Egy + Egy = Három

Tizennegyedik Fejezet

Azt a rohadt. – fut végig az agyamon a gondolat, amint megérkezünk a szórakozó helyre. Méretes sor áll az épület előtt, amit látva bevallom, nem nagyon van kedvem kivárni. Picit lehűlt az idő, és mire bejutunk, tuti két óra.

– Mindenki kész? – néz végig a társaságunkon Tiffany. Szőke haja kivasalva omlik vállaira, tökéletes alakja pedig egy bodycon farmerruhában rejlik. Csodálatosan néz ki, szinte ragyog. – Nem fogadok el "igenis kapitány" megjegyzéseket! – teszi hozzá, ugyanis a társaságunk férfi tagjai szinte egy emberként nyitották ki a szájukat.

Félve pillantok az egyre gyarapodó sorra. – Még úgyis várnunk kell. – szólok a lánynak, aki elsőre úgy néz rám, mintha hülye lennék. – A sor.

– De kis tudatlan vagy. – karolja át a vállamat Shawn szórakozottan, mire összeráncolt szemöldökkel nézek rá. Már megint mit nem értek, ami ennyire nyilvánvaló?

– Nekünk már van egy emberünk, aki bevisz minket. – jelenti ki Britney visszafojtott mosollyal, miközben a hátsó bejárat felé kezdünk sietni. Avagy már megint felhasználjuk a "híresek vagyunk" kártyát, értem.

A "kijárat" feliratú ajtó kinyílik, majd egy általam már túlságosan is jól ismert arc tűnik fel mögötte. – Na, hiányoztam valakinek? – nevet Charlie, nekem pedig érzem, hogy levegőbe repül a pulzusom. – Sziasztok! – köszön mindenkinek illedelmesen és kinyitja nekünk az ajtót. – Szia! – húzza el az utolsó betűt, amint meglát. Elmosolyodva biccentek, és szorosan követem a lányokat, nehogy elvesszek már az elején.

Üvöltő zene és hangulatos fények fogadnak. Na meg rengeteg ember. Shawn kezét érzem sajátom köré fonódni, miközben mellkasa hátamhoz simul. Nem is tudnánk máshogy közlekedni, mivel amennyi ember van, szinte egy pillanat alatt elhagynánk a másikat.

Zubin fordul felénk, próbálva túl kiabálni a zenét. – Először keressünk egy boxot! – kezd hevesen mutogatni a kihelyezett kanapék felé, amiknek sokasága már el van foglalva.

– Én hozok piát! – rohan el mellettem Mike, amin kedvem támad nevetni. Érdekes lesz velük bulizni, megszoktam már az adott társaságot. Most egy kicsit idegenkedem a helytől, és magától a helyzettől is. Az a lényeg, hogy tartsam be amit mindig mondok. Csak mértékkel és annyit, amennyit kell. Anyáék nevelték belém, én pedig ezen az elven maradok.

Shawn pörget meg hirtelen, mire mosolyogva fordulok felé. – Te mit szeretnél csinálni? – érdeklődik oldalra döntött fejjel, és hiába csak részletenként hallom mit mond, sikerül összeraknom a mondatot.

– Hát, táncolni, és szét bulizni a fejemet! – nevetek, miközben a zene ritmusára kezdek ugrálni. – Gyerünk már! Nem lehetsz ennyire botlábú! – kiáltom túl a zenét, és megpördülök kezei közt Dua Lipa Electricty dalának átadva magam.

Rengeteget táncolunk az este folyamán. Még Charlieval is sikerült pár lépést váltanom, aki egyébként egy pillanatra sem lenne képes elszakadni Britney mellől. Nagyon egy hullámhosszra kerültek, így nem is csodálkozom, hogy nem is vesznek minket figyelembe.

Egy fogalmam sincs milyen nevű, valami kék színű koktélt kortyolgatok Tiffany mellett, aki szintén nem vesz rólam tudomást, ugyanis a mellette ülő huszon éves sráccal cseveg. Jó, gyenge voltam, rohadtul flörtölnek egymással. Mindenki megtalálja magának a szórakozást és elfoglaltságot, ellenben velem, aki "jó barátnő módjára" várom a páromat, aki elrohant mosdóba.

– Szia bocsi, ne haragudj! – ébreszt fel gondolkodásomból egy srác, aki előttem toporogva próbálja felkelteni a figyelmem. Kérdőn nézek rá, magamra erőltetve egy mosolyt. – Gondoltam ide jövök, nagyon egyedül voltál és egy ekkora buliban nehogy már pont te maradj egyedül. – Úristen. Féloldalas mosolyosával támaszkodik meg a pultban, miközben fél kezével sötét, égbe meredő hajába túr.