Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

Új bár

Tom berángatja Petrát a lakásba és az ajtóba áll, mert a lány egyből menekülni készül, mikor értelmetlennek tartja, akkor leül a kanapéra és kényelembe helyezkedik. Előveszi telefonját és nyomkodja. Addig Tom lassan leül mellé és nagyot sóhajt, a fejét lehajtja és kezeit összekulcsolja.
-Mi csinálok rosszul?
-Ne légy ilyen depi kedves, te mindent jól csinálsz, csak az élet szereti, ha az akadályokon úgy mész át, mint egy akrobata. Stílusosan és veszélyesen, de te már rutinos vagy.
-Hahahahaha, kár hogy éveken keresztül nem beszélgettünk, mert nem ártott volna a bölcsességed...mond...-egymásra néznek és Tom hátradől majd fejét a lány felé fordítja, aki leteszi a telefont.-Szerinted mi lehet az elveszett emlékeimmel?
-Én nem voltam ott, de biztos, hogy visszatérnek mind, csak kell egy kis idő.-kisebb csend után átölelik egymást és halk nevetés közben elengedik egymást. Ekkor az ajtót hallják nyitódni, amin Tord kukucskál be.
-Nem akartam leskelődni, csak már...-kicsit el van pirulva szégyenében, de nem értik a többiek, hogy miért. ~Hogy is lehettem ilyen ostoba, hiszen ők már nem járnak és megbízom Tom-ban. Csak annyira átjár a féltékenyég.~
-Már megérkezett Edd?
-Ö-ö...-Matt nyit be és elkiabálja magát.
-Itt van Edd!-a gyömbér hangjára mindannyian kiindulnak. Utoljára Petra és Tom megy ki.
-Amúgy kaptam közben egy emailt. Este visszakell mennem a cirkuszhoz, de szívesen látlak titeket ott.-a zsebében kezd el turkálni és egy fehér papírfecnit vesz elő, am kissé gyűrött.-Ha meggondoltad magad, akkor várunk vissza.-Tom kezébe veszi a papírt és egy telefon számot, lakcímet és nevet lát rajta. Elmosolyodik és zsebre dugja.
-Nem ígérek semmit, de elteszem ha fűteni kell.-Petra megrázza a fejét és kimegy a többiek után.

Kint az utcán a kis csapat úgy sétál, mintha visszamentek volna az időben, de mégis más. Tord és Tom kicsit csipkelődik egymással, Matt és Edd egymás mellett mennek és diskurálnak különböző dolgokról. Marcus és Petra kicsit hátrébb kullognak, de különösebben nem érdeklik egymást. Nem rég esett, ezért néhány helyen pocsolyák vannak és a maradék eső cseppek hullanak a fák leveleiről, amik lassan besárgulnak. Belegondolva, hogy fél év se telt el a Robot Incidens óta, mégis annyi változott. A Vörös Hadsereg nyugalmi időszakban van, Tim, az ellenség többé nem fenyegetés. Kiderült, hogy Edd-nek van egy jövőbeli fia, akiről még mindig nem tudunk sokat, de jó fejnek tűnik, Matt lassan kezd normálissá válni és úgy amúgy minden más!
Tord hírtelen megcsúszik a vizes aszfalton és Tom kap utána. És bumm! Egy régi emlék felidéződik a kék pulcsis elmélyébe és zavartan megrázza a fejét. Ott ő van abban a helyzetben, mint amiben most van a komcsi.
-Tom, minden oké?
-Persze, csak egy kicsit meglepődtem.-félbe szakítja és felsegíti Tord-ot a két lábára.
-Meglepődtél?!
-Igen...azon, hogy mekkora balfasz vagy.-ezen újra összekapnak és egy jó ideig még viaskodnak egymással, aztán hírtelen visszarántják őket a mögöttük menő két haverjuk. Matt szólal meg.
-Megérkeztünk.-nincs semmi izgatottság a hangjában csak egy némi öröm. Lassan bemennek a bárba, ami még viszonylag nyugis, hiszen alig járunk az esti 6 óránál. Leülnek egy nagyobb helyre, ami a falba van beépítve és közben Matt és Petra megy el a pulthoz rendelni italokat. Közben a többiek beszélgetnek erről-arról és nagyokat nevetnek. Közben Tom egyszer a zsebéhez nyúl és picit elkomolyodik. Kiveszi a papírt és megnézi az asztal alatt. Összeráncolja a szemöldökét és a gyűrött galacsint visszadobja Petrának, mikor visszatér és letette a boros-kólát Edd elé a vodkát pedig Tom-hoz.
-Úgy hiszem, hogy ebben a bárban van a helyem.
-Thomas! Ha lerészegedsz, nem jöhetsz többet el!-a zöld pulcsis figyelmezteti az iszákost, aki csak gúnyosan elmosolyodik és ráhúz az italára. A lány viszont megérti a célzást és kissé elkeseredve visszateszi saját zsebébe a papírt.