Egy + Egy = Három

Tizenkettedik Fejezet

– Össze fogok házasodni Jugheaddel. Most nézz már rá, megyek a sikátorban és még én kérem, hogy raboljon ki! – hüppög egy magához szorított díszpárnába Britney, a Riverdale második évada közben. Ennek reakciója képpen összenézünk Tiffanyval, ezzel is megtárgyalva, hogy egy a véleményünk.

Amíg a fiúk stúdióznak, mi lányok neki álltunk sorozatozni. Tiffany mondjuk a telefonját nyomkodja és néha-néha felnéz, de azonkívül, aki a legjobban beleéli magát az a feketeség a kanapé másik végében. Én a sarokban foglalok helyet, és egy párnába bújva nézem fél-fél szemmel az eseményeket. A Shawnnal lefolytatott beszélgetés jár a fejemben. Lehet durva voltam vele. Nem tudhatom, hogyan gondolkodik és éppen milyen elvek alapján cselekszik. Egy dologban vagyok biztos, hogy amit csinál, az egy idő múlva nem lesz egészséges. Semelyik szempontból sem. Mind mentálisan, mind fizikailag.

Hirtelen egy gyengéd csapást érzek a térdemen. – Helló, Föld hívja Lucát! – ébreszt fel Tiffany hangja, mire megrázom a fejem és a tévére szentelem a figyelmem. – Nagyon el vagy gondolkodva, mi a baj? Összevesztetek? – céloz Shawnra azonnal. Miért van az, hogyha valaki párkapcsolatban van és rossz a kedve, azonnal a másikra kezdenek gyanakodni? Jó, az én esetemben ez más, de a volt barátomnál is mindig Ő volt az első indok.

Kicsit habozva, de válaszolok. – Nem, szimplán csak honvágyam van egy kicsit. – vonok vállat, bevallva a fél igazat.

– Shawnnék, ha a tippem beválik, akkor olyan háromnegyed, fél öt tájékában jönnek. Addig kimozdulhatnánk, így legalább eltereljük a figyelmedet is! – veti fel az ötletét Britney, engem meginvitálva. – Nem beszélve arról, hogy jobban megismerjük egymást! – teszi hozzá halvány mosollyal.

Elmosolyodom a gesztuson és hevesen bólintok. Jót tesz majd a kikapcsolódás. Addig sem kell azon gondolkodnom, hogy nézek majd Shawn szemébe. Idegen vagyok, és egy olyan témába szóltam bele, amihez nincsen közöm. Átléptem egy határt.

– Na jó, ez nagyon édes! – biggyeszti le ajkait Britney, miután egy karkötőt nézeget a csuklóján. Az ékszerboltban minden, amit csak látok, túlságosan is meghaladja a kereteimet. Főleg úgy, hogy amióta itt vagyok velük, nincsen semmi keresetem. Értem, hogy a turnéba beletartozik minden és otthoni bevásárlásra is Shawn pénztárcája kínálkozik, zavarba ejt, hogyha esetleg egyedül lennék, nem lenne miből megélnem. Nem jöttem annyival, amennyi állná az ittlétem.

– Neked melyik tetszik? – dug az orrom alá három karláncot Britney, mire számat elhúzva rázom meg a fejem. – Ugyan már Luca, válassz egyet! Kettőnknek már meg van, a harmadik a tiéd kell, hogy legyen. Legalább legyen a turnéról egy emléked. – oh hidd el, van így is elég.

Tiffanyra vezetem a tekintetem, aki összefont karokkal várja a reakcióm. Szemeivel a három karláncra bök, miszerint nyugodtan válasszak. Jobban szemügyre veszem az ékszereket. Ezüst láncok, sok-sok apró motívummal díszítve. Az egyiken kifejezetten megtetszik a levél- és a fecske mintázata.

– Rendben, akkor még ezt az egyet szeretnénk! – fogja kezében a kinézett darabomat és az ékszerészhez nyújtja. Még ellenkeznék, azonban amint meglátom mivel fizetnek, oldalra döntöm a fejem. Fekete kártyájuk van. A híres-neves fekete kártya, ami összegzésben olyan, mintha ingyen fizetnének. Akkor ezért erőltették ennyire.

A konyhapultnál ülve vacsorázunk, már várva a fiúkat. Vásárlás után egyből hazajöttünk és rendeltünk, ugyanis senkinek nem volt kedve főzni már ilyenkor. – Két éve vagyok Shawn mellett, és hidd el, hogy nem jókedvemből teszem. – kezd mesélni Tiffany két falat pad thai között. – Amilyen hisztiket le szokott tolni, már lassan nem vagyok képes elviselni! – forgatja a szemét. Kijelentésén elnevetem magam és a zöld teámat kezdem szürcsölgetni.