Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

Mitévőként

Tom az elmúlt napokban a szobájában volt elzárkózva és akárhányszor akart bárki bemenni hozzá, mindig elküldte melegebb éghajlatra. A többiek már azt se tudják, hogy él e vagy hal. Természetesen él, de lassan már nem fér ki a Smirnoff-os üvegek mögül, annyit iszik. A gondolatai vannak szinte megjelenítve a szobája által; rendetlen és zavaros. ~Mennyire mondta komolyan? Tényleg vannak érzései neki? Ez kapcsolódik az elveszett emlékeimhez?~ Morogva a fejéhez kap és az éppen kiürült üveget neki csapja a falnak, ami széttörik nagy csörömpöléssel. A többiek próbálnának benyitni, de az ajtót kulccsal zárta, így reménytelen. ~Lassan elfogy minden élelmem, kikéne mennem...majd holnap. Most alszok.~
Másnap reggel hatalmas fejfájással kell fel, de muszáj kimennie, vagy különben ott rohad meg és ez neki túl béna halál lenne. Úgy nyitja ki az ajtaját, hogy alig csináljon valami zajt, mert ha kiderülne, hogy ki jött, akkor letámadnák és nem engednék vissza. Elsomfordál a hűtőig és kivesz onnan minden konzervet meg maradék piát. Ahogy megy vissza észre vesz egy kis levelet a szőnyegén, amiért lehajol, de a külsöjén nincs név se semmi. Így bemegy az ajtón, letesz mindent az ágyra majd olyan hangosan becsapja az ajtót, hogy meghallják még a szomszédos épületekben is.
-BÉNÁK VAGYTOK!-előszőr gúnyosan mosolyog, majd valamiért elkomolyodik és aztán elszomorodik. Megigazítja haját és közben elhatározza, hogy egy fürdés se ártana meg neki lassan, már úgy is túl hosszú ideje sztrájkol igazából a semmi ellen. Leül az ágyára és ahogy nyúlna a konzerv szalonnáért (ne is kérdezzétek) a szeme megakad a levélen. Ahogy kinyitja a konzervet és enni kezd, a levelet is felnyitja és meglepődve veszi észre, hogy ez egy nő kézírása lehet, mert olyan gyöngybetűkkel lett megírva a szöveg, hogy még olvasni is hiba lenne, nem még hogy kézbe tartani. Mindenesetre ha ez a levél neki jött, akkor elkell olvasnia, akármi is áll benne. ~Hello Tom! Nem tudom hogyan kell levelet írni, de valamit összekaparok. Hallottam Tord-tól, vagyis ő is írta, hogy szerelmet vallott neked és azóta nem jöttél ki a szobádból. Azt is tudom, hogy amnéziád van. Viszont ne félj! Tudom, hogy milyen nehéz neked, nekem is volt amnéziám, de legyőzhető, ha akarsz is emlékezni. Bízz a szívedben, talán csak egyszer adódik neked ilyen az életben, szóval ne halaszd el! Hát ennyi lenne. Ella, a 'régi' gyakorlótársad.~ Ahogy végig olvasta ledobja maga mellé a földre és kisebb várakozás után kimegy. Átcsönget Edd lakásához és amikor kinyitja az ajtót, hírtelen felindulásból megöleli, de olyan erősen, hogy majdnem meg is fújtja.
-Végre újra látlak te kis anti-szoc!
-Kit hívsz te ennek?! Inkább te vagy, mivel non-stop csak dolgozol!
-Már nem.
-Mi?!
-Túl sokáig voltál el, majd mindenről beszámolunk.-jön Matt is az ajtóba, aki eddig a kanapén fekve nézett valami zombis filmet. Kezében ott a pattogatott-kukorica is.
-Besz...-Tom nem tudja befejezni a mondatot, mert hírtelen megjelent a komcsi és a lélegzete is elállt.
-Mi az? Valamit akarsz?-Tord zsebre dugott kezekkel lép hozzájuk, de jól látszik, hogy alig egy perce sírhatott. Tom kiszabadul a kóla fanatikus öleléséből és Tord-dal szemben áll.
-Készen állok arra, hogy bebizonyítsd, nem vagy rossz, csak sose úgy hozod össze a dolgaid, ahogy kellene.
-Tényleg?-a komcsi úgy törli le újra zuhogó könnyeit, amilyen gyorsasággal csak tudja. Miután már nem bírja elfolytani elbőgi magát és rátehénkedik a nála alacsonyabb szerelmére.-Takk! Du er så søt!
-Oké, akármit is mondasz,...
-Szeretlek!-Tom elvörösödik, de nem takarja el arcát. Közben Matt és Edd elmentek a konyhához, de valószínűleg ott is hallják a beszélgetést. A kék pulcsis végül úgy dönt, nehezen, de elhatározta magát és megsimogatja Tord hátát.

~Hááááát, nem valami nagy durranás. Kezdek kicsit kifogyni. Ella vagyok, sziasztok.~