Egy + Egy = Három

Huszonkilencedik Fejezet

Szívem ezerrel ver, szinte azt se tudom hol vagyok. Minden egyes mondatban felismerem önmagam, minden egyes helyzetet, ami a dalban szól rólam mintáztak. Fátyolos tekintettel nézek Shawnra, aki szigorúan a még mindig teli tányérjára bámul. Tiffany vigyorogva szorítja meg a kezemet, Britney pedig akaratlanul is felkuncog reakcióm láttán.

– Szóval.. – állítja meg az egyik férfi Andrew telefonján lejátszódó, már befejeződő dalt. – A Particular Taste ezer százalékban felkerül a setlistre, ha akarod, ha nem. Ez brutál jó lett! És azt mondod ma adtatok még hozzá? – pislog felszabadultan. Ajkait nagy mosolyra húzza, amit eddig nem is annyira tapasztaltam tőle a mai estén. – Melyik az?

– Ő a legjobb abban hogyha gondolsz valamire nem érdekli, pontosan tudja mit akar. Most az ujjait futtatja a hajamban.. ez az jelenti... – emlékszik vissza Zubin. Pontosan tudtam, hogy ez a rész az. Ez reggel történt, amikor felkeltünk. Hihetetlen, hogy ezért beszaladt a stúdióba.

– Imádom. – csóválja a fejét hitetlenkedve és jóízűen belekóstol a valószínűleg kihűlt tésztájába. – Egyetek, ne szégyenlősködjetek!

– Cameront nem kell félteni. – morogja Andrew, mire végre mindenki felnevet, rajtam és Shawnon kívül. Mi ugyanolyan zavarban ülünk, mint pár perccel ezelőtt.

– Skacok nekem nincs kedvem bulizni menni! – emeli fel a kezét Tiffany sóhajtva, miközben megkapaszkodik Cameronban. – Rohadt álmos vagyok, legszívesebben elaludnék ezen a padon. – biccent a nem messze tőlünk levő padra, ami szinte eltűnik az este sötétjében.

Mike nem tetszését kifejezve felprüszköl. – Már több, mint két hete tologatjuk a turné megünneplését is! Holnap Halloween, nekem már muszáj lesz buliznom különben elvonási tüneteim lesznek! – vékonyodik el a hangja pánikszerűen.

Összefonom magam előtt karjaimat, ugyanis hiába vagyunk Texasban, október híján igenis le tud hűlni annyira az idő, hogy kényelmetlen legyen.

– Mi lenne, hogyha holnap jelmezben elindulnánk bulizni? Úgy nem jó? – vonja fel Charlie kérdőn a szemöldökét, miközben mellém lép. Britney szorosan belé kapaszkodva már szerintem félig alszik, amin el is mosolyodom. Szépek Ők így ketten. – Így a Halloween is ki van maxolva, és neked sem lennének elvonási tüneteid. – pillant Mikera, aki megegyezően bólint.

– Nekem így jó, többiek? – pillant körbe, és mikor egyöntetű választ kap, szélesen elmosolyodik. – Holnap végre bulizok! – visít fel örömében, amin egyszerre nevetünk fel.

Shawnra terelődik a tekintetem. Telefonjába mélyedve teljesen kizár bennünket. Keserűen kezdem méregetni, majd éppen indulnék felé amikor Charlie feltűnésmentesen elkapja a karomat. Nemlegesen rázza a fejét, mire értetlenül összeráncolom a homlokom. Nekem ne mondja meg, hogy mit csináljak. Fogalma sincs róla mi megy le kettőnk között, így lehet pont ez a beszélgetés lenne a megoldó kulcsa mindennek.

Sóhajtva hajol a fülemhez. – Felesleges lenne most beszélned vele, tiszta ideg. Az aggódással pedig őt ismerve csak azt érnéd el, hogy összevesztek. – pillant Cameronra, aki helyeslően bólogat. Egyáltalán Ő mikor jött ide és honnan hallotta?

– Na gyertek fiatalok, hívtam taxit. – szólal meg Andrew, kisétálva az épületből. Gondolom még elköszönt a három nagyfejestől.

– Én nem megyek, beugrom a stúdióba. – szólal meg Shawn, még mindig a telefonját bújva. Ránk sem hederít, csupán folytatja, amit eddig csinált.

Mondata hallatán érzem, hogy még jobban fázni kezdek. Muszáj válaszokat kapnom. Egyszerűen megöl a tudatlanság. A mai reggel kivételével bármikor is akartam beszélni vele, sosem sikerült. Akarom Őt, és ezt nem tudom neki már sehogysem bizonyítani az eddigieken kívül. Van egy olyan érzésem, hogy mégsem akarja ezt.