Egy + Egy = Három

Huszadik Fejezet

– El akarod vinni a húgomat randizni és nem tudod hova? Ez volt olyan brutálisan fontos? – pislogok unottan a fiúra, miközben a kanapén levő bolyhos párnámra fekszem. Lábaimat felhúzom és elmerülök az otthon illatában. Anya fahéjas légfrissítője előhozza belőlem a karácsonyi hangulatot, ami nem mellesleg négy hónap múlva lesz. El kell kezdenem gondolkodni az ajándékokon.

– Hát na, főleg most, hogy balesete volt. Mostmár tény, hogy nem vihetem sehova sem! – nyüglődik és ledobja magát a hozzám közelebb eső fotelbe. – Pityeg a telefonod. – jegyzi meg, a már sokadik hangjelzés után. Valószínűleg Shawn az.

– Hallom, de nem érdekel. – dünnyögöm a párnába, amibe már teljesen beletemetem az arcom.

Egy ideig hallgat, majd érzem, hogy leguggol elém. – Történt valami addig ameddig oda voltál? – kérdezi komolyan, mire felemelem a fejem. Aggódás nyomait látom a szemeiben, nem beszélve, hogy ajkait összepréselve fürkészi arcomat. – A sok luxuson kívül persze. – teszi hozzá, némi piszkálódással fűszerezve.

– A sok luxuson kívül nem történt semmi. – nézek szemeibe szórakozottan, majd felpattanok, ezzel lezártnak tekintve a témát. Erik okos, és nem szeretném, ha akaratomon és a figyelmemen kívül bármilyen információt is kiszedjen belőlem. Tudom milyen, és amikor ez az egész kiderült, Ő volt az első, aki furcsállta a helyzetet és gyanakodni kezdett. – Ne idegeskedj ezen, jól vagyok, csak a suliban vannak gondok. – vonok vállat, emelve a hangerőmön, ugyanis elindulok a konyhába.

A telefonom a pulton van és bármennyire is tudom, hogy nem kéne megnézzem, a kíváncsiság nem hagy békén. Sóhajtva nyomom meg a főgombot, ezzel megjelenítve öt nem fogadott hívást, és négy üzenetet. Mind Shawntól jött.

"Luca beszélnünk kell"

"Ne csináld ezt kérlek szépen, vedd fel a telefont, nem tudod mi történik"

"Ez már vagy a harmadik alkalom, hogy hívlak, vedd már fel"

"Hívj vissza ha ezt látod, kérlek! Fontos!!!"

Akkora egy idióta vagyok. Bármi történhetett, én pedig makacs módon fogtam és leszartam mi van ezzel az egész helyzettel. Keserű érzés kerít hatalmába, amit sóhaj formájában engedek el.

– Mi olyan fontos, amit nem tud neked üzenetben elmondani? – hallom meg Erik hangját a vállam mögül, mire ijedten összerezzenek. Érzem, hogy pulzusom felszalad, mire szívemre szorítom egyik kezem.

Szemöldök ráncolva fordulok a srác felé, aki kérdőn méreget a konyhapulton ülve. – Mikor jöttél be a konyhába, te gyökér? Nem is hallottalak! – rázom meg a fejem, próbálva terelni a témát. Pont nem vele fogom a Shawnos ügyeimet megtárgyalni.

Összefonja mellkasa előtt karjait. – Nem válaszoltál a kérdésemre. Összevesztetek? Bántott? – teszi fel nekem a kérdéseket, azonban válasz időt sem hagyva mosolyodik el gúnyosan. – Miért nem vagy velem őszinte? Azt hittem mi mindent lemondunk egymásnak, Luca. – süti le a tekintetét, ezzel hatást próbálva gyakorolni rám.

Azt akarja, hogy megsajnáljam és elmondjam neki azt, amit tudni akar. Közben persze a "barátságunk többet ér mindennél" kártyát felhasználva.