Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

Jeg elsker deg 3

Erre a napra már vártak, és igazán sokan, főleg úgy, hogy pár olyan embert is meghívtak, akik hosszú ideje nem tették tiszteletüket, vagyis szinte soha. Ilyenek Tord szülei, és egy különleges vendég, akiről Peter nem beszélt el semmit.
A mai nap két ünnepeltje, avagy Tom és Tord, kissé zavarban vannak, hiszen tradicionálisan a mennyasszonyt nem szabadna meglesnie a vőlegénynek, de itt két vőlegény van. Ezen poénkodtak is még a tegnapi napon, és így akkor melyikük lesz a 'nő'. Edd azt mondta, hogy Tom-nak kéne lennie, mert ő a kisebb, erre az ananász megint a koktél szoknyával jött. Edd ötlete mellett még Sigrid állt, akinek Tom nem mondott semmit, mert mégis egy kislányról van szó, és még Eduardo volt, azzal az indokkal, hogy Thomas egy kissé hisztis alkat, mint egy menstruáló nő. Na ez végleg kiborította a bilit, és olyan csapkodás lett, hogy csak Tord tudta lefogni. Amellett, hogy Tord legyen a 'nő', Matt és Patryk érvelt, még pedig azzal, hogy Tord hogyan viselkedett 11. osztályban. Igazából ezen már nem poénkodtak, és Tom kissé rosszul érezte magát. Szóval megegyeztek, hogy mindketten férfiak, és ezen nem lehet mit változtatni.
Papot szerezni nem volt olyan nehéz, mert a seregnek van egy. A vezér azzal érvelt, hogy a halott katonáknak kell, vagy ha az egyik női alkalmazott ragaszkodna hozzá, hogy gyermekét katonák közt kereszteltesse meg. Így van református és katolikus is, csak ennyire tellett az ismerettségben.
A helyszín természetesen a ház udvarán van és annak a kevés vendégnek vannak székek kirakva és arrébb egy svédasztal. Hogy pénzt sporljanak a srácok, ezért nem béreltek plussz széket, és amik amúgy is vannak, azok a katonaság tulajdonában, valójában. Igazából Tord nem akart több dolgot kölcsön venni a munkahelyéről, mert az esküvőt a saját pénzéből szeretné fizetni és a lagzit is. Meg tudtak még pár dologgal spórolni: kiderült, hogy Eduardo zseniálisan zongorázik, így ő a zenész, meg kihozták az étkezőből a magnót, és ahonnan tudtak, vadásztak kazettákat bele. A pap is kissé olcsóbban teszi a dolgát, mert csomagoltatnak neki kaját, meg amúgy is egy egyszerűbb beszédet kell mondania, nem egy egész misét. Tom ragaszkodott ehhez.

A vendégek özönlenek be, amikor Tord-ot hirtelen megragadja Peter és elvonszolja egy tujlyja (user78044171) mellé.
-Figyelj öcsi, láttam a szüleinket. Akarod, hogy bemutassalak nekik?
-Igen.-halkan mondja, de határozottan. Peter megfogja a vállát és elkezdi vezetni a vendégek felé. Aztán nem is kell mondani kik a szülők, Tord felismeri őket. Az apjának tejföl szőke haja van, és a két szarva, bár kisebb kicsit, mint Tord-é. Az anyjának meg hosszú, derékig érő haja van, ami szalmasárga. A vezér gyomrában egy kis görcs jelenik meg, de hamar legyőzi, amint megböki az apja vállát, aki megfordul. Nem mondanak semmit, közben az anya is megfordul. Csendben figyelik egymást.
-Tord! Édes kicsi fiam, mindig is reménykedtem! Annyira reméltem, hogy újra látlak! És itt vagy!-fakad ki az anya, miközben apró csókokkal lepi el fia orcáját, aki kissé elsírja magát, és erősen átökeli anyját. Miután elválnak, letörli könnyeit és apja felé fordul.
-Tord, amikor először hallottam a Vörös Vezérről, nem hittem volna, hogy te vagy az. És mégis, milyen sikeres és karizmatikus férfi lett belőled. Peter nem mesélt sokat rólad, azt akarta, hogy te tedd meg. Viszont most az esküvődön vagyunk, szóval szeretném látni a mennyasszonyt.-Peter kissé elröfögi magát, de annyira gyors, hogy nem is veszik észre. Tord arcán egy kínos mosoly van, de integet a haverjai felé, akik a szülei mögött vannak. Ott van Tom is, és azonnal indul. Aztán oda áll Tord mellé.-Ó, szóval ön a menyasszony bátyja?
-Nem..?-Tom kissé kétségbeesetten néz szerelmére, aki bólint egy aprót.-Én Tord vőlegénye, Thomas Crestewell vagyok.-lassan a kezét nyújtja, és az apa ugyanilyen lassan elfogadja.
-Értem. Egy kissé sokkolt, mert az alapján, amit Peter mesélt, nem gondoltam volna, hogy vőlegénye lesz. De tényleg, ne parázz!
-Köszönöm.-engedik a kézrázást.
-Ugyan, nyugodtan tegezz.
-Srácok!-Edd rohan oda, eléggé zihálva, és kissé könnyes szemekkel.-Azonnal, Tord, menj a pap mellé, Tom, te menj a padok mögé, vendégek, üljetek le a helyetekre, nekem a csecsemővel kell valamit kezdenem.-nem engedi, hogy bármit mondjanak, mert vissza berohan a házba.

*Flaaaaaaaaaashbaaaaaaack*

Edd a hűtőből veszi ki a hűtött ásvány vizet, amikor a semmiből egy portál nyílik, és egy eléggé kicsi, vas kapszula jelenik meg mellette. Marcus is ekkor lép be, és azonnal odarohan és elkezdi vizsgálni.
-Apu, itt az időm. Ez én vagyok, csecsemőként.
-Mi?-Edd szemébe könnyek gyűlnek és annyira legyengül, hogy a kólát is leejti.
-Apu, ez muszáj. Gondolj arra, hogy nekem, most szükségem van rád, abban a kapszulában. Amint meglátom, én eltűnök. Nem lehet két Marcus egy helyen. Bárkiből lehet, de belőlem nem.-közelebb megy apjához és erősen átöleli.-Figyelj, engem kiválasztottak arra, hogy helyre hozzam rengeteg ember hibáját. De egyedül erre nem vagyok képes. Kellesz te, és a többiek.-még utoljára erősen megszorítja Edd-et, aztán a kapszulához megy és kinyítja. Nem mondd semmi többet és hirtelen egy csecsemő sírását lehet hallani. Fehér haja van, és igen világos, szinte rózsaszín szemei. Bőre sápadt és annyira törékenynek néz ki. Edd közelebb lép és óvatosan kiveszi a gyermeket, majd bemegy a saját szobájába és ráteszi az ágya közepére, remélve, hogy nem fog leesni a gyerek.
-Szia, én Edd vagyok, az új apukád.-fekszik le mellé és engedi a picinek, hogy elkapja a mutató ujját.-A te neved Marcus, és igen nagy dolgokra vagy hivatott.-még mindig könnyes a szeme, de a hangja egyáltalán nem sírós.

*Most*

Tom éppen vonul, miközben Eduardo a zongorán játsza az esküvői indulót. Viszont az ifjú pár alig bírja ezt a komolyságot, és kuncogni kezdenek. Igazából Tord-on jobban látszik, mert ő ég helyben áll, de a legtöbb vendég Tom-ot nézi, és csak a pap próbálja kérni vezérét, hogy egy 5 percig maradjon csak komoly.
Tord néz körbe és látja, hogy Ella egy idegennel éppen most jelentek meg egy kapun keresztül. Edd meg valami hatalmas ruha darabot tart az ölében és ül le az első sorba. Amikor ez megtörténik, akkor veszi észre a vezér, hogy egy csecsemőt tart a kezében. Egy kis ideig eltart neki, aztán rájön, hogy Marcus az.
Tom odaér és egymással szembe fordulnak szerelmével. Még mindig kissé nehezen tartják vissza a túlzott jó kedvüket, de a ceremónia miatt kibírják egy kis ideig.

*Lö time skip, mert egy lusta dög vagyok*

-És Thomas Crestewell, fogadod Tord Fīreson-t férjedül?
-Igen!-egy hatalmas mosollyal mondja, mintha nem is ő lenne, de várjál. Hiszen ő az, csak már olyan rég látta mindenki ezt az őszinte mosolyát, ami még általánosban volt meg neki.
-Akkor megcsókolhatjátok egymást.-Tord közelebb húzza Tom-ot és egy apró szájra puszit ad neki, majd kissé kínosan a tömeg felé fordulnak, akik először kultúrált ujjongásba törnek, majd az egészet Matt és Edd elrontja, úgy hogy rizset kezdenek el dobálni hozzájuk, de úgy izomból.
-Edd! Matt! Hagyjátok abba!-Tord tör ki hisztérikusan, de szerelme megfogja a kezét.
-Tord, hagyjad, nézd, milyen jól szórakoznak. Én nem bánom, vicces.
-Thomas...-egymásra mosolyognak és elindulnak a szőnyegen.

A lagzi igazából elég sokáig egy nagy ökörködés volt. Főleg a kötelező, hivatalos, hitvesi csóknál, amikor a szülőknek is megkéne mutatni. Nos Tom mellett Paul-ék teljesen lazán vették ezt, de Tord mellett a saját szülei kissé prűdek voltak, hogy nyílvánosság előtt, de végül Peter és Tord kissé gonosz módon rásegített erre, még pedig úgy, hogy meglökték két oldalról a szülőket.
És az is egy elég nagy meglepetés volt, mikor Tom felment a kisebb színpadra, a zongora mellé és lenyomott egy basszusgitár szólót. Mindenki tapsolt és Ella még egy centet is dobott neki.
-Ügye tudod,hogy ezzel nem megyek semmire?
-Pontosan!
Viszont a vacsora a koronás (hehe, igen) az örjöngés terén. Minden teljesen oké volt, addig a pontig, amíg az egyik pincér nem hozott ki egy hatalmas ananászt, lekérgezve. Tom először kissé sokkos arcot vágott, de ekkor az eszébe jutott valami, és intett az egyik vendégnek, aki értette, hogy mit jelent ez, és a magnóból a Sunshine, Lollipops and Rainbows szólalt meg. Így megegyeztek egyenlőre egy döntetlenben. Amúgy már Tom nem annyira érzékeny az ananászos ételekre, és ezt a 'viccet' is felnőtt módjára kezelte...

Beszélgetések:
-Ella, mégis ki ez a fura fazonú fazon?-kérdezi Matt.
-Srácok, bemutatom nektek Michael-t, a barátomat.-mutat büszkén a fiúra mellette, aki eléggé zordan néz.
-És mi az a gyűrű, meg mintha híztál volna...
-Eeeeeee, megyek, eszek még a körte tortából! Gyere Michael!

-Mr. Dudelicz, kicsit jobbra szemügyre vehetem a lányukat?-Tord anyja kérdezi, és a kislány előjön.
-Helloka, anyu! Bocsánat, hogy úgy eltűntem.
-Hát mit tehetnék, tapadnak ránk a Fīre gyermekek. Hehe.-Pat kínosan vakarja meg a fejét.

~És mehetne tovább, de valahol le kell zárni. És igen, ez a 90. rész. Nos, ez azért van, mert a plusz 10 rész, egy másik fanfiction-hoz tartozik, de erősen ragaszkodik ehhez. Szóval ja. Ideje búcsúzni... Én Ella voltam, és köszönöm, hogy velem tartottál, és remélem egy élményt okoztam neked. Viszont olvasásra.~