Nem Vég, hanem Új Kezdet [BEFEJEZETT]

84-es jövő

A Földön kevés olyan hely maradt meg, ami használható, vagy betelepíthető. A víz készletek fogyóban és a gazdaság romokban. A háború talán egyszer se húzódott ki ilyen sokáig, Marcus ezt jól tudja. Ezelőtt 83 Marcus próbálta ezt meg. Pontosan mi "ez"? Szegény fiúnak egy célja van élete során. Hogy Tom és Tord valamilyen módon együtt működjenek, hogy letudják győzni Tim-et, a rettegett Fekete Vezért. Ha ezt nem sikerül elérnie 2020-ig, akkor az az idő halálra van ítélve, avagy egy selejt lesz annak az időnek a számára, ahonnan mindegyik Marcus igazából származik, a 85. idősík. Bár az igaz, hogy a legsikeresebb alternatív jövő, az a 80-as volt, ahol sajnos Tord is meghalt, de Tim is. Ezért Tom és Petra összejöttek...
2020-ig.....az már ezen a síkon, a 84-esen már 5 éve volt. Már ennek az időnek nincs Marcus-a, hiszen a kólás dolog után, amikor a különleges karácsonyi kiadású Cola volt, akkor ő ment vissza. Sajnos azt sose mondhatta el, hogy önmagával nem találkozhat. Tudhatja, hogy két Marcus van egy síkon, de nem láthatja, egyszerű. Így a 85.-ben már volt pár Marcus, csak nem igazán észre vehető.
Mi is a helyzet a 84-esben? Vagyis mi volt 2025-ben?
A Vörös Sereg veszített, ember veszteség miatt és a vezetői szétszéledtek a világban, álcázva magukat. Senki se tudja a másikról, hogy hol lehet. Így bolyongnak magányosan. Van úgy, hogy a Napot napokig nem lehet látni a felhős és szmogos égtől, szintúgy a csillagokat vagy a Holdat se.
Fontos dolog a karakterekről a 84-esből. Tord sose szerzett robbanás szerű sebeket és nem építette meg a robotot. Tom-nak az anyja is meghalt, és sose ismerte meg Petra-t, mert Veronica néni örökbe fogadta őt is. Edd Marcus-t úgy ismerte meg, hogy majdnem elütötte autóval, munkából, hazafelé menet. Nem Matt lett Tord kéme, hanem Tom, mert nem romlott meg a kapcsolatuk az utolsó pillanatban. Paul és Patryk befejezték az egyetemet és sokáig tanárként dolgoztak, persze együtt. És 6-an töltötték el a fiatal koraikat a sárga házban. És egy fontos dolog. Se Tord, se Tom nem mutatott arra jelet, hogy szerelmesek lennének egymásba, de sose rivalizáltak.
Tord egy erdőnek csúfolt helyen talált nagyjából állandó menedéket, és élelem forrást, mert a közeli tóban még maradt pár hal. De nem tehette azt se meg, hogy mindet megöli.
Egy kellemes fürdést iktat be minden napjába. A ruhái a parton, úgyse járkál erre senki, legfeljebb a vadak, akik ha meglátnak egy embert is, elfutnak. Vissza Tord-ra. Hajából mintha a por és vér sose akarna eltűnni, de azért mossa tovább. Bőre ápolatlan és eléggé sovány a testalkata, izmai elernyedtek. Nem volt alkalma már nagyobb vadra vadásznia pár hónapja, így kissé ellustult. Viszont szemei csillognak és tele vannak élettel.
Éppen kezeit mossa le, amin van pár karcolás, amikor egy ág reccsenését hallja meg. Megfordul és gyorsan kirohan a partra, elbújik az egyik bokorban. A ruhái úgyis annyira szakadtak, hogy senki nem lopná el.
-Hahó, van itt valaki?-a hang szinte suttogó, és nem látja Tord, hogy ki lehet az, mert nem onnan jött, ahonnan gondolta.-Kérem, eltévedtem! Van élelmem, azért cserébe mondják, hogy merre van a észak!-másodjára a hang igen ismerőssé válik Tord számára, de már évek óta nem hallotta. Az biztos, hogy nem itthoni, avagy norvég, mert angolul beszél, és brit angollal.-Kérem, hallottam, hogy énekelt! Tudom, hogy van itt valaki!-Tord a szájához kap és szidja magát, amiért komolyan énekelt? Vagy csak blöfföl ez az alak?-Egy.... valószínűleg német altatót énekelt, nem igazán ismerek a saját nyelvemen kívül másikat...Most megígérem, hogy míg élünk...Minden kalandot megélünk...
-És még a szerelem őrült lángjai...Sem választhat el minket, barátaim.-Tord kidugja a fejét a bokorból és Tom-ot látja meg, akit nem annyira viselt meg ez az egész, valószínűleg a démoni ereje miatt. Azzal könnyebben át tudja verni az embereket és állatokat egyaránt.
-Óooohhhh, Tord? Tényleg te vagy az?-dörzsöli meg a szemét és ledobja válláról a nehéz táskáját.-Tényleg te vagy!-rohan közelebb, miközben a norvég kimászik a bokorból. Még szerencse, hogy alsó nadrágját magán hagyta.
-Nem hittem volna, hogy találkozunk újra, öreg barátom.-közbrn felszenvedi magára a rongyos farmerját.
-Tudod, hogy ki öreg, te bolond kommunista!-játékosan beleüt a vállába és nevetnek egyet.
-Igaz, hiszen most éljük arany éveinket... De sajnos úgy, mint Tim ellenségei, nem tehetünk sok mindent a jó élet érdekében...-közben kezébe veszi a pulcsiját, ami a jó öreg piros színű.-Thomas, miért nem árultál el? Hiszen jól tudhattunk, hogy mi lesz, és úgy...
-Shhh, elmondtam már, nem? És elmondom mégegyszer: a Vörös Vezért lehet, de Tord Fīreson-t, az én első igaz barátomat sose tudnám. És te számomra mindig is a második voltál inkább, mintsem egy olyan vezető, aki rossz döntéseket hozott.-egyszerűen megöleli és erősen magához szorítja.
-Tom...-Tord nyel egyet és kezeit lassan helyezi régi társa oldalaira. Torka kiszáradt és tenyere izzad, ennek mégis mi az értelme? Sose érzett így, akkor miért most? És mégis mi ez? Szíve szinte sajog, mégis gyorsabban ver. Nem akarja, hogy Tom ilyen közel legyen hozzá, de mégsem engedné el legszívesebben soha többé. Maga mellett akarja tudni. Biztonságban érzi magát, mégis képes lenne elmenni bárhová. Szívesen aludna egyet, de tele lett hirtelen energiával.
Már egy ideje szólongatja Tom, aki végül kénytelen elengedni az ölelést, hogy megnézze, a másik eszméleténél van e. Sose lehet tudni hiszen, mert elég soványnak érzi, lehet már több napja nem evett egyáltalán semmit.
-TORD! ITT VAGY?!-nem kiabál igazából, csak igen erős lesz a hangja, hogy visszarántsa a földre barátját.-Tord, kérlek, ne most őrülj meg.-már roskadna össze, amikor Tord visszarántja.
-Tom, amit most fogom veled tenni, az egy kísérlet azért az ügyért, hogy még mennyire vagyok önmagam. Rendben? Kérlek ne ijedj meg és ne szakítsd félbe. Ha segíteni támadna kedved, amire kis esélyt látok, akkor tedd azt, amit jónak tartasz.
-De mégis...-és a másik pillanatban már ajkain egy lelkileg és testileg is megviselt norvég lóg. Először meglepett, aztán, de csak egy pillanatra, kiborul. A végén mégis közelebb húzza magához és vissza csókolja. Nem tart olyan hosszú ideig.
-Tom, sajnálom... sajnálom. Élveztem, minden egyes pillanatot.-nem borul térdre. Olyan könnyedséggel mondja, mintha minden nap megtenné ezt.-És ha tehetném, újra megtenném, de ezúttal nem fognám magam vissza. (...)

~És ezt a részt itt vágom el. Sajnálom, de egyszerűen muszáj, mert a fantáziám szárnyal, de lehet kéne aludnom...csak lehet.
Köszi, hogy elolvastad ezt, és NEM, nem TERVEZEK egy ilyen fanfiction-t írni.
Ella vagyok, hulla fáradtan, de Korona mentesen. Sziasztok :) ~