Egy + Egy = Három

Huszonhatodik Fejezet

Körmeimet piszkálgatva fekszem immáron a hotelszobánk ágyában. Shawn gépel az előttem levő fotelben ülve, teljesen bele van merülve az e-mailek olvasásába és azok válaszolgatásába.

A csókunk után nem igazán beszéltünk, én szépen elhúzódtam, még mielőtt történhetett volna több, aztán pedig megkérdezte hogy nem-e megyünk haza, mire támogattam az ötletét. Szarul esett? Igen. Fogunk róla beszélni? Nem tudom. Imádtam? Mindennél jobban.

Pír szökik az arcomra amint vissza gondolok a körülbelül egy órával ezelőtt történtekre. Végre megtettem. Megtettük.
Ha ezután azzal jön, hogy nem akarok tőle semmit akkor az otthon fűben szaladgáló Füge is értelmesebb nála. Nem is ellenkezett, szóval immáron már csak a válaszokra lennék kiváncsi, amikre a fejemben feltett kérdések várnak.

– Nem pihensz le? Késő van már, és dolgoztatok egésznap. – szólok rá gyengéden, mire ugyanolyan óvatossággal fordul felém. Öklén támasztja meg a fejét, úgy hunyja le a szemeit.

– Ha nem csinálom meg ezeket, akkor nagy valószínűséggel seggbe leszek rúgva Andrew által. – morogja, majd megdörzsöli a szemét.

– Ez esetben én lefekszem aludni. – húzom el a szám, és fészkelődni kezdek, amit a hüledezése szakít félbe.

– Engem meg itt hagysz csak úgy dolgozni?!

– Shawn most komolyan, üljek és nézzem, hogy te mit csinálsz? – dünnyögöm unottan, azonban megcáfolása hiányára felvonom a szemöldököm. – Te komolyan mondom hülye vagy.

– Én figyelmesnek mondanám. – javít ki idegesítő hangnemben, mire megforgatom a szemem és lehunyom azokat. – Most tényleg elmentél aludni?!

– Jó éjt, Shawn. – zárom ki a megsértődött fiú hangját, és áttuszkolom magam a kapun, mely túloldalán ismételten az Ő karjaiban lehetek, mint pár órával ezelőtt.

– mintha kicserélték volna. – hallom meg Tiffany mondatának végét, ahogyan belépek a konyhába. Cameron és Britney társaságát vélem felfedezni, gondolom a többiek még a korai reggelt számítva alszanak. – Jó reggelt! – mosolyodik el amint meglát. – Mit csináltál Shawnnal? Arra keltem fel, hogy elment futni. – nyitja nagyra a szemeit, mint aki nem hiszi el amit beszél.

– Nekem van egy ötletem, hogy mit csináltak. – szólal meg visszafojtott mosollyal Cameron, amit barátnője egy nyakassal jutalmaz. – Jól van már, én csak mondtam!

– Inkább ne mondj semmit, jobban járunk. – dünnyögi a lány és belekortyol a kezében tartott bögrébe.

Britney tekintete talál meg. – Na? Mi volt tegnap? Charlie mondta, hogy elvitt téged a stúdióhoz.

– Igen. – helyeselek halvány mosollyal, visszagondolva a tegnap történtekre. Én magam sem hiszem el, hogy megcsókoltam Őt. Aztán mintha nem is történt volna semmi, nem beszélünk róla. Naivan azt hittem, hogy talán megváltozhat valami kettőnk között ezt után, de úgy látom csak egy kalandnak fogja fel ezt is, mint mindent, ami lánnyal kapcsolatos. – Átbeszéltük az elmúlt napokat. Mostmár nincsen semmi baj. – bólogatok, mintha magamat is meg akarnám győzni.

A két lány sokatmondóan néz rám. Túlságosan is átlátszó vagyok, és tudják, hogy valami nem stimmel. Be kell látnom, hogy nem várhatok el mindent. Lehet ez csak egy botlás volt mindkettőnk feléről.

– Hát, az a lényeg, hogy többé nem idegesít bennünket a folyamatos vergődésével, nem? – szólal meg a kicsit kínosra sikeredett csend után Cameron erőltetett nevetéssel, majd végig nézve rajtunk inkább Ő is a kávéjának szenteli figyelmét.

Egy roppant csendesen eltöltött reggelit lefolytatva inkább visszamegyek a szobánkba és letusolok, majd átöltözök. Szokás szerint megint én igazítom meg Shawn részét is, ugyanis valamiért erre képtelen reggelente, hiába szóltam rá vagy ezerszer.

– Oké, majd mondom neki, kussolj már! – röhögi el a végét az említett, és hallom, hogy bezárja maga után az ajtót. – Haliho! – vigyorog rám, ahogyan meglát. Haja izzadtan tapad a homlokára, és ha még ebből nem lehetne rájönni, az edzős szettje is arról árulkodik, hogy futásból jött vissza. – Bevehetem a fürdőt, vagy akarsz csinálni még ott valamit? – céloz arra, hogy égve hagytam a villanyt.

– Ja nem, dehogyis. – rázom meg a fejem, majd levetem magam a már magamhoz nőtt fotelbe. – Mehetsz nyugodtan.

Látom rajta, hogy elgondolkodik, de mielőtt szóra nyitnám a számat, bemegy és hallom hogy megengedi a vizet.

Muszáj vagyok felhozni neki a csók témát, bármennyire is tudom, hogy akár kínosan is alakulhat a vége. Akaratom ellenére is vonzódom hozzá és szinte megőrjít a tudat, hogy amíg én ezt egy esélynek látom, Ő addig nem is vesz róla tudomást.

A víz eláll, nem sokkal később pedig Shawn topog ki egy szál boxerben. Meztelen felsőtestének látványa még mindig zavarba hoz. Izmai tökéletes harmóniában helyezkednek el, és szinte érzem, hogy végig akarok simítani rajtuk.

– Végre megfogadtam a tanácsodat és kikészítettem magamnak boxert, de ettől függetlenül ne hidd azt, hogy mindig igazad van! – ébreszt fel az elgondolkodásomból, így kockáiról az arcára vezetem tekintetem. – Olyan kis fura vagy. – jegyzi meg és leguggol a bőröndjéhez, nekem háttal.

– Nem vagyok fura. – ráncolom össze a szemöldököm. – Csupán-

– Csupán? – néz rám kérdőn, miközben begombolja a farmerét. – Ha van valami mondd el nyugodtan. Meghallgatom, lehet nem érdekel, de meghallgatom. – mosolyodik el halványan. Unott tekintetem láttán megforgatja a szemét és leguggol elém. – Tanulással van valami? Nem jól sikerülnek a kért jegyzetek, vagy..? – vonja fel fél szemöldökét és két tenyerét a combomra simítja, mintha olyan természetes lenne fogdosni a másikat.

– Semmi ilyesmi, nyugi. – rázom meg a fejem nemlegesen. Kezeire teszem sajátom, mire óvatosan ajkaimra vezeti tekintetét. Várakozóan nézek rá, egészen addig amíg egyik kezét arcomra simítja és magához húzva gyenge csókban részesít. Hajába túrva egybe hozom az arcunkat, hogy ne kelljen zsiráf módjára nyújtogatnia a nyakát. Lágyan becézi ajkaimat, nyelveink pedig szinkronban mozognak. Érzem hogy forr a vérem, és egy sóhaj is kiszökik belőlem, amin érzem, hogy elmosolyodik.

– Shawn megbeszéltünk valamit, ha most nem jössz ki nem viszlek sehova! – hallom meg a pulzusom dübögése mellett Zubin hangját, mire eltolom magamtól a srácot. Nagyot sóhajtva hajtja le a fejét, mintha végig gondolná mit is beszéltek meg.

– Menned kell. – emlékeztetem.

– Ja. – bólint lassan, majd felpattanva magára kap egy pólót és elindul az ajtó felé.

– Shawn-

– Majd megbeszéljük. – szakít félbe, ami bevallom kurva rosszul esik. Összeszorított ajkakkal hajtom hátra a fejem és érzem, hogy sírhatnékom van, amint becsukja maga után a szoba ajtót.