Egy + Egy = Három

Tizenharmadik Fejezet

Hatalmas csattanás ébreszt. Szinte egy emberként ülünk fel Shawnnal sőt, az Ő lendülete akkorát dobott az ágyon, hogy én még meg is ugrok rajta. Értetlenül fordulok felé, amikor beugrik valami. Sosem láttam még félmeztelenül. Mindig vagy én, vagy ő feküdt le hamarabb aludni, és felkelésnél is így történt. Nem találkoztunk így egymással.

Kikászálódik az ágyból, majd az ajtóhoz lépked. Tekintetem napbarnított izmos vállairól hasára és derekára siklik. Fekete melegítőt visel, azonban a V vonal alá esik a nadrág széle. Zavartan kapom el a fejemet, mi után le esik mit is művelek. Nem vagyok normális.

– Biztos valamelyik leesett az ágyról. – von vállat hanyagul, figyelve arra, hogy ne beszéljen hangosan. Kényelmetlenül érzem magam, így inkább telefonomnak szentelem a figyelmem, amin igazából nem is csinálok nagyon semmit. A Messenger kontaktok beszélgetéseit nyitom meg, majd zárom be. – Tetszik eddig Toronto? – érdeklődik, miközben bőröndjéhez lépve ki vesz egy pólót és magára húzza.

Oldalra döntöm a fejem. – Nem láttam belőle nagyon sokat, de amit eddig tudok róla, érdekesnek találom. – Dorkának biztos tetszene. Álma volt eljutni egyszer ide, főleg az énekes miatt. Tizennégy éves születésnapjára még gondolkodtunk is, hogy elhozzuk Őt ide, de végül nem lett belőle semmi.

– Tegnap megbeszéltük a srácokkal, hogy elmegyünk bulizni, egy hét múlva lesz a díjátadó szóval kiengedjük a gőzt. – avat be miközben leül mellém és a térdemre párnát rakva ráhajtja a fejét. – Ugye jössz te is? – nem néz rám, szemeit lehunyva tartja. Az igazat megvallva nem tudom, hogy szeretnék-e menni, vagy sem. Túl sok a rohanás. – Britney és Tiffany is jönnek. – nyitja ki csíkra szemeit, és úgy néz rám, próbálva meggyőző lenni.

– Rendben, megyek. – sóhajtok plafon felé emelve tekintetem. – De szerezzetek nekem tequilás sört, anélkül nem buli a buli! – kötöm ki szórakozottan, amin halkan felnevet.

– Nem tudtam, hogy szereted a piát. – vallja be.

– Nem buliztunk még együtt. – vonok vállat. A díjátadó után igaz, hogy buli volt, de azt inkább mondanám egy zenével és sötétséggel teli teremnek, ahol az emberek beszélgetnek a másikkal. Én személy szerint unatkoztam.

Azt veszem észre, hogy bámul. Először a hajamat, majd az arcomat kezdi fürkészni, mintha teljesen természetes lenne, hogy valakit szuggerálunk.

– Az arcodba ne másszak esetleg? Úgy jobban látnál! – emelem fel a lábam, mire feje az ágyra esik. Jajgatva kap az adott területre, míg belőlem kitör a nevetés. Grimaszolva dörzsöli a fejét, miközben én hasamat fogva próbálok nem hangos lenni.

– Ez rohadt gonosz volt! – csattan fel, amin akaratom ellenére jobban felkacagok. – Hallod, mindjárt nem is megyek sehova, betörted a fejem! – hajol a tükörhöz, hátha lát valami sérülést.

– Frusztrált a képed, valahogyan likvidálni kellett. – vonok vállat vigyorogva, beszólásomra pedig Ő is röhögni kezd.

– Te komplett idióta vagy. – fordul felém, mire szórakozottan felvonom a fél szemöldököm.

– Volt kitől átvennem, rossz hatással vagy az emberekre.

A csajoktól kapott karkötőmet birizgálom, amíg az említettek körülöttem feküdve a kanapén, telefonjaikat nyomkodják. Ismét magunkra maradva vagyunk a lakásban, mert a fiúk stúdióznak. Állítólag pár akusztikus dallal fogják feldobni az eddigi albumot. Én önmagában nem értek ehhez, de leginkább Mike szerint a lehető legtöbbet beleadják, és Ő már most imádja. Megmosolyogtat amiért ennyire szeretik azt, amit csinálnak. Én is így vagyok a cukrászattal.