Egy + Egy = Három

Harmincharmadik Fejezet

A csend már szinte megőrjít. Miért nem tűnhetek el innen jó messzire? Ott nem lenne problémám, max annyi, hogy nem ismerek senkit se és Ők sem ismernek engem.

Shawn sóhaja szakít ki a gondolatmenetemből, mire felkapom a fejem. Barna íriszei találkoznak szürkéimmel, és végre valahára látok bennük valamit. Ez a srác baromira kétségbe van esve.

– Szeretnék veled lenni. – mondja ki nagy nehezen a szavakat. A magabiztossága már sehol nem tapintható. Hangja megremeg, ujjaival pedig durván végigszántja fürtjeit. – Tudom, hogy elbasztam, de.. – nem fejezi be, elhalkul.

– De? – nézek rá kérdőn.

– Úgy érzem tudnál szeretni még. És én is téged. – néz mélyen a szemembe. Szavai mélyen vágnak belém, szinte levegőt is elfelejtek venni. Ajkaimra apró mosoly ül ki, amit habozva, de viszonoz.

Óvatosan állok fel a fotelból, majd egyenesen elé sétálok. – Nem csinálsz belőlem hülyét ismét? – teszem fel a kérdést, miközben tartom a szemkontaktust.

– Hagyod, hogy hülyét csináljak belőled? – vonja fel a szemöldökét, mire lesütöm a tekintetem és éppen elfordulnék, amikor derekamnál fogva magához ölel. Klisé, pipa. – Vicceltem, vicceltem. – suttogja a fülembe és a lehető legjobban szorít karjai között. Vicceljél a jó édes anyáddal.

– Akkora egy nyomorék vagy. – sóhajtok lemondóan, majd annyira eltolom, hogy szemeibe tudjak nézni. Lassan kezei közé fogja könnyáztatta arcomat és mintha az engedélyemre várna, közvetlen az arcom elé hajol. Aprót bólintok, mire halvány mosolyt ejtve lehel érzéki csókot ajkaimra. Akaratlanul is bele nevetek, amit Ő sem bír ki egy szimpla vigyornál. Homlokomnak dönti sajátját és a topomat feltűrve kezd apró köröket kezd leírni ujjaival a csupasz bőrömre. Beleborzongok forró érintéseibe, így bátorkodva tenyerével végig simít az oldalamon, mire a csikiző hatásra ismét felnevetek. Csillogó szemekkel mosolyog rám, egészen addig, ameddig ismételten visszahúzom magamhoz.

Pipiskedve hajolok ajkaira egy rövid csók keretein belül, amit Ő mélyít el egy sokkal érzelmesebb irányba. A szívem ki akar ugrani a helyéről boldogságában. Felszabadultnak érzem magam és végre tisztában vagyok vele mi is történik körülöttem. Az elmúlt napokban ez nem volt ilyen határozott.

Torkát köszörülve húzódik el tőlem és megkönnyebbült sóhajt enged kiszakadni magából. – Gondolom késő vissza menni bulizni. – mosolyog rám kisfiúsan, amin muszáj vagyok felnevetni. Ez hülye.

– Hát, legszívesebben valami sorozatot néz-

– Ne legyél már ennyire antiszociális! – kezd el nyavalyogni és a két kezemet rázva kezd az ajtó felé húzni. – Kérlek! – húzza el az utolsó szótagot. Szememet forgatva állok meg előtte, amit Ő sűrű pislogással reagál le. – Így is úgy is vissza megyek, jelen esetben az érdekel, hogy velem tartasz, vagy sem. – von vállat. Minta férfi.

– Nem leptél meg. – dünnyögöm és nagyot sóhajtva a telefonomért nyúlok. Mit meg nem teszek érte, most komolyan. Az idő még javában azt takarja, hogy nem maradtunk le még semmiről sem, és a többiek sem most fognak haza esni.

A tojásrántotta alapjait összekeverve öntöm serpenyőbe a masszát, majd hagyom odakapatni egy kicsit. Kicsit szerencsétlenkedve, de végül a hajamat is sikerül felkötnöm, egyetemben abban is reménykedve, hogy nehogy belekerüljön egy hajszál is a mindenkinek szánt reggelibe.

Rezgéssel jelez a telefonom, miszerint értesítésem érkezett. Kíváncsian hajolok a készülék felé, amelyen az Instagram által kiírt szöveg fogad; shawnmendes megemlített a történetében. Szemöldök ráncolva fordulok meg, összetalálkozva a pimaszan csillogó barnaszempárral. Furcsa melegség járja át a testem, ajkaim pedig azonnal apró mosolyra húzódnak a látottakon.

Teljesen más volt a tegnapi éjszaka,- avagy mondhatni hajnal-, mint a többi. Éreztem, hogy teljesen a másikra vagyunk fókuszálva, nem számolva azzal kik, s hányan vannak körülöttünk. Jelentőséggel bírtak mind az érintései, ahogyan egymásra néztünk, nem beszélve azokról a csókokról, amiket akárhányszor megtehettünk akkor, amikor akartunk. Nem is a legkevesebbszer, ha már itt tartunk.

– Mondd, hogy azt nem magadnak csinálod! – hallom meg rekedtes hangjában a nyavalygás apró jeleit, mire sokatmondóan nézek rá és vissza fordulok a főző lapon gőzölgő ételhez.

– De, megeszem még a serpenyőt is.

– Hát de most honnan tudjam.. – cicceg sértetten. Nem is lepődöm meg a reggeli hisztijén, körülbelül mindig ezt csinálja mikor felkel. Hirtelen egy mellkas simul a hátamhoz, társulva két karral, melyek a derekamat ölelik át. Érintései teljesen megbolygatják a pulzusom, így csak remélni tudom, hogy nem tűnik fel neki a zavarom. – Egyébként – búgja a fülembe, mire akaratlanul is nagyot nyelek. – jó reggelt. – hangján hallatszódik a vigyora, amit később a bőrömön is megérzek. Apró csókokat lehet a nyakamtól egészen a vállamig. Jól eső borzongás fut végig a testemen, amire szorosabban markolja a csípőmet, ahova lejjebb csúsztatja kezeit.

– Mi ez az égett szag? – szaglászik Mike, mire kikerekedett szemekkel tolom el Shawnt magamtól és a már kissé odaégett rántottát kezdem megmenteni. – Oh baszki, ebből fog maradni valami? – sétál be a konyhába, majd a vállam felett áthajolva fürkészi a próbálkozásomat.

– Nem baj Luca, mindenkivel előfordul! – hallom Shawn pimaszkodását, mire gyilkos tekintettel fordulok felé. Idegesítő vigyorral az arcán küld felém egy puszit és Mikehoz hasonló módon az egyik bárszéken foglal helyet. Én megölöm. Nem elég, hogy miatta rontottam el az egészet, még cukkol is. Sokatmondóan nézek rá, amin elvigyorodik és kinyújtózás közben rám kacsint. Melegség tölti el a szívemet, teljesen elfeledkezve arról, hogy oda a reggeli.

– Azt már is gondoltam. – sóhajtok és a kukába kezdem kaparni az egész mindenséget. A serpenyőt beáztatom, amíg a fiúk neki kezdenek kávét főzni, ugyanis én azt elfelejtettem. Jobban mondva csak Mike csinálja, ugyanis Shawn várakozóan bámul a pultnak támaszkodva, míg elé nem lépdelek.

– Szerencsétlen vagy. – suttogja közel hajolva az arcomhoz, így megcsap mentolos lehelete.

Oldalra döntöm a fejemet. – Te pedig idegesítő. – viszonzom kedvességét. Ajkaimra hajolva húz hosszú, és érzelmes csókba. Már szinte rutinszerűen simulok karjaiba, melyek biztonságot nyújtó ölelésétől képtelen lennék elszakadni. Tekintettel Mikera, csak egy rövid puszival zárom le Shawn akcióját, majd mellkasára hajtom a fejem. Ujjaival cirógatni kezdi a hátamat, miközben vállamon támasztja meg az állát.
Imádom Őt.