzöl, akkor nem tudok nem enni.-közben még egy puszi elcsattan a szülök között és Tomy-nak ismét hasonló a reakciója.
-Ne legyetek ilyenek!
-Ugyan szívem, ha egyszer te is találsz olyan valakit, aki olyan sokat fog érni neked, mint nekem az apád, akkor senkire nem tudsz majd ugyan úgy nézni, mint arra az emberre.
-Nyálas szöveg!-közben visszatérnek a többiek is az asztalhoz és elkezdenek enni. Közben kellemesen beszélgetnek és tömik a fejüket palacsintával. Mellé kakaót isznak és a kisfiúnak folyamatosan bajusza keletkezik a forró italtól.

A kellemes uzsonna után Tomy felvitte a táskáját az emeletre, ahol a szobája van és letette az asztala mellé, majd kutatni kezdett benne, de egyre idegesebb és idegesebb lett, mintha nem találna valamit.-Jaj nekem, ha bent hagytam a suliban a matek füzetet, akkor nem tudom megcsinálni a házit és egyest kapok! Az nem lenne jó! Egy egyessel indítani az évet, pedig jó vagyok belőle.-ahogy egyre jobban elmélyed a táskában, már majdnem elnyelte ő magát is a könyvevő szörnyeteg. Hallja az ajtó nyitódását és sírós szemeivel feltekint, az anyja nyitott be, de csak résnyire van nyitva a bejárat.
-Mi az picikém?
-Nem tatalálom-m a f-füzetet-t. E-egyes-st kapok-k...
-Ami ezt illeti...-az anya kicsit arrébb megy és Tomy egyből letörli a könnyeit. Tord áll ott, kezében az ismerős, hiányzó füzet. Előre nyújtja és fejét lehajtja.
-Bocsi, véletlenül eltettem azt is, amikor pakoltunk el. Nem volt direkt. Kiderült, hogy egész közel lakunk egymáshoz, ezért elhoztam neked vissza.-miközben mondja a kis szövegét, Tomy egyre közelebb megy hozzá, majd végül elveszi a füzetét, finoman.
-Köszi, most már megnyugodtam.
-Aranybogaram, nem mutatod be a barátodat.
-Elnézést hölgyem, csak úgy felfutottam. A nevem Tord Fīreson.-a nő picit meglepődik.~Fīreson...~
-Mondd, ügye nem brit vagy?
-Nem, igazából norvég vagyok.
-Gondoltam. ~Akkor nincs kétség, ő is a 'negyen gyerkek'-hez tartozik. Valószínűleg ő is olyan...~-Nincs kedved lejönni kicsit enni? Még maradt a palacsintából.
-Van sajt is?
-Persze van az is. Gyere.-így Tom leteszi a füzetét az asztalára gyorsan és ő is vissza lemegy.

Tord elhagyta már a házat és megköszönte a vendéglátást. Pedig csak egy füzetet hozott vissza. ~Fura család, egy bowling golyó és ananász, egyáltalán lehet emberi gyerekük?~ Lassan tűnik el a távolban és Tom anyja nyugodt szívvel megy vissza a házba. Bent a férje a kanapén olvassa a sport magazint.
-Szóval, hagyjuk őket barátkozni?
-Egyszer úgy is szembe kell nézniük a valósággal. Megnézzük, hogy mennyire mennek el messzire a dolgok, ha úgy lesz, szét kell őket választani.
-Nem bízol meg benne?
-Ő is egy 'negyed gyerek'! Csak addig ártalmatlan, míg nem a 3 testvérével van. Szerintem felmegyek, ellenőrzöm a fiunkat.
-Oké, én meg asszem megyek lassan aludni, holnap megint korán kelek.-ismét egy puszival elbúcsúznak és az asszony felindul. Az ajtónál picit megáll, aztán bekopog.
-Szabad.
-Bocsi, hogy elraboltuk az idődet, nem volt időd házit csinálni.
-Ugyan, még csak 7 van, gyorsan megvagyok vele...Jó éjt anyu.-odarohan és átöleli anyja 'lábát', aki megsimogatja a pici fejét.
-Neked is jó éjt, Tomy.-ezzel kimegy és a fiú visszaül az asztalhoz, a füzete ki van nyitva és csak bámulja, de nem azért, mert nem értené, csak már meg van oldva az egész, csak hibásan.
-Megoldotta, és jól. Miért? Segíteni akart, nekem? Vagy gondolta, hogy nem lesz időm? Viszont órákon, meg olyan buta, nem tudja sohase a választ. Mindegy, legalább alhatok.-becsukja a füzetet és elteszi vissza a táskába. Lassan az ágyához sétál, átöltözik és állomra hajtja a fejét.

~Remélem nem kellett sokat várni, csak gondolkoztam mi legyen és rájöttem, hogy régen volt már gyerekkori rész, úgyhogy összehoztam ezt. Én Ella vagyok, még találkozunk!~

(2019. Jan. 17.)