Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

Drága Sigrid

Olyan éjfél környéke lehet, mikor Marcus felébred valami különös zajra. Először azon kezd el gondolkodni, hogy mit hallhat, de aztán hamar rájön, hogy ebben a házban ezt hülye dolog megkérdezni, mert a 3 páros közül bármelyik lehet. Aztán észre veszi, hogy nem a saját szobájában van, avagy Sigrid mellett aludt el megint. Ez a lány! Esküszöm az egy Istenre, hogy sose volt pillanat, mióta ismerem, hogy ne szerettem volna. És az már pár év. Közben nézi és gyorsan inkább úgy dönt, hogy ki kel, de ez nem jön össze, mert a kislány átölelte. Így Marcus kénytelen itt maradni, pedig kényelmetlen neki az ágy, túl puha.

Reggel úgy kel, hogy Sigrid még alszik mellette, de szerencsére már elengedte, így ki tud kelni. Első dolga, hogy megnyújtozkodik, mert ez az ágy nem eléggé hosszú neki. Újra ránéz a fiatal lányra és eszébe jut saját ideje, hogy milyen kis szerencsétlen volt. Talán az összes Marcus közül nekem volt a legnehezebb, hiszen egy olyan szerencsétlen időbe kerültem, ahol nem volt sok esélyem. Személyesen apámon kívül, csak Matt-et ismertem jobban, a többiekről csak hallásból tudtam. Sigrid meg megváltoztatta az életemet. Az egyik nyaramon csak úgy betoppant és elmondta, hogy ki. Közben felveszi pólóját, mert valamiért ez a tavasz kezdés igen forró, így anélkül aludt. Utoljára rá néz a lányra majd lemegy reggelizni. Edd és Matt már lent vannak és kivételesen Patryk készíti a reggelit.
-Mit fogunk enni?-kérdezi Marcus, miközben ad egy ölelést apjának és leül az egyik székre. Szerencsére elég nagy az asztal.
-Tejbedarát. Amikor kicsi voltam, mindig azt akartam enni, aztán egyszer Veronica néni készített. Igen, megtanulta hogyan kell.-kissé elérzékenyül, majd ekkor jön be Paul is, aki egy puszit ad neki.
-Aha, értem...-Marcus lefekszik az asztalra és kissé elgondolkodik. ~Vajon hány éves lehetek? Már annyit utaztam az idők, és valóságok közt, hogy teljesen elfelejtettem.~ Halkan nevet magában és megfogja a fejét. A mosolya fájdalommal és kétséggel van tele. ~Vajon édesanyám emlékezni fog rám? Egyáltalán tényleg értelmes amit csinálok?~ Ekkor teszi le elé Pat a tányér tejbedarát, ami még meleg, és egy kedves mosolyt ad a fiúnak.-Köszönöm.
-Ha éhes leszel még, akkor van repeta.-aztán megy tovább és lerakja mindenki elé a saját adagját.
-Amúgy az a két szerencsétlen?-Matt kérdezi, miközben elkeveri a kakaót a tejbedarában.
-Szerinted este csak te ébredtél fel? Nem, mindenki más is. Tord és Tom valószínűleg még egy ideig pihenni fognak.-hadarja el egy szuszban Paul, majd egy nagyot kanalaz.
Marcus közben teljesen máshol jár gondolatban. ~Vajon ebben a valóságban mikor érkezek meg? És utána mi lesz?~
-Marcus, most hogy kevesebben vagyunk, mesélnél arról, hogy akkor mi van Sigrid meg közted? És pontosan mégis miért fontos, hogy a jövőből elküdjenek téged?-Edd hirtelen megszólalása kissé kirázza a hideget a fiúból, és a kanalát is visszaejti a tányérba. Körül néz, de látja, hogy talán tényleg kéne beszélnie.
-Oké, oké. A jövő emberisége egy hibát követ el azzal, hogy megépíti az első időgépet a múltba, ezzel azt megbolygatják. Így kivizsgálták, hogyan lehet helyre billenteni ezt, és úgy, ha egy bizonyos fiút visszaküldenek, avagy engem. Minden ami alap a jövőnhöz, az a fejemben lévő chip-be van ültetve, de kisebb részletek változtathatóak...
-És az egy részlet, hogy a lányommal összejössz, vagy nem.-Paul szemöldökei hirtelen összeérnek és hangja tekintélyt parancsoló, aurája félelmet kelt Marcus-ban.
-Hát én... ~Istenem, mit válaszoljak?~ Is, mert lesz egy olyan gyönyörű dédlányom, hogy majd mindenki ámulhat rajta. De Sigrid-et szeretem, és biztos, hogy minden valóságban szeretem, mert igen okos, és bátor. Biztos sokszor kisegített.-ahogy befejezi körül néz, és mindenki nagy szemekkel bámulja. Teljesen le vannak nyűgözve, pedig alig hallottak a jövőről.
-És milyen jövőből való vagy te? Nem az a Marcus vagy, akit először megismertünk, erre szerintem már mind rájöttünk.-Patryk egy kisebb mosollyal mondja ezt és miközben körül néz, mindenki bólint egyet.
-Én a 86-os jövőből vagyok, ahonnan el kellett jönnöm, mert lejárt volna az időm. Ott tovább ment a Kék Démon vére, és Tord meghalt. Igazából béke van, de mivel a vérszerinti szüleim a béke miatt nem találkoznak a megfelelő időben, ezért én ott nem létezem.
-Így világos...
-Jó reggelt.-Sigrid sétál be, egy hatalmas mosollyal az arcán, és mintha nem is beszéltek volna semmiről a nagyok, úgy integet neki Marcus.

~Lassan közeledünk a véghez, avagy az új kezdethez 😀
Kis időbe telt, hogy ezt megírjam, de azért jönnek nehezen az utolsó részek, mert nagyon kattog az agyam az elvarratlan szálakon és igyekszem szereplési időt adni mindenkinek.
Én Ella vagyok, sziasztok.~