Egy + Egy = Három

Második Fejezet

– Elolvastam és bemagoltam a playlistet, szóval semmi nem érhet meglepetésként. Ha még is, akkor nem tudom mit csinálok, mert direkt azoknak a diákoknak a Spotify kódját nyomtattam ki karkötőnek. – dől végig drámaian a kanapén Dorka, mire összeráncolt szemöldökkel, hitetlenkedve rázom meg a fejem. Reggeli óta ezt a témát szövögeti, és még mindig nem akarja abba hagyni. Olyannyiból megértem, mert izgatott és kíváncsi. Azért csak a bálványáról van szó.

– De minek nyomtattad ki? – teszem fel a bennem felmerült, kevésbé pofátlan kérdést.

– Hogyha valaki megkérdezi mi ez a dal, akkor csak oda nyújtom a kezem és kész. – húzza ki magát büszkén. Úgysem fog ilyen történni, de bízzunk a legjobbakban, végülis csak papírt pazarolt, nem tetováltatta magára.

– Még jó, hogy senkivel nem fogsz beszélgetni Lucán kívül. – szól közbe apa, mire Dorka reakcióján hangosan felnevetek. A durcás kislány, ami mindig benne volt és lesz is, most is megmutatkozik.

Apa és Dorka sokkal jobban egy hullámhosszon vannak, mint bárki más ebben a családban. Mama szerint mert "Ő a legkisebb" és "Egy apának szeme fénye a kislánya", de szerintem meg nem ez játszik. Dorka mindenben hasonlít, ami anyával kapcsolatos. Minden jó tulajdonsága, minden mozdulata és persze a kinézete is egy az egyben anyáé. Apa pedig úgy tiszteli anyát, ahogyan csak bírja. Valószínűleg a hajtó indok az, hogy Dorka maradjon olyan, mint amilyen. Akit anyában látott.

Farkasszemet nézünk. Én, és a két hetes balatoni utazáson használt bőröndöm, ami csak is rám vár, hogy kipakoljam. Ha nem teszem meg, még inkább összegyűrődik benne a ruha, és ki tudja, lehet még ételt is találok benne. Lustaságom győzelmi táncot lejt, azonban az eszem és anya felidézett leszidása megindít, így már csendben válogatom a szekrényem előtt állva, hogy mit-hova rakok.

Elmélkedésemet telefonom rezgése szakítja félbe, mire kicsit kifújva a levegőt leülök megnézni ki zargat ilyenkor.

Erik🤵‍♂️:
Regina veszély, ha gyors vagy még be tudod zárni a bejárati ajtót🙄

Luca👰‍♀️:
Te is jössz? Vagy csak rám hagyod a munkát?

Erik🤵‍♂️:
Tudod, hogy mindent tudok csinálni, csak lelkizni nem. Szóval az a te reszortod, jó mulatást🙂

Luca👰‍♀️:
Még mindig nem vagy kedves 🙄🙄

Erik és az én barátságon igazából egy Határtalanul! program folytán alakult ki, mikor is "felelsz vagy mersz" által elkérte a számomat, én pedig a többiek bíztatására megadtam neki. Végül semmi nem történt, megtaláltunk egymásban egy jó barátot. Mindennap beszéltünk, hiába volt Ő Pest egyik oldalán, én pedig Buda másikán.

Hirtelen meglepetésemre Regina tényleg megérkezett a házunkba, kényelembe helyezve magát pont annyira, amennyire nem kéne. Anyáék már kezdik megszokni a túlságosan is közvetlen lányt, aki ténylegesen mindent képes úgy csinálni, mint aki itt lakna már tíz éve.

– Most miért nézel rám így, inkább Marvelt nézek, mint Harry Pottert, ne is haragudj. – kezd velem a már jól ismert vitába szállni, amiből sehogy sem jövünk ki egálban. Verekedésre készen kezdi összefogni begöndörített fekete haját, mire szórakozottan megrázom a fejem.

– Holnapra ki kell pihennem magam, ha most elverlek, elszáll az energiám. – tudatom vele játékosan, mire bólogatva megtapsol.

– Csak félsz, hogy véletlen leesik a körmöd. Valld be, Váradi Luca! Félsz tőlem. – fonja össze maga előtt karjait, mire elnevetem magam. – Egyébként hívtam Eriket is, de valamiért nem akart jönni. – húzza el a száját. – Nem értem. Itt van Budán, erre elmegy csávókkal sörözni, miközben itt vagyunk mi, legjobb barátnői, akikkel filmet is nézhetne, vagy csak úgy beszélgethetne, vagy –

– Vagy velünk is sörözhetne. – folytattam ugyanolyan hangsúlyban, amin egyszerre nevettünk fel. – Biztos sok dolga van. – vonok vállat.

– Eriknek? Te hallod mit mondasz? Erik utoljára akkor mondhatta, hogy sok dolga van amikor elment árufeltöltőnek a Tescóba. – sóhajt nagyot értetlenkedve Regina. – De ne már hallod írj már rá jöjjön át. – nyafog továbbra is.

Ezt megelégelve nyúlok a telefonomért, amit végül sikeresen elérek és Erik számát kikeresve kezdem csörgetni.

– Váradi, remélem fontos az indok amiért növeled a telefon számlát. – köszönt szórakozottan a srác, kinek hangja jobban beleégett a fejembe, mint bármi más.

Regina mutogatással és suttogással segít ki az indokok felhozásával, amit egy fejrázással reagálok le. – Ha már itt vagy Budán, igazán leugorhatnál legalább köszönni is. Anya hiányol. – jelentem ki, mire legjobb barátnőm homlokon csapja magát.

– Oh, Kata néni? – virul fel. Anya nagyon sokáig azt szerette volna, hogy mi ketten összejöjjünk, ami ellen egészen két évig kellett foggal és körömmel küzdenem. Nem hitte el, hogy semmi nincsen köztünk, amit külső szemmel nem is lehetne megmondani. – Dorka ott van? – ez pedig a másik indok. Amióta Dorka pár hónapja befejezte az általánost, Erik az átlagosnál többet érdeklődik felőle, nem beszélve arról, hogy elméletileg Ők ketten beszélgetnek is egymással.

– Igen, de tudod mit gondo –

– Lehet odafordulok, olyan fél óra és ott vagyok, melegítsetek nekem valami kaját, csók! – nyomja rám a telefont, mielőtt bármit is mondhatnék. Megfojtom.