Egy + Egy = Három

Első Fejezet

" – Én jobban bánnék veled! – mosolygott rám Charlie és kezét felém nyújtotta. – Gyere Luca, szökjünk el! Csak te, és én! -– amint befejezte a mondatát egy villám csapott be abba a fába, ami alatt mi álltunk.. "

Ijedten kapom fel a fejemet a párnámról. Miután rájövök, hogy az egészet álmodtam és a kinti időjárás szórakozik velem, nyűglődve pillantok a digitális órámra, ami virítóan zöld fényével jelzi, hogy hajnali fél három múlt hat perccel.

A plafon felé emelve tekintetem kifújom a levegőt, és ismételten lehunyom szemeimet. Azonban az álmok világa nem akar befogadni. A húgommal átélt viharok emléke bennem ég, mikor felsős koromban a szobámban ültem, ő pedig alsósként bekéredzkedett valamennyi komfort érzet érdekében.

– Váradiak! – hallom meg édesanyám ébresztőként alkalmazott hangját. Nyűglődve húzom fejemre a takarómat, ezzel megfagyasztva lábujjaimat, amiket a hirtelen hideg hatására visszarántok.

Jól kezdődik – szalad át a gondolatmenetem, miközben lassacskán, néhány ásítás után, de kikászálódom az ágyamból.

A szobám barackvirág falain árnyékot vető tárgyak inkább hasonlítanak egy rémes erdőre, mintsem utazáson vett szuvenírekre. Talpam találkozik a hideg padlóval, így azon lábujjhegyen járva felhúzom a redőnyöm, ezzel kiégetve a retinámat. A nap, Augusztushoz méltóan már reggel hét ágra sütött az éjszakai eső után, ami kicsi pozitivitással szolgált.

A konyhába kiérve megpillantom a reggeliző családomat. Anya szokásos módon a konyhában végzi a reggeli utolsó simításait, miközben apa a telefonját nyomkodja, míg észre nem vesz– Jó reggelt, királylány is felkelt már? – szúr oda egy megjegyzést, ezzel a késői kelésemre utalva.

– Ideje volt neki. – mosolyodik el anya halványan és leteszi a pirítóssal teli tányért, mire kapva az alkalmon szedek magamnak.

Az asztalnál ülve mindenki belekezd különböző történetek mesélésébe. Míg anya, apa és a húgom beszélnek, én csendben hallgatom őket néha-néha alkalmankénti reakcióval.

Tekintetemet végigfuttatom a családon. Apa fekete keretes szemüvege mögé bújtatott halványzöld szemeivel ugyanezt csinálja, éppen ezért találkozunk össze. Kérdőn pillant rám, de csak megvonom a vállam és folytatom az evést.

– Luca! – szól rám húgom, miközben szőkésnek ható tincseit felköti egy copfba. Gyönyörű haját édesanyám génjeinek köszönheti, míg én az apai vonalnál maradva maradok a szokványos barnánál. Arckifejezésemmel jelzem, hogy érdekel a mondanivalója és figyelek, mire elfojtott vigyorral az arcán nagy levegőt vesz. Kitalált valamit. – Kicsit böngésztem a neten, és merő véletlenségből a Sziget oldalára keveredtem, ahol megnéztem az idei fellépőket. – na még mit nem. Tizenöt évesen buliba nem megy, nem hogy még fesztiválra. Bezzeg anyáék egy suli bankettre nem engedtek el amikor én voltam tizenhat. – A kedvencem is, Shawn Mendes is jön és anyáékkal arra gondoltunk hogyha valaki elkísér akkor elmehetek. – jelenti ki teljes vigyorral az arcán.

Sokat mondóan pillantok apa és anya felé, akik oldalra döntött fejjel, szinte egy emberként szavak nélkül üzenik a "ne legyél ilyen" varázs mondatot. – Biztos vagy te ebben? Tizenöt évesen, egy részegekkel teli fesztiválon? – vonom fel kérdőn a szemöldököm, ódzkodva a választól. A heves bólogatás szinte egyértelmű volt.

Dorka három éve stabilan követi minden platformon a srácot, nem beszélve arról, hogy a zenéi terápiaként hatnak rá. Magyarországra sosem jött még, egyedül a körülöttünk levő országok arénáiba tette be a lábát, ahová mi nem tudtunk elmenni.